Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés képviselőházának 6 is Önökön van. (Buchinger Manó: A kormány elrabolta tőlünk! Nem adtuk át! Elrabolta a nemzettől! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Es átadta a csendőröknek! — Zaj. — Elnök csenget. — Bessenyei Zénó: Ne zavarják! Olyan jól beszél. — Zaj.) Elnök: Buchinger képviselő urat rendreutasitom. A képviselő urat figyelmeztetem, (Folytonos zaj.) hogy a folytonos sértő közbeszólásoktól tartózkodjék. Ulain Ferenc: Ismétlem, hogy átadtuk először a szuverenitást, másodszor a munkakört is. Hiszen össze sem hívnak, meg sem hallgatnak bennünket. Tehát nem is dolgozunk. T. képviselő urak, honnan vegyük akkor a bátorságot, az erkölcsi alapot ahhoz, hogy fizetést vegyünk fel ettől a nemzettől, amely nemzetért inem dolgozunk, (Bessenyei Zénó: Még eddig senki sem volt elég gyáva, hogy fel ne vegye!) amely nemzetre vonatkozó intézkedésekért nem is vagyunk felelősek, amely nemzetnek minden törvényhozási munkáját a 33-as bizottság, sőt most már az igen t. kormány egymagában teljesíti. (Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dinnyés Lajos: Még nem egészen! Még arról beszélünk!) Ezek az erkölcsi indítékok késztetnek engem arra, hogy felvessem azt a kérdést: nem volna-e okos ezt a jelentést visszaküldeni a bizottsághoz azzal az utasítással, hogy átmenetileg, az 1932/33. évre olyan javaslatot terjesszen elő, amely javaslatnak lényege az legyen, hogy mindazok az igen t. képviselő urak, — engedjék meg, hogy ezzel a bókkal önöknek szolgáljak, igen t. túloldal (Kuna P. András: Tartsa meg magának!) — akik abban a helyzetben vannak, hogy más jövedelmek folytán rendelkeznek akkora bevétellel, hogy nincsenek a képviselői fizetésre rászorulva, (Zaj.) kegyeskedjenek a képviselői fizetésről lemondani. (Helyeslés a baloldalon.) Odaát, igen t. képviselő urak, csaknem 20 olyan úr ül, ;aki miniszteri nyugdíjat is élvez. (Zaj.) Odaát a vezérigazgató urak egész sora ül. (Berki Gyula: Odaát is ül! — Bessenyei Zénó: Több nyugalmazott miniszter van az ellenzéken, mint a kormánypárton!) Azok a t. képviselő urak... (Nagy Zaj. — Elnök csenget. — Berki Gyula: Ott ülnek a balközépen! — Gr. Somssich Antal: Mutassa meg, melyik vezérigazgató! — Berki Gyula: Most nem ül itt! — Elnök csenget. — Bessenyei Zénó: Van ott nyugalmazott főispán, nyugalmazott kormánypárti, nyugalmazott miniszter! — Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetem, hogy a folytonos zajongástól, személyeskedéstől, közbeszólástól tartózkodjanak, mert kénytelen leszek azokkal a képviselő urakkal (

szemben, akik folyton közbeszólnak és személyeskedő közbeszólásokat hangoztatnak, szigorúan fellépni. Ulain Ferenc: Igen t. Képviselőház! Azt hiszem, hogy az igen t. túloldalnak, különösen azokkal a tagjaival, akik nem részesek az elmúlt esztendők gesztiójában . . . (Buchinger Manó (a teremből távozó gr. Károlyi Gyula miniszterelnök felé): Mi az, már megunta a miniszterelnöki — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Buchinger képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy maradjon csendben. (Buchinger Manó: Nem lehet itt csendben maradni!) Próbálja meg a képviselő úr! (Zaj. — Derültség a jobboldalon. — Malasits Géza: A t. túloldal még jelenlétével is provokál!) Csendet kérek. A képviselő urak maradjanak csendben. '. ülése 1932 április 13-án, szerdán. 307 Ulain képviselő úrnak már csak öt perce van beszédéből. Ulain Ferenc: Már az is sok, elnök úr. (Propper Sándor: Meghosszabbítjuk!) Elnök: Nem lehet, képviselő úr. (Propper Sándor: Mindent lehet, csak akarni kell. — Zaj.) Ulain Ferenc: Avégből, hogy Bessenyei Zénó igen t. képviselőtársamnak is eleget tegyek {Zaj a jobb- és a baloldalon. — Bessenyei Zénó: Halljuk! Állok elébe! — Propper Sándor: Tóisztozunk?) indítványomat a következőkben igyekezem leszögezni. Adjunk példát a nemzetnek azzal, hogy értékelve a nemzet súlyos helyzetét, egy esztendőre a mi képviselői díjainkon olyan arányú csökkentést végzünk, amely méltó ahhoz az időszakhoz, amelyet átélünk. A csökkentésnek az lesz a következménye, hogy azok a forrongó elemek, amelyektől annyira félnek önök, egy pillanatra megnyugodnak, mert azt látják, hogy a törvényhozás átérzi ezeknek a pillanatoknak súlyát. Végezzünk olyan csökkentést, amely törvényhozói fizetéscsökkentés után a magyar kormány a világ színe előtt megjelenvén, azt mondhatja: nézd, nagy világ, mi komolyan megkezdtük a rendezést, magunkon kezdtük először. (Gr. Hunyady Ferenc: Tessék a Krayféle indítványt aláírni! — Zaj.) Méltóztassék módot nyújtani ahhoz, hogy egy szegény országnak a maga szegénységével arányban álló képviselőháza legyen, egy olyan képviselőház, amelyben nem a cifraság, nem az előkelőség, nem az uraskodás az irányadó. (Propper Sándor: Ezt a képviselőházat szét kell zavarni! — Bessenyei Zénó: Az egész fizetésünkről kell lemondani!) Kérem' az igen t. Házat, tegye megfontolás tárgyává, indokolt-e az, hogy a mai viszonyok között akár az igen t. aktív miniszter urak is felvegyék képviselői fizetésüket, indokolt-e az, hogy olyan házelnökL alelnöki ési egyéb fizetések legyenek, mint aminők vannak? Vájjon nagy szerencsétlenség volna-e, ha egy esztendő időtartamára egy bizonyos fokú szerénységet tanúsítanának a kiadások körüle Vájjon ^szerencsétlenség volna-e az, ha ezt a cifra házat, amelynek fenntartása milliókba kerül ennek a nemzetnek, egy-két esztendőre elhagynók és abba a régi kicsiny viskóba mennénk vissza a Főiherceg Sándor-utcában, ahol a nemzet nagyságát kiépítették, ahol nagy elődök . . . (Bessenyei Zénó: Könnyű egy kinevezett képviselőnek! A képviselő úr kinevezett képviselő, én választott vagyok! — Malasits Géza: Ahogy önt választották, csendőrszuronyok segítségével választották! Nem illik dicsekedni az ilyen választással! — Zaj. — Bessenyei Zénó: Hogyne illene! Illik, nálam nem volt csendőr!) Elnök: Csendet kérek. (Zaj. — Elnök csenget.) Kérem Malasits képviselő urat, maradjon csendben. Ulain Ferenc: Méltóztassék azon képvíselőtársaiinlk részére, akiknek nincsenek egyéb busás jövedelmeik,' talán 20—30%-os napidíjat megállapítani azokra a napokra, amikor itt a nemzet érdekében köteles ss éget teljesítenek. Álljunk a nemzet elé és mondjuk meg azt, hogy nemcsak a szuronyokra számíthatnak, hanem számíthatnak arra is, hogy mi most már szuronyok nélkül fogunk az ő érdekükben dolgozni, hiszen íme az első dokumentum. Ha ezt a gesztust megengedjük miagunknalk, (ha így lépünk a nemzet elé, akkor megteremtettük az erkölcsi jogot, hogy ennek a nemzetnek fenntartása érdekében az utolsó embertől az utolsó