Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés képviselőházának 6 5. ülése 1932 április 13-án, szerdán. 335 meg kell küzdenie a jugoszláv és a németországi versennyel is. Éppen abban az elgondolásban, amelyet az igen t. interpelláló képviselő úr hozzám intézett interpellációjában kifejtett, elősegíteni igyekeztem, hogy az élőponty kivitele belső pengő ellenében történhessék meg, mert éppen ezzel véltem azt az elgondolást szolgálni, amit ő szíves volt interpellációjában is ismertetni. (Helyeslés bal felől.) Azt hiszem, igen t. Ház, miszerint ezen igyekezetem, mely különösképpen oly árúkra vonatkozik, amelyek romlandók és amelyek elsősorban jönnek tekintetbe a belső, pengőn való vásárlásnál, szintén egy lépés volt, amely előbbre igyekezett vinni mezőgazdaságunknak és így tógazdaságaink — ennek az intenzív ágazatnak — jövedelmezőségét. Maga a fogas-kérdése bizonyos tekintetben más, mert mint az igen t. Ház tagjai tudjak, a fogas jegelve mégis

1 hosszabb ideig eláll. Nem akarom evvel azt mondani, hogy az elgondolás érvényesülését nem fogom a magam részéről elősegíteni, de bizonyos distinkció mégis van a kettő között. Méltóztassék válaszomat tudomásulvenni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Inkey Pál báró: T. Ház! Tekintettel arra, hogy a földmívelésügyi miniszter úr részéről latom, hogy elgondolásom megszívlelésre talál és tudom róla, hogy nem fogja elmulasztani az alkalmat, hogy amennyiben ez az én kérésem százszázalékig teljesíthető, az teljesítve is legyen, a választ tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e tudomásul venni a földmívelésügyi miniszter úr válaszát, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Gallasz Ágost Rudolf képviselő úr interpelláeiójia a pénzügyminiszterhez. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz. A kezeim közöt levő adatok, de köztudomás szerint is az egész országban nagy mértékű adóhátralékok vannak s ezek jelentékeny része behajthatatlan. Hajlandó-e emiatt a pénzügyminiszter úr oly irányban intézkedni, hogy a be nem hajtható adóhátralékok töröltessenek, azon adóhátralékok pedig, amelyeknél a vagyoni fedezet megvan, kamatmentesen hosszabb időn keresztül elviselhető részletekben törleszthetők legyenek. Budapest, 1932. évi március 31-én. Gallasz Rudolf s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gallasz Ágost Rudolf: T. Ház! Most, amikor megjelent a kormánynak a mezőgazdaság részére nyújtandó kedvezményekről szóló rendelete, felhívom a pénzügyi kormányzat figyelmét az adóhátralékokra, amelyek ezideig azért nem folytak be, mert a gazdák egyszerűen nem tudták megfizetni. Ennek az állításomnak bizonyítására elegendő, ha felemlítem azokat az adatokat, amelyeket hat kerületből szereztem be. Ezek mind egybehangzóan azt mutatják, hogy míg 1928-tól fogva a közterhek és kamatok nem változtak, addig azoknak a terményeknek és cikkeknek ára, amelyet a mezőgazdaság hozhat forgalomba, egyharmadara esett. így a búza ára 28 pengőről 9 pengőre, a szarvasmarha ára 1 pengőről 30 fillérre, a sertés ára 1 pengő 20 fillérről 40 fillérre, a tej ára 24 fillérről 10 fii- ' lérre és így tovább. Átlagosan a mezőgazdasági termények és cikkek ára 70 százalékos esést mutat. Ha azt akarjuk látni, hogy a mezőgazdasági termények és cikkek ára hogyan alakult, elegendő, ha megnézzük, hogy a községek adóhátralékai hogyan emelkedtek. Hogy rövid legyek, erre csak egy községet hozok i fel példának. Például 1927-ben e községben az évi előírás összege 114.000 pengő volt. Az előirányzásból be nem folyt az adóösszeg 0"4%-a. Az 1928. évi előírás 103.000 pengő, be nem folyt összeg 2'8%. 1929-ben az előírás 95.000 pengő, be nem folyt összeg 10 százalék. 1930-ban az előírás volt 88.000 pengő, be nem folyt Összeg ennek 22%-a. 1931-ben az előírt összeg 96.000 pengő, be nem folyt összeg 64 százalék. (Zaj.) Igaz, a Központi Statisztikai Hivatal indexszáma csodálatosképpen az előző évi viszonyokhoz képest f emelkedést mutat, ugyanis a hivatal kimutatása szerint ,az agrárindex 1930 végén 78 volt, 1932 január végén pedig már 89-re emelkedett. Ebből arra lehetne következtetni, hogy az agrárcikkek ára drágult. Hogy honnan vette a_ Statisztikai Hivatal ezt a számot, annak a jó Isten a megmondhatója. Ha a pénzügyminiszter úr hitelt ad s hivatalosnak fogadja ezt el, akkor megértem ezt az adópolitikát, de joggal mondhatom, hogy ne .adjon hitelt a Statisztikai Hivatal index-számának, hanem azokat a számokat vegye fontolóra, amelyeket^ az előbb említettem. Éppen ezért lássa be a pénzügyi kormányzat, hogy az 1928 óta fokozatosan hanyatló árak mellett az adók nem voltak teljesíthetők, az egyéb terhek mellett a tartalékok kifogytak, amihez hozzájárult a katasztrofális termés és így az adóhátralékok fokozatosan emelkedtek. Éppen ezért arra kérem a pénzügyi kormányzatot, hogy ezeket az adóhátralékokat rendezze, összesítse 1931 december 31-iki értékkel. Ezeket az összesített adóhátralékokat ossza fel néhány évre, kamatmentesen számolják el, mert különben az így felnövekedett adóhátralékok veszélyeztetik a folyó évi bevételeket és az egész behajtás illuzóriussá válik, amennyiben olyan nagy összeg megfizetésére kényszerítik az adózókat, a gazdákat, amelyek megfizetésére ezek teljesen képtelenek. Az összetorlódott adók fokozott behajtása gyengíti az adózó polgár erejét és megszűnik igazi adófizetővé lenni. Felhívom a miniszter úr figyelmét az adó főkönyvekre, amelyekben olyan tételek is szerepelnek, amelyeknek vagyoni fedezete megszűnt és csak felesleges nyugtalanságot keltenek azok között az emberek között, akik saját hibájukon kívül anyagilag már tönkrementek, és még mindig adóbehajtásokkal vegzálják őket. \ pénzügyminisztérium csak olyan adóhátralékokat tartson számon, amelyeknek vagyoni fedezete megvan, ahol az adóhátralék biztosítva van. Az adóhátralékok rendezésének feltétlenül az új termés értékesítése előtt kell megtörténnie. Módot és időt kell adni a gazdáknak arra, hogy egy szanálási tervezetet fektessenek fel maguknak, hogy az értékesítést beoszthassák s célirányosan bonyolíthassák le. Járjon elől az állam jó példával, hogy igenis, segíteni akar azokon az adózókon, akiknek a helyes belátása és adófizető készsége megvan, nehogy az állam legyen az első, amely az új termés értékesítése után megrohanja a gazdákat. (Ügy van! Ügy van!) Félő ugyanis, hogy ezreket fognak kiforgatni vagyonukból a telhetetlen és kegyetlen hitelezői politika mellett, ahelyett, hogy módot 48*