Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

356 Az országgyűlés képviselőházának Ügy van! a jobb- és baloldalon. — Ulain Ferenc: Ez nagy probléma!), mert ahogyan most mennek a dolgok, ez tovább fenn nem tartható. Ha nincs is az államnak tehetsége hozzá — amit én azonban kétségbe vonok, éppen előbb mondott szavaim folytán — valamit mégis csak kell tenni, (Ügy van! Ügy van! balf'elől.) mert ha a kormány és a törvényhozás — igen helyesen — segíteni akar és még komolyabb formában is segítségükre akar menni a bajbajutott gazdáknak, amit én csak teljes mértékben helyeselhetek, (Helyeslés balfelöl.) akkor ugyancsak segítségükre kell menni a szintén önhibájukon kívül keresetképtelenekké és munkanélküliekké vált földmunkásoknak. (Csizmadia András: Meg kell keresni az alkalmat! — Andaházi-Kasnya Béla: Európa vándormadarai voltak, most pedig sehova sem mehetnek!) Ha kölcsönös jóindulattal méltóztatik ezt a kérdést felfogni, akkor azt hiszem, megígérhetjük a t. kormánynak, hogy minden olyan intézkedésében, amely hathatósan és célravezetőleg akar ezen a rettenetes mezőgazdasági munkanélküliségen és a. kubikos munkások munkanélküliségén segíteni, teljes mértékben szíves készséggel álllunk támogatására. {Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Helyeslés a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Valamit csináljanak, támogatjuk!) Ami az állami takarékosságot illeti, nemcsak az Eszakamerikai Egyesült Államokból int felénk Hoover elnök példája, hanem mielőttünk is áll már egy példa, amelyet én annál is inkább elmondok, mert énrólam igazán nem teheti fel senki, ismert közjogi álláspontomnál fogva, hogy^ én ezt hízelgés céljából teszem. íme tehát: úgy vagyok értesülve, hogy József főherceg tábornagyi fizetését ezekre a rendkívül nehéz viszonyokra való tekintettel már évek hosszú sorai óta nem veszi fel, (Éljenzés a Ház minden oldalán.) hanem bennhagyja az államkincstárnál ezeknek a céloknak szolgálatára. Ez legyen a magyar társadalom előtt a buzdító példa, méltóztassanak ebben a szellemben mesrhozni határozataikat. (AndaháziKasnya Béla: Na, de talán ,a cukorkartell kilenc és félmillió pengős ajándékát kellene idpf ordítani!) Elnök: A képviselő^ úr által előterjesztett interpelláció (Andaházi-Kasnya Béla: A répa árát leszállítják, a cukor árát felemelik, kifelé nem szállítanak!) — kérem, méltóztassék csendben maradni, hogy a határozatot enuneiálhassam — kiadatik a népjóléti- és munkaügyi miniszter úrnak. Sorrend szerint következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a trafikengedélyeknek a hadirokkantak javát szolgáló revíziója tárgyában. (Ulain Ferenc: A méltóságos asszony trafikja!) A, jegyző úr felolvassa az interpellációt. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a kiadott trafikengedélyeket nagyobbrészt olyanok nyerték el, akiknek megélhetésük másként is biztosítva van, azonfelül pedig elvonják a hadirokkant trafikengedélyesektől a forgalmat? Hajlandó-e ezen okoknál fogva a m. kir. pénzügyminiszter úr a kiadott trafikengedélyeket revízió alá venni és ennél elsősorban a világháború rokkant hőseinek jogos igényeit kielégíteni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó Dinnyés Lajos; T. Képviselőház! (Halljuk! 5. ülése 1932 április 13-án, szerdán. Halljuk! — Hegymegi-Kiss Pál: Most kellene a pénzügyminiszter!) Sajnálattal látom, hogy üres miniszteri székek és üres képviselői padok előtt vagyok kénytelen interpellációmat elmondani, de mégis elmondom, mert ez az ügy, amelyet idehozok a t. Ház plénuma elé, olyan országos jelentőségű^ amely megköveteli, hogy az itt, a Ház plénumában tárgyaltassék. Az elmúlt világháború vérzivatarai közt, amikor országok, trónok dőltek meg, amikor emberek ezrei és ezrei haltak hősi halált a csatatéren, a hősök hősei azok voltak, e,kik megrokkanva, bénán, világtalanul hazajöttek! A világháború igazi hősei a hadirokkantak voltak! Nagyon természetes és a magyar nemzet evidenciális kötelessége nem is lehetett volna más, mint az, hogy ezeknek a hadirokkantaknak, akik a hazáért áldozták, ami nekik legszentebb, testi épségüket, sorsáról, mindennapi kenyeréről, megélhetéséről elsősorban gondoskodjon. De itt vannak még a hadirokkantak mellett a világháború többi szomorú hősei, a hadiözvegyek és hadiárvák. Hogy ezeknek a szomorú sorsa ma milyen mostoha, azt úgy hiszem az igen t. Ház valamennyi tagja tudja, valamennyien átérezzük a helyzet tarthatatlanságát és súlyosságát. Százak és ezrek vannak ma ezek közt a hadigondozottak és rokkantak közt, akik mindennapi kenyerükért koldulni kénytelenek menni és akár városban, akár falun láthatjuk a szomorú látványt, hogy ott állanak az utcán kitüntetéssel mellükön bénán, rokkantán, mert rá vannak szorulva a közönség könyöradományára! Az elmúlt világháború után Magyarországon 240.000 hadigondozott van és a 240.000 hadigondozott közül 64.000 hadirokkant. E 64.000 hadirokkant közül 100 százalékos, szóval magával tehetelen és munkaképtelen van összesen 2700. Ebből 180 tiszt, 500 altiszt és 2000 legénységi állományú. 25 százalékos rokkant van 49.000, a többi 12.000 pedig 50 és 75 százalékos rokkant. T. Képviselőház! A rokkantakat a rokkantdíj megállapításánál mindenkoron súlyos sérelmek érték. (Zaj balfelől.) Mert amikor ezek a megrokkant és önhibájukon kívül magukkal tehetelen emberroncsok odafordultak és odamentek felülvizsgálatra, akkor, nem azt kapták, hogy esetleg segítettek volna helyzetükön a rokkantsági százalék megállapításával, hanem, mint köztudomású, mindenkoron minden felülvizsgálatnál a rokkantságukat 25 százalékkal lecsökkentették. (Andaházi-Kasnya Béla: Ügy van! Nyomorékok! Azért, mert nincs pénz!) Amikor pedig ezeknek a világháború hőseinek, ha művégtagjuk elromlott és újat kellett volna csináltatniuk vagy kijavítatniok és elmentek a népjóléti minisztériumba, ott küldözgették őket emeletről-emeletre és a végén azt mondották, hogy nincs pénz. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem igaz! — AndaháziKasnya Béla: Nem adnak nekik semmit! Nálam is megtörtént Mindszenten!) Ezek szomorú, sajnálatos állapotok. Méltóztassanak megnézni: más országokban a nemzet mindenkoron elsősorban a háború rokkantjait helyezte el és gondoskodott róluk és nem tűrte azt, hogy a világháború rokkantjai újságot áruljanak és könyöradományokból éljenek. (Egy hang a középen; Ebben igaza van!) Az a rokkantdí"", amely rendeleten alapszik, szóval bármely pillanatban egy másik rendelettel megszüntethető, nem ad biztosítékot arra, hogy gondtalanul, nyugodtan, a mindennapi kenyér biztos tudatában tudjanak megélni 1 ezek a rokkantak. A 100%.-os rokkant tiszt egy