Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-65
Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1932 április 13-an, szerdán. U6 most befejezem és majd a másik interpellációm keretében folytatom. (Mozgás.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszterhez. Kérem az interpelláció felolvasásást. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy az 1928. évi XII. tcikk értelmében az 5%-ban valorizált életbiztosításra eddig összegyűlt és az M. Kir. Állami Felügyelőhatóság által kezelt összeg az elszegényedett érdekeltek között azonnal kifizettessék? Vagy hajlandó-e a miniszter úr lehetővé tenni, hogy ez az Összeg már most, a biztosított felek — az állammal szemben fennálló tartozásainak — javára legyen írható?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Dinnyés Lajos: Hol vannak a miniszter urak?) Andaházi-Kasnya Béla: Igen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy bekapcsolódhassam az előbb mondottakba,... Elnök: Képviselő úr, nem szabad folytatnia az előbbit. A képviselő úr most önálló interpellációt terjeszt elő. AndaháziKasnya Béla: .. illetőleg engedtessék meg, hogy interpellációmat elölről kezdjem. (Mozgás.) Nem zárkózhatom el azonban az elől, hogy előttem szóló Farkas Elemér képviselő úr beszédébe bele ne kapcsolódjam, minthogy saját szavaimba nem kapcsolódhatom bele. (Derültség.) Farkas igen t. képviselő úr interpellációjában szó tárgyává tette a speciálisan mezőgazdasági jégkár-biztosítást, amire nézve teljesen egy nézetet vallok a képviselő úrral; amit elmondott, azt minden tekintetben helyeselni tudom és osztozom nézetében. Sőt, ha megengedi a képviselő úr, egypár okkal még alá is támasztom ezt az álláspontot, mert ama 400.000 pengős tehertétel következtében, amelyet a viszontbiztosítójntézetek veszítettek a jégkár folytán — tehát nem a magyar intézetek — míg a magyar intézetek — ismét állítom — díjbevételeiken tulajdonképpen ennél az üzletnél is kerestek, ezek az intézetek nem tarthatnak igényt erre az emelésre. Ez indokolt volna talán látszólag abból a szempontból, hogy ilyen körülmények között, éppen az elszenvedett károk miatt, a viszontbiztosítóintézetek nem fognak már ilyen előnyös viszontbiztosítást kötni, de figyelembe kell venni az árak csökkenését. Hiszen tudvalevő dolog, hogy a biztosítóintézetek a kár szempontjából nem 'a biztosított összeg szerint, hanem az elszenvedett kár szerint igazodnak. Ha tehát a kár gabonában történik, a biztosító * intézetek mindig az akkori napi piaci árnak megfelelő összegben viselik az elszenvedett kárt. Joggal kell tehát feltenni a kérdést, hogy amikor ebben az országban minden mezőgazdasági termény ára lefelé megy, hogyan lehetséges az, hogy a biztosítóintézetek viszont díjtételeiket ezen a címen emelni prólbálják. (Farkas Elemér: TJgy van! Ügy van!) Ez nem állhatja meg a helyét. (Farkas Elemér: Mi sem bírjuk el!) Pont fordítva van; indokolt volna a leszállítás. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy amikor áremelést terveznek, van itt még egy kérdés^ ez az 50%-os surtaxe, amelyre t. képviselőtársam is rámutatott. Amikor szakemberhez fordultam és megkérdeztem, hogyan lehetséges az, hogy amikor az inflációs idők következtében beállott divergeni ciánál vették alapul ezt az 50%-os surtaxât, ma, amikor átmentünk a pengő értékelésére, még mindig ugyanezeket a díjtételeket számítják, akkor bevallotta az illető igazgató úr: jaj, kérem, ez egy titkolt és burkolt díjtétel, emelés. (Farkas Elemér: Erről megfeledkezett a felügyelő hatóság!) Igen, t. képviselőtársaim! Viszont hol van a felügyeleti hatóság? Meg kell kérdeznem a felügyeleti hatóságot, hogy amikor a biztosítottak érdekeinek képviseletében és nem a biztosítóintézetek érdekeinek a képviseletében ül ott, miért nem vette észre, hogy itt egy 50%-os túlfizetés történik a pengőre való áttérés óta, miért nem intézkedik, hogy ezek az összegek másra fordíttassanak? (Dinnyés Lajos: Kik kerestek ezen?) Igen t. képviselőtársaim, rá kell még mutatnom a biztosításnak egy másik ágára is, . amelyet szintén kifogásolnom kell, és ez az, j hogy a magyar biztosítóintézetek, — érteni ez i alatt a külföldi biztosítóintézeteket, amelyeknek Magyarországon fiókjaik vannak, de magukat a magyar biztosítóintézeteket is — sajnos, nemzetietlen üzletpoltikát folytatnak. Ezt ki kell mondanom nyíltan. Nemzetietlen üzletpolitikát folytatnak azért, mert, amint Farkas Elemér képviselő úr is említette, a devizarendelet, a transzfermoratórium rájuk nem vonatkozik. Ugyanakkor tehát, amikor a bankokat, a gyáripart és minden üzletet korlátozás ér a deviza szempontjából, az ő zsilipjeiken keresztül minden további nélkül kiengedhetik innét a valutát, kiengedhetnek minden magyar értéket idegenbe akkor, amikor a viszontbiztosítás útján erre nem tarthatnak igényt. De ha az üzletpolitika ilyen, ezt talán még megértem, mert az üzletpolitika tisztára a nyereségre van bazíroz-va és nem néz arra, hogy mi az ország érdeke, hanem egyedül és kizárólag azt nézi, hogy mi magának az üzletnek érdeke. Sajnálattal kell azonban látnom, hogy maga az állam és maga a főváros is itt Magyarországom előnyben részesíti a külföldi biztosítóintézeteket. Hogy ez memosak légből kapott állítás, ennek bizonyítására engedjék meg igen t, képviselőtársaim, hogy rámutassak bizonyos dolgokra, amelyek így tagadhatatlanul nem maradhatnák fenn tovább, mert hiszen olyan tételek mennek ki ezáltal idegen kézre, ameIvek. azt hiszem, a magyar állam a magyar székesfőváros érdekében mégis csak ide bent kellene, hogy biztosíttassanak. Valószínűleg tudják t. képviselőtársaim, hogy Magyarország, illetve Budapest összes ingatlanai biztosítva vannak és maguknak ezeknek az ingatlanoknak csak tűzkárbiztosítása 210.000 pengős tétel, ami, sajnos, nem magyar intézeteknek jut. Itt van a pénzügyminisztérium által mindenkor biztosított külföldi dohánykvantum, amelyet természetesen védenek. Ez 80 millió pengő értékben van megállapítva és ezt szintén biztosítja az állam. Ez az egyetlen biztosítás, ahol magyar intézet, a Gazdák Biztosító Intézete, bizonyos előnyben részesül. Azonban, sajnos, rá kell mutatnom arra, hogy Magyarországnak és valamennyi érdekeltségnek, — tehát beleértve a fővárost is — valamennyi objektuma nagyrészt, 75%-ot meghaladólag külföldi intézeteknél van biztosítva. Itt van pár olyan érdekeltség, amelyre rá kell mutatnom. Itt van például a Társadalombiztosító esete. Amikor a Társadalombiztosító tornyát és a vele kapcsolatos épületszárnyat felépítették, felszólították a biztosításra az összes külföldi biztosítóintézeteket, még az Anglo-Danubiát is, csak a magyar biztosítóintézeteket nem szólították fel