Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

™ "" Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. 353 bukott, ez egészen bizonyos, ezt mindenki vallja, csak éppen a tervező maga nem, aki mig él, bizonyítani fogja, hogy ez az egyedüli helyes megoldás. Szerettem volna, ha miniszter úr lett volna olyan szíves nem merev elutasító választ adni. hanem kicsit megfigyeltetni azt a bizonyos so­roksári Dúnaágat, mert hiszen nem gombok­ról és garasokról, hanem súlyos milliókról, súlyos 10 milliókról, több 10 millióról van itt szó. Ennek a Dunaágnak elkészítése abban az értelmezésben, ahogy megtervezték, a mai mé­retezések, a mai értékelések szerint legalább 40—50 millió pengőbe kerülne. Ahhoz pedig, hogy ez bekövetkezzék, ma az államnak egy­általában nincs megfelelő fedezete. Méltóztas­sék megnézni a csepeli kikötőt. Ma is ott tar­tunk, hogy pár öblöt megépítettek, de kellő fedezet hiányában a többi öbölrészen kívül, amely ki volt jelölve, a kotrógép mindössze csak párszor ment át, kotort pár méternyi sá­vot, ezek a részek azonban évek óta ma is azon módon, befejezetlenül állanak. Ebből tehát nyilvánvaló, hogy nekem van igazam és azok­nak van igazuk, akik kérik, hogy ez a helyzet ma megváltoztattassék. Még egyszer bátor vagyok a miniszter úr szíves érdeklődését felhívni, hogyha talán nem. a közvetlenül érdekeltekkel, hanem olyan bizottsággal nézetne imeg a dolgot, amely bi­zottság, mindentől eltekintve, teljesen tárgyi­lagosan látja ezt a munkálatot, amely ottan folyt s amely ott még. elvégzendő, és látja, hogy nekem igazam van, és látja, hogy ott mai pénzügyi helyzetünik következtében megoldha­tatlan problémáról van szó, akkor, azt hiszem, bekövetkeznék az, amit én itt kérek a minisz­ter úrtól,- hogy a miniszter úrnak is megvál­toznék a véleménye. Tekintettel arra, hogy ezt illetőleg egyelőre még nagy köztünk a távolság, sajnálom, de nem vehetem tudomásul a választ. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kí­ván nyilatlkozni. vitéz Purgly Emil földmívelésügyi mi­niszter: T. Ház! Az igen t. képviselő úr szavai­ban azt 'mondotta, hogy ő nem a szakszerűség szempontjából, Ihanem a néző szempontjából bí­rálja meg ezt a kérdést. Nekem természetesen a szakszerűen adott vélemények alapján kell elbírálnom a kérdést, mert teljesen lehetetlen, hogy egy ilyen nagy elgondolás és egy ilyen nagy elgondolásba 'befektetett tőke itt most veszélyeztessék azáltal, hogy a már kisajátított területeket az ottani birtokosok a maguk tulaj­donába vissza szeretnék szerezni. Kétségtelen, hogy ma nem áll módunkban, amint .már első szavaimban is mondottam, hogy ez a tervezet nagy lépésekkel közeledjék a nagy terv és elgondolás megvalósítási stá­diumába, de ez éppen nem. jelenti azt, hogy viszont itt elhamarkodott lépésseb a néző szem­pontjának elfogadásával a kisajátított terüle­teket visszaadjuk és a kisajátított területek visszaadásával^ úra kezdjük megint az egész kérdés megoldását. Méltóztassék tehát meggyőződve lenni ar­ról, hogy szívesen magamévá teszem azt, hogy a kérdés további lépéseivel igen meggondoltan és igen nagy körültekintéssel kívánok foglal­kozni. (Helyeslés balfelöl.) De azt, hogy a imár meglévő értékeknek visszaadásával sikertelenné tegyem azt a nagy elgondolást, amelyet az igen t. interpelláló képviselő úr is elismert, nem kívánhatja tőlem seniki. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván válaszolni. (Zaj.) Dinich Ödön: Igen t. Képviselőház! A mé­lyen t. miniszter úr válaszában olyan kitételt hallottam, {Zaj. — Kuna P. András közbeszól. — Dinnyés Lajos (Kuna P. András felé): Men­jen haza, ha nem érdekli. — Elnök csenget.) amelyre kötelességem válaszolni. Valóban nem vagyok technikus, nem vagyok mérnök, de amint tudom, a miniszter úr sem az. (vitéz Purgly Elemér földmívelésügyi miniszter: Nem.) Ha tehát szakszerűségről lehet itt szólni, akkor információinkat éppúgy kaphatjuk vala­mennyien szakemberektől. Ahogy tehát a mi­niszter úr az ő legjobb indulatával, — lévén nem szakember, — szakemberek információi alapján teszi meg észrevételeit és adja meg a választ, én magam, mint nem szakember, szin­tén szakemberek véleménye alapján mondot­tam meg azt, amit itt elmondtam. Méltóztas­sék elhinni, hogy az én interpellációmban és a miniszter lír válaszában a szakszerűséget il­letőleg egyáltalában nincs differencia. (Ellent­mondások a jobboldalonJ Elnök: A föld'mívelésügy;". miniszter úr kí­ván szólani. vitéz Purgly Emil földmívelésügyi minisz­ter: T. Ház! A t, képviselő úr utolsó szavaira kénytelen vagyok reflektálni. Ha egy minisz­ter választ ad, akkor azok a szakközegek, akik hivatva vannak arra, hogy becsületesen telje­sítsék a szolgálatukat, olyan véleményt kell bogy adjanak, amelyre az a miniszter támasz­kodhatik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Ulain Ferene: Kellene!) Nem kellene, hanem kell; én megvédem az én szakközegeimet, mert nem lehet így feltételezésekből beszélni, ők ne­kem szakszerű véleményt kötelesek adni. Ami pedig azt illeti, hogv a képviselő úr­nak egyik vagy másik, magát szakértőnek érző űr valamit mond, annak nincs olyan felelősség a vállán és ezt a felelősséget természetszerűleg az egészen másképp is értelmezi, mint azok, akik felelősek azért, hogy nekem milyen véle­ményt adnak. (Ügy van! a jobboldalon. — ITIain Ferenc: Mibe került a szakvélemény? — Dinich Ödön szólásra jelentkezik.) Elnök: Nem tudom a szót megadni a kép­viselő úrnak, a házszabályok szerint nem lehet megadni. Mi címen kíván szólani a kép­viselő úr? Dinich Ödön: Személyes megtámadtatás címén. Elnök: Személyes megtámadtatás címén noga van a kénviselő úrnak röviden szólani. Ezen a, címen rövid felszólalásra megadom az engedélyt. Dinich Ödön: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr elragadtatta magát, ami­kor engem — véleményemet lekicsinyelve —... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. men­nél nagyobb a zaj, annál tovább tart. Dinich Ödön: ... olyanformán aposztro­fált, mint aki teljesen laikus vagyok és ez az én felszólalásomból is kiérezhető. Én csak azon az alapon voltam bátor felszólalni, ami a kép­viselőnek joga., ia közcélt akartam szolgálni és a lekicsinylésekkel s az elmondandók lebecsü­lésével nem fogjuk tudni megérteni egymást. En a legnagyobb lojalitással a személvek tel­jes kikapcsolásával magát a tényt mondtam el és semmi mást nem akartam. Kénytelen vol­tam azonban felszólalni pár percre, hogy ezt az igen t. miniszter úr tudomására hozzam. (Zaj.) >.-.•'. , Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t, Képviselőházat, méltóztatik-e

Next

/
Thumbnails
Contents