Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-65
328 Az országgyűlés képviselőházának nek fel, azokat megvizsgáltatom és a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket megteszem. Kérem válaszom tudomásulvételét. Budapest, 1932. évi április hó 6-án. Keresztes-Fischer Ferenc, s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválaisz joga. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Amikor a belügyminiszter úrhoz intézett interpellációmat elmondottam, konkrét eseteket soroltam fel, amelyekből kifolyólag kértem a belügyminiszter urat, hogy éppen ezekre való tekintettel rendeletet vagy utasítást adjon ki, hogy az ilyen felesleges törvényellenes vekszaturák egyszersmindenkorra megszűnj ének. A belügyminiszter úr válaszában hivatkozik arra, hogy ilyen rendeletnek vagy utasításnak kiadása felesleges, mivel .a fennálló törvények folyományaképpen ilyeneket közhatóságnak elkövetnie nem lehet. Mivel megtörténtek az általaim felsorolt esetek, azért kértem és azért tartottam szükségesnek ilyen utasításnak a kiadását. Pártunk részéről itt hosszú időn keresztül az esetek százait és százait tettük le a Ház asztalára, de mindezideig valami nagy eredményét, ezeknek a dolgoknak megtorlását nem Láttuk. T. Ház! Mivel a belügyminiszer úr nem tárgyi, hanem elvi választ adott interpellációmra, a választ nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Dinich Ödön: Tessék megolvastatni! — Gál Jenő: Kisebbség!) A Ház ia választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Dinich Ödön képviselő úr interpellációjára. Kérem annak felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa): Tisztelt Képviselőház! Dinich Ödön országgyűlési képviselő az országgyűlés 1932. évi február hó 24-én tartott ülésében Lukács Béla szigetcsépi jegyzőnek a nyomorenyhítő akcióval kapcsolatos visszaélései tárgyában interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra végleges válaszom a következő : A bejelentett interpelláció szerint: Lukács Béla szigetcsépi (Pest vm.) kézségi jegyző a nyomorenyhítő akcióval kapcsolatban az Ínségesekkel valóságos robotmunkát végeztet. Ebben az ügyben a járási főszolgabírónak .a vármegye alispánjához tett s hozzám is bemutatott jelentése szerint a tényállás a következő : Február 14-én a járási főszolgabíró Dinich Ödön képviselőtől levelet kapott, amelyből az tűnik ki, hogy Szigetcsép község jegyzője a nyomorenyhítő akcióval kapcsolatosan visszaéléseket követett el. A főszolgabíró a levél vétele után másnap dobszó útján kihirdette a községben, hogy délután két órakor megjelenik a községházán s akinek panasza, vagy kérelme van, azt személyesen előterjesztheti. Ugyanakkor a segítő bizottságot is összehívatta. A jelzett időben a főszolgabíró a községházán megjelent, — ahol már a segítőbizottság együtt volt, — s az inségakció lebonyolítását részletesen vizsgálat alá vette. Megállapította, hogy az inségakció végrehajtása szigorúan a kiadott rendeletek 65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. szerint történik, és sem a községi jegyzőt, sem a segítőbizottságot semmiféle mulasztás, vagy szabálytalanság nem terheli. A Dinich Ödön képviselő levelében 1., 2., 3. és 4. pontok alatt felsorolt eseteket a főszolgabíró szintén vizsgálat tárgyává tette és megállapította a következőt: ad 1. Szigetcsép község elöljárósága címére a községháza fűtésére multévi augusztus havában érkezett 150 métermázsa szén. A szenet az elöljáróság a vasúttól^ fuvarosokkal behordatta a községháza pincéjébe és ezért fizetett 45 P fuvardíjat. Más szén a községházára, avagy a jegyző részére azóta nem érkezett. Augusztus havában inségakció még nem is volt. Szénhordásért senki inséglisztet nem kapott. ad 2. Kinyomozta, hogy a rokkant, akinek hátgerinc- és tüdőlövése van, (névszerint Paulheim József) megjelent a községházán, és kérte az elöljáróságot, hogy a község tulajdonát képező erdőből ő fuvarozhasson be egy köbméter fát, abból a fából, amit a község ingyenesen ad a községi szegényeknek. Egylovas kocsijával be is hozott a község közvetlen közelében levő helyszínéről 1 ürköbméter fát, ezért kapott nem 6 kg, hanem 15 kg lisztet. (Kg-kénti pénzértékben à 82 fillérét •- 12-30 P.) ad 3. Vízből senkivel sódert nem hordattak, ellenben a Duna alsó partjáról más egyéb munka hijján kosarakban hordattak fel a felső partra sódert útjavítás céljaira. ad 4. Megfelel a valóságnak, hogy 10—12 Ínséges fát aprított a községházán, azonban nem a^ jegyző részére, hanem a község által az ínségesek részére kitermelt és ingyenesen kiosztott inségfát, amiért szintén 1 P 20 fillér napszámnak megfelelő inséglisztet kaptak naponta. Kérem válaszom tudomásulvételét. Budapest, 1932. évi április hó 9-én. KeresztesFischer s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Dinich Ödön: T. Képviselőház! Sajnálom, de nem vehetem tudomásul az igen t. belügyminiszter úr válaszát. Egészen furcsa dolog az, hogy olyan formában adnak választ, amelynek előzményei egészen gyanúsak, tudniillik a vizsgálatot illetőleg tartom ezeket gyanúsaknak. Furcsa dolog az, hogy egyszerűen tudomásul sem veszik a konkrétumokat. En annakidején, amikor interpellációmat előadtam, konkrétumok alapján adtam elő panaszaimat. Azt mondottam, hogy egy község jegyzője törvénytelen módon, a többi községeken követett eljárással teljesen ellentétben osztja ki az Ínségeseknek a lisztet, azonkívül olyan munkálatokat végeztet velük ezért a pár kiló lisztért, amelyeket én egészen nyugodtan mertem robotmunkának nyilvánítani. Én konkrétumokat hoztam fel interpellációmban. A főszolgabírónak, illetőleg a vármegyének módjában lett volna a konkrétumok valódiságáról meggyőződni. Igen egyszerű lett volna a dolog. Nevek voltak felhozva; ezzel szemben az történt, hogy egyszerűen azt mondották, hogy nem történt meg. Azt mondják, kiszállott a főszolgabíró, összehívta a bizottságot, megkérdezte a jegyzőt, hogy igaz-ej hogy ezt és ezt tette, amivel én vádoltam. A jegyző azt mondta: kérem, nem igaz. Erre nekem megadja a belügyminiszter úr a választ: kérem, kihallgattam a jegyzőt, aki vádolva van, a jegyző letagadja. Erre a válasz, amit én kapok, az, hogy semmi okom nem volt panasztételre,
