Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

314 Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. kel, amelyek egyrészt a rögtönbíráskodásnak politikai kihatásai és vonatkozásai, másrészt pedig az egyesülési és gyülekezési tilalom folytán erre az országra ránehezedtek. Akiknek ebben az országban politikai véleményük és politikai akaratuk van, ezt a véleményüket és esst az akaratukat el is akarják mondani és nyilvánítani kívánják, viszont akinek nincs véleménye és akarata, csupán csak egy: a fennálló állapotok megrögzítése, annak természetesen nem kell a gyűlések szabadsága, (Üg<y van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) annak nem fontos a sajtószabadság, az nyugodtan és örömmel belenyugszik abba, hogy a rögtönbíráskodással megfojtassanak itt a politikai nézetek, a politikai akaratok, bármely megmozdulás lehetősége. Itt azonban ezzel a kormányzati akarattal szemben áll az egész ország dübörgő elkeseredése (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és ha az urak még úgy a homokba is dugják a fejüket és ha az igen t. kormánytábor még úgy véli is, hogy kivonulhat az ülésteremből, mert nem érdeklik őket az ilyenek; ezt az országot és az ország társadalmi osztályait viszmmt nem érdekli az a munka, az a pepecselés, amely itt folyik (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) s az ország osztályokra való különbség nélkül egyetlen nagy elkeseredésben és gyűlöletben fonódik össze azzal a rendszerrel szemben, amely még a panasznak, a sóhajnak, a jajnak, a tiltakozásnak a hangját is belé akarja fojtani ugyanakkor, amikor fokozza a panaszra való okát, súlyosbítja a terheit, elviselhetetlenné teszi az életet és kétségbeesésbe kergeti bele újabb meggondolatlan, terhes és veszedelmes pénzügyi és adózási intézkedéseivel. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ország érdekében való ez a csend? Az ország ezt a csendet nem kívánta, nem kívánja, ez csak a rendszer érdekében való. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassanak arra hivatkozni, hogyha pedig itt az emberek panaszaikat, kívánságaikat, óhajaikat, törekvéseiket nyíltan elmondhatják, akkor ebből 1918 megismétlődése lesz. Hát ennyire nem bíznak az urak a különböző politikai pártok nézeteinek és véleményeinek hatóerejében! Hát ennyire nem

1 bíznak abban a sokat emlegetett polgári gondolatban, hát annyira nem bíznak abban, hogy az élő szónak és a nyomtatott betűnek meggyőző és átütő ereje csak a mi részünkről hat, semmi más részről nem hat és nem lehet hatékony? Igen sok szó esett az elmúlt napokban úgy itt, mint a parlamenten kívül is arról a bizonyos polgári gondolatról és arról, hogy mi állítólag ez ellen a polgári Magyarország ellen támadtunk volna akkor, amikor a Népszava elnémításával f összefüggésben egyetlen hatalmas tiltakozás zúgott végig az újságokon. f T, Ház! Ez hamiis^ és hazug beállítási, mert állítom, hogy a polgári társadalmi rend még nincs is uralmon Magyarországon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Állítom azt, hogy ami Magyarország politikai életét mia dominálja, az nem a nyugatig érteleimben vett liberális, demokratikus polgári társadalom, annak szerveseteivel, osztálytagozódásával és pártjaival, ez itt a bürokráciának, a feudalizmusnak és a finánctőkének h ármasszö vétsége. (Zaj a " szélsőbaloldalon-) Ne méltóztassék velünk szemben hivatkozni a .németországi állapotokra, német testvérpártunk ottani magatartására; mi ugyanazon a plattformon állunk, mint amilyen, plattformon áll akár a német, akár az osztrák, akár a francia vagy az angol szociáldenioikTatapárt, de önök nem állanak azon a plattformon, amelyem állnak a nyugati államok polgárias-ult, demokratikus országai. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van köztünk a döntő nagy különbség és ezért nem lehet a mi magatartásunkat összehasonlítani másokéval és még kevésbbé lehet az önökét összehasonlítani akár a németországi Centrumnak, akár a németországi Staatspartei-nek vagy akármilyen más külföldi polgári pártnak magatartásával és felfogásával. Mi a dolgok kiindulási pontjai Az, hogy ennek az országnak uralkodó hatalmi rendszeréről milliószor megállapítottuk, — vitathatatlan igazság — hogy a néptől független, mert arra ráoktrojáltatott és mély meggyőződésem, hogy ha most kísérelnének meg egy ilyen ráoktrojálást, nem volna önöknek elég csendőrük, elég szuromyuk, elég hatalmuk ahhoz, hogy nyilt szavazás mellett is ezt a rendszert az országra rá tudjjik oktrojálni. De ez még mind nem volt elég. Nem volt elég az, hogy az önökkel világnézetileg szembenálló mozgalom lapjával szemben éltek az igen gyakori és igen sűrű elkobzásoknak egyébként is illegális fegyverével; nem volt elég az, hogy egy vagy két tucat mentelmi ügyben kiadtak bennünket és újabb két-lhárom tucat mentelmi ügy előkészítésére kaptuk meg az iratokat; nem volt elég az, hogy itt egy ilyen állandó Damokleskardot tartanak a munkásmozgalom és annak sajtója felett. Agitációnkkal, mozgalmunkkal, felvilágosító és propaganda tevékenységünkkel kapcsolatosan önök nem azt a módot alkalmazták, mint amit mindenütt a külföldön alkalmazank, hogy kiállanak a maguk világszemléletével, a maguk igazságaival és a saját érveikkel. Ervek helyett önök az erőszakhoz folyamodtak, érvek és álláspontok hirdetésié helyett a megfélemlítéshez nyúltak, és amikor a megfélemlítés sem volt elég, amikor az erőszakosságok folyamata nem volt elég, akkor következett a pofon, a botozás, a puskatus és mindaz, amit itt Szeder Ferenc és Kéthly Anna képviselőtársaim és még annyian közülünk adatok és dokumentumok kapcsán önök elé tártak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! En tegnap elnéztem ennek a Háznak a képét, amikor Kéthly Anna mély belső meggyőződésével, de női hangon, amely itt a. fecsegésnek, a lármának, a kedélyes diskurálásnak mormogását nem tudta áttörni, önök elé tárt dokumentumokat, adatokat, konkrét tényeket, és nem volt ebben a Házban &ßy^ szikrája sem az emberi, a magyar együttérzésnek. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Önök elé tárt adatokat levelekből, amelyekből kisírt a magyar nép lelke, azon a sajátságos, azon a zengő, azon az ősi magyar nyelven, ahogy csak a falun beszélnek és önök ezt még csak meg sem hallgatták, diskuráltak, vagy pedig néhány idevetett megjegyzésben gyanúsítottak, hogy ezt mind mi gyártottuk, mind mi találtuk ki. (Szilágyi Lajos: Ebben mind egyetértünk! En reflektáltam is rá!) Ezen a hangon írni, ezen a hangon panaszkodni, ezen a hangon sérelmeket feltárni mi nem is tudnánk. Ez azoknak az ott élő agyonsanyargatott embereknek a lelkéből feltörő hang, amire nem volt egyetlenegy sajnálkozó, egyetlenegy résztvevő, egyetlenegy együttérző gesztusuk az uraknak. (Farkas István: Egyet lenegy vigasztaló iszó sem!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ha tegnap valaki lefotografálta volna ennek a Háznak a képét, lefényképezte volna