Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

320 Az országgyűlés képviselőházának hogy ő az anyapárttal szemben milyen hangot használt, habár itt a Képviselőházban innen is hallottam nagyon kemény hangokat arrafelé és onnét is hallottam kemény hangokat errefelé és nem akarok beleavatkozni abba sem, hogy volt barátait itt vagy ott kívánta-e támadni vagy sem. (Berki Gyula: Nem!) De minthogy személyes megtámadtatás címén szólalok fel, foglalkoznom kell azzal az egyetlenegy váddal, amelyet velem szemben támasztott az igen t. képviselő úr. Azt mondotta tudniillik, hogy nincs jogosultságom ahhoz, hogy erkölcsi tanácsokat adjak, mert az erkölcsi tanácsok után lemegyek az irodába, aláírom a nyugtát és felveszem a képviselői fizetést. Azt hiszem, hogy ebben a Házban egyetlenegy képviselő sincs, aki a múltban nem írta volna alá ezt a nyugtát és nem vette volna fel a fizetését, akár szegényebb nálam, mint amilyen igen sok van, akár gazdagabb nálam, amilyen szintén igen sok van. Nem lehet tehát rám azt ondani, hogy olyasvalamit csináltam r volna, amit csak egyetlenegy más képviselőtársam nem csinált. Amikor azonban mindenki ezt tette, én aláírtam egy indítványt azzal, hogy képviselői fizetésem 50%-áról lemondok. (Ügy van! a balközépen) Igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a gazdagabb képviselők fizetése úgy sem marad a zsebükben, hanem máshova megy. Nem óhajtok eldicsekedni azzal, hogy eddig felvett képviselői fizetésemet hová fordítottam. Ha 50%-ról lemondok is, ezekre a célokra egy fillérrel sem fogok kevesebbet fordítani, mint azelőtt. ((Helyeslés a baloldalon.) Ezzel az indítvánnyal tehát erkölcsi alapot teremtettem magamnak ahhoz, hogy itt bármilyen kérdésben felszólaljak és iszembeszálljak mindenféle váddal. Nagyon sajnálom, bogy nálam lényegesen jobb anyagi viszonyok között élő képviselőtársaim közül egy sem akadt, aki a keresztény agrárcsoport indítványát aláírva, olyan erkölcsi pressziót gyakorolt volna ebben a Házban valamennyi tehetős képviselőre, hogy nem kellett volna bizonyos joggal hallgatni itt Ulain Ferenc és Hegymegi Kis Pál igen t. barátaim felszólalását, akik nem hisznek többe abban, hogy a magyar országgyűlés képviselői le tudnak mondani valamiről, amihez joguk van. Ezzel óhajtottam válaszolni Berki Gyula szavaira. (Helyeslés a baloldalon. — Berki Gyula szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kér szót a képviselő úri (Berki Gyula: Személyes kérdésben.) A szót a képviselő úrnak megadom. Berki Gyula: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jóbbfelol.) Tizenkét éve vagyok képviselő s most másodszor kérek szót szót személyes kérdésben. Nem akarok a Ház türelmével visszaélni. Ulain Ferenc t. képviselőtársam felszólalásával nagyjában egyetértek. (Ulain Ferenc: Hála Istennek! — Dinnyés Lajos: Mondom, megvan a koncentráció! — Zaj.) Csak egyet akarok konstatálni, arra válaszolva, ami beszédében politikum. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a középen.) Nincs ok arra, hogy a képviselő úr tagadja, hogy a falusi választóközönség szokásai pártállás szerint nem változnak. (Ulain Ferenc: Hát persze!) Tisztelt barátom, én vagyok olyan közel ,ai földmíves néphez, mint t. képviselőtársam, és nyíltan megmondom, hogy a falusi földmíves ember, ha gyermek születik, ha férjhez megy a lány, ha meghal valaki, ha csikót ad el a vásáron, ha borjút vesz, áldomást iszik. 65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. (Meskó Zoltán: Szóval, ha szomjas!) Áldomást iszik akkor is, amikor a képviselő urat megválasztja, és akkor is, amikor engem megválaszt, (Meskó Zoltán: Sőt előtte is!) Egyet azonban meg kell jegyeznem. Tárgyilagos akarok lenni. Előbbi felszólalásomban a következőket állapítottam meg és ezt megismétlem. Elő tanura hivatkozom: arra a főszolgabíróra, vitéz dr. Kovács Dénesre. (Ulain Ferenc: Abszolút korrekt főszolgabíró! Ha ilyen volna valamenynyi, szívesen odamennék!) Nagyon örülök, hogy egy véleményen vagyunk. En erre az abszolút korrekt élő tanura hivatkozom, aki tanúsítani fogja a következőket. A nagyatádi választókerületben a legutóbbi választáson Nagyálláspusztán a Gaal Gaston-párti Székei István 30 hektoliter bort itatott meg. Ugyancsak a nagyatádi kerületben CsÖtÖj községben az én pártom vezetőjének, Simon József kisbirtokosnak házát, valószínűleg nem. az én pártom, mert hiszen^ ő az én legjobb hívem volt, hanem az ellenpárt felgyújtotta. Ugyancsak G ige községben történt meg, hogy egy nagyatádi ügyvéd 20 pengős^ címletekben megkezdte a pénzosztást a választás estéjén. T. barátomnak módja van ellenőrizni ezt az én megjegyzésemet az ön által abszolút korrektnek minősített vitéz Kovács Dénes főszolgbíró útján. 503 szavazó van Gige községben, s itt 4000 pengőt 20 pengős címletekben kiosztottak és az én tanácsomra, tekintettel a földimívelő nép nelhéz gazdasági helyzetére, fejenkénti 20 pengőt elfogadták, de az 503 sízavazóból 502-en rám szavaztak. (Derültség a jobboldalon.) Az utolsó dolog pedig az, hogy hét legjobb községemben, ahol a választóközönség teljesen érdektelenül mellettem foglalt állást, a választás előtti utolsó éjjelen pártelnököm nevében akövetkező szövegű gyászjelentést adták ki. (Ulain Ferenc: Prónay mellett is állást foglaltak! — Zaj. — Olvassa): «A nagyatádi választókerület keresztény kisgazda földmíves és polgári pártja nevében mély megilletődéssel tudatom, hogy pártunk jelöltje dr. Berki Gyula hirtelen meghalt, tehát ő reá szavazni a választás alkalmával nem lehet.» En ehhez nem fűzök semmi kommentárt. (Egy hang jóbbfelol: Szép kis korteskedés!) Most Hunyady t. képviselőtársamnak felszólalására fogok válaszolni, és ez válasz lesz Ulain t. barátom megjegyzésére is. En azt a bizonyos levelet 1928. január 13-án írtam meg, amelynek első mondata így kezdődött (olvassa): «A ragyogó bethleni ív megtört,» — de itt van egy vessző és azután jön a következő mondat — «de nem a saját hibájából, hanem politikai környezete egyes tagjainak hibájából.» (Ulain Ferenc: Miért ment vissza? — Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk! jóbbfelol.) A képviselő úr egy kérdést tett fel, méltóztassék megengedni, hogy kíváncsiságát kielégítsem. A képviselő úr azt kérdi, hogy miért jöttem vissza. En mint pártonkívüli kisgazdaképviselő ott ültem Napy Emil mélyen t. képviselő úrral a balközépen. Egy év és négy hónap alatt számos tanácskozáson vettem részt és meggyőződtem arról, hogy egy olyan polgári ellenzéki pártot az ellenzéken megteremteni, amely tárgyilagos kritikával, emelkedett közszellemmel hajlandó az ország rendelkezésére állani, nem volt akkor lehetséges, és éppen azért, mert azt a meggyőződést merítettem, hogy minden tanácskozáson a résztvevő képviselő urak közül a vezéri pálcát kezéből kiadni senki sem volt hajlandó és közlegény csak magam tudtam volna lenni. ennélfogva nem voltam' hajlandó egy olyan meddő politikát folytatni, amely lényegében