Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 1932 április lB-án } szerdán. 349 kintélyes gazda fia, aki Kaltenecker után ka­pott s akit az előbb említettem. Ezt is minden további nélkül fejbevágták, úgyhogy arcán se­bet ejtett a kard. (Ulain Ferenc: Tiszta Bal­kán!) Midőn ezeket a szomorú, sajnálatos esemé­nyeket idehozom, még kijelentem a jelenlévő igen t. belügyminiszter úrnak, hogy minekünk az a csendőr van olyan kedves, mint az igen t. többségi pártnak. Állandóan szemünkre vetik, hogy^ mi itt a csendőrséget támadjuk. Igenis, mi támadjuk az ilyen kinövéseit, az ilyen túl­kapásait, mert nem engedhetjük meg, hogy a magyar királyi csendőrség nevében egyesek túl­kapásai, hatalmi tébolya, vagy pedig tudatlan­sága miatt ilyen sajnálatos események játszód­janak le. Mert méltóztassanak elképzelni, a kép­zelet jsebesszárnyú sas és ettől a sajnálatra­méltó incidenstől, mire az a hatodik vagy hete­dik faluba jutott, az egész falu lázban égett és már halottakról, sortüzekről, mindenféléről be­széltek. Azt hiszem, nem érdeke sem a csendőr­ségnek, sem a kormányzatnak, sem a belügymi­niszter úrnak, hogy a mai túlfűtött atmoszfé­rában az ilyen sajnálatos események csak nö­veljék az elégedetlenséget és alkalmat adjanak a féktelen izgatásokra, ami az ország szempont­jából semmiképpen sem kívánatos. Mindezek alapján tisztelettel kérem a bel­ügyminiszter úr megnyugtató válaszát és in­tézkedését az irányban, hogy méltóztassék ez ügyből kifolyólag példát statuálni és méltóz­tassék odahatni a csendőrségnél, hogy ilyen és ehhez hasonló esetek elő ne fordulhassanak. Elnök: A belügyminiszter úr kíván vála­szolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter: T. Ház! Legyen szabad a t. képvi­selő úr interpellációjára ismertetnem az erről az esetről a hivatalos megállapítások alapján kapott jelentést. (Kabók Lajos: Ez a hiteles jelentés? — Olvassa): «Az Ujhartyán községben 1932. évi február hó 26-án történt képviselőtestületi tagválasztás alkalmával a csendőrségnek az utcai tömeggel szemben tanúsított eljárására vonatkozólag a tényállás a következő : A képviselőtestületi tagválasztást nagy­mérvű agitáció előzte meg, mely azonban az egyébként nyugodt és békés lakosságú község­ben nem keltette volna fel a szenvedélyeket, de a lakosság között oly nagymérvű itatás folyt, hogy az emberek fegyelmezettségüket teljesen elvesztették s annyira ingerült és ide­ges állapotba kerültek, hogy a karhatalom pa­rancsnoka a szomszéd községből négy járőrből álló megerősítést volt kénytelen kérni.» Meg­jegyzem, megállapítást nyert, hogy 36 hekto­liter bor fogyott el. (Dinich Ödön: Ezt nem hi­szem!) Ezt tessék elhinni. (Tovább olvassa): «A helyzet láttára az alsódabasi járása .fő­szolgabíró kiszállott a helyszínére s ottan az indulatos és elégedetlenkedő tömeget meg­nyugtatni és szétoszlásra bírni törekedett, fel­szólításának azonban csak részben lett foga­natja, mert körülbelül 500 főnyi tömeg továbbra is a községháza előtt húzódó utcán maradt s várta a választás eredményét. Eközben történt, hogy a választási elnök Hliva István teljesen ittas alsóhernádi kocs­márost a szavazóhelyiségből eltávolíttatta s botrányos viselkedése miatt a csendőrséggel őrizetbe vétette. Erre egy Lauter B. Mátyás nevű volt direktóriumi elnök arra kezdte uszítani az ittas tömeget, hogy Hlivát az őri­zetbevételíből szabadítsák ki, s az uszításnak meg is lett az eredménye, amennyiben a föl­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ V. , , izgatott tömeg berontott a községházára, és benyomult a folyosóra. Az erőszakoskodást meggátlandó, a csendőrség a tömeget először lovasrolhammal a községháza udvaráról szorí­totta ki, majd amikor a községháza becsukott kapuját döngetni és feszegetni kezdték és han­goztatták, hogy a községházát fel kell gyújtani, a csendőrség lovasrohammal távolította el a rendzavarókat és az utcát tőlük teljesen meg­tisztította.» (Ulain Ferenc: Ki jelentette ezt, miniszter úr!) Az eset illetékes hatósága. Nem a csendőrök jelentése, hanem a közigazgatási hatóságé és azé a vizsgálaté, amely a csendőrök ellen ebből a kérdésből kifolyólag lefolyt. T- Ház! Ennek a tényállásnak alapján azt a megállapítást tehetem, hogy a csendőrség magatartása ebben az esetben teljesen korrekt és kifogástalan volt. (Ügy van! jobbfelől.) A csendőrök nemcsak, hogy kötelességüket telje­sítették, hanem a legnagyobb tapintatot és ön^ megtartóztatást tanúsították avval a lázongó tömeggel szemben. Minden egyes esetben, ami­kor azt látom, hogy az a hatósági közeg, vagy csendőr hatáskörét túllépi és jogellenesen cse­lekszik, kész vagyok a legesélyesebben eljárni, de ilyen esetekben — bocsánatot kérek — nem­csak, hogy azt kell mondanom, hogy a csend­őrséget kötelességem megvédeni, hanem saj­nálkozásomat kell kifejezni afelett, hogy a kép­viselő úr ezt az esetet úgy akarja beállítani, mint amely a csendőrség rovására volna ír­ható. Kérem válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a vi­szonválasz jogával kíván élni. Dinnyés Lajos: T. Képviselőházi Amikor interpellációmat itt elmondtam, minden tér,en a legtárgyilagosabban hoztam idie az egész ese­tet- Saját magam nyomoztam ki minden egyes adatot. Saját magam mentem ki a helyszínére és végtelenül csodálkozom ezen, hogy a belügy­miniszter úr engem úgy állít itt be, mint aki olyan dolgot védelmezek és hozok ide, aminek az elfojtása úgy volt helyes, ahogyan az tör­tént. Hogy a belügyminiszter úr a jelentést honnét vette, nem kutatom, nem érdekel. (Györki Imre: Az érdekelt csendőröktől!) Ma­gam is elismertem azt, hogy a választást agi­táció előzte meg, azt is elismertem, hogy folyt a bor. De kérem, folyt a bor pro és kontra. Végtelenül sajnálatos esemény az, hogy a mai állapotok, a mai választási rendszer és a mai törvény mellett mód van arra, hogy ilyen al­kalommal bor folyjék. Hangsúlyozni kívánom azt is, hogy Ujhartyán község lakossága né­metajkú, svábok laknak ott, akik természetük­nél fogva békés, csendes emberek. Éppen azért nem tudom elhinni — mert nem így van érte­sülésem szerint — azt az eseményt sem, hogy a főszolgabíró meg akarta volna a tömeget nyugtatni. A főszolgabíró akkor, jelent meg a községben, amikor ez az egész attak már telje­sen el volt intézve. Amikor a csendőrség a kar­dot kirántotta és két-három embert megütött, az egész tömeg szaladt mindenki szanaszét fu­tott és menekült hazafelé. A kapudöngetés leg­feljebb csak hivatalos közegeknek állítása le­het. Erről szó ott nem volt ós ez nem is történt meg. Maga a választási elnök, akivel személye­sen beszéltem, ismételten hangsúlyozni kívá­nom, — és ezzel be is fejezem felszólalásomat — hogy a legmélyebben sajnálja a történteket és azt mondotta, hogy neki nem volt tudomása ezekről, mert ha lett volna tudomása arról, hogy az utcán mi történt, akkor maga lett volna az, aki azt nem engedte volna meg. A belügyminiszter úr válaszát, mivel abban 50

Next

/
Thumbnails
Contents