Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés képviselőházának 6 miatt. Tokaj alsó része víz alá került. Valóban elmondhatatlan az az inség és az a nyomor, amely a Tisza és a Bodrog által elöntött területeken uralkodik. T. Képviselőház! Szóltam itt ismételten ennek a vidéknek megpróbáltatásairól. Szóltam ugyané vidék bortermelésének teljes csődjéről. Szóltam a borértékesítés válságáról. Valóban, ha a közhit külföldön és belföldön .azt tartja, hogy a tokaji bor a borok királya, iákkor ennél a detronizált uralkodónál szerencsétlenebb, boldogtalanabb és szegényebb száműzött uralkodó nincs a világon. Azt kell mondanom, hogy ezért az árvízért valóban semmiféle hatóságot felelőssé tenni nem lehet. Meg kell azonban mondanom, hogy három és fél hónappal ezelőtt ugyancsak napirend előtt itt a Házban figyelmeztettem arra, hogy a 6-os bizottság Teleszky elnöklete alatt a földmívelésügyi minisztériumban végigvizsgálván az egyes ügyosztályokat, elsősorban abban az ügyosztályban és azoknak a költségeknek tekintetében rendelte el a takarékosságot, amelyek a partvédelem céljait és éppen a Tisza-szabályozás állandóságát szolgálják. Akkor az igen tisztelt földmívelésügyi mánisater úr elődje rezignált gesztussal válaszolt. Ebben a rezignált gesztusban^ benne volt annak megerősítése, hogy tényleg éppen itt a Tisza-szabályozásnál a Tokajtól felfelé a lespórolt összegek miatt nem tett meg^ mindent az árvíz elhárítására szükséges gátak .állandó rendben tartás ára, amire éppen ennek a vidéknek védelmié érdekében szükség lett volna. (Ernyei István: A megerősítésére nem tett semmit!) Ügy van! A gátak megerősítésére nem tett semmit. Bárcsak rossz jós lettem volna akkor, amikor felszólalásom végén azt mondottam, hogy harmincszor, ötvenszer és százszor nagyobb kár érheti az országot ennek az egész országrésznek r pusztulásával, ha a gátak állandó erősítésének elmaradása miatt a tavaszi áradások áttörik a gátakat és elöntik ezt a nyomorult vidéket. így történt, ahogy mondottam. Ebben a helyzetben először fordult Tokajhegyalja a t. Képviselőházhoz és a t. kormányhoz segítségért. Az igen t. földmívelésügyi mimiszter úr — valóban el kell ismernem — az utóbbi hónapokban előre látván ennek a vidéknek a nyomorúságát, egy; imásik árvíz elleni védekezésben, a nyomorúság árvize elleni védekezésben, melynek gátjai szintén töredeznek és felszakadoznak ezen a vidéken, mindent megtett, amiért a megye főispánja hozzá fordult. Ezt készségesen elismerem. Viszont ma arról van szó, hogy egy amúgy is a nyomor árvizében vergődő és fuldokló vidéket egy természeti csapás is ért. Tokaj alsó része víz alatt van, víz alatt van pedig éppen az a része a városnak, ahol a legszegényebb, t mondhatnám 80%-ban munkanélküli lakosság lakik. A munkanélküliség ezen a vidéken nem most kezdődött. Itt permanens munkanélküliség van, ez a vidék — nyíltan kimondom — éhségzónában fekszik. Körülöttünk a vidéknek a kőbányák adtak élelmet, a kőbányák adtak kenyeret, a kőbányák adtak munkát, de részben a gazdasági viszonyok folytán, részben a közüzemek indokolatlan konkurreneiája miatt a bányák ezt a feladatukat már nem tudják teljesíteni. A közüzemek beszünetéséről ismételten szó esett felelős helyről, de ehelyett ennek az ellenkezőjét látjuk; azt látjuk, hogy ma is, amikor a minimumra redukáltatnak a közmunkák, a közmunkák legnagyobb részét az állami közüzemek kapják meg a magánvállalkozókkal szemben. Mi történt itt?. Ez az öt nagy magánbánya, amely Összesen 3500—4000 munkást fog.. ülése 1932 április 12-én, kedden, 267 lalkoztatott, nem kap munkát. Pedig ez a munkásszám a mi vidékünkön legalább hatszor ennyi léleknek felel meg, mert a mi vidékünkön nincs egyke, nincs kétke, nincs négyke, a legszegényebb munkáslakosság között is csak kilencke, és ti zenegyke van a munkásházakban. Tehát átlag legalább hattal-héttel kell megszorozni ezt a számot, hogy megtudjuk, hány lélek él ott minden segítség, kenyér és munka nélkül. Elsősorban tehát azt kell kérnem az igen t. kormánytól, hogyha van közmunka, ha van közmunkakiírás, akkor ennek a vidéknek a kőbányái kapjanak elsősorban munkát, mert csak ilyen módon tudunk legalább 15.000 magyar lelket megmenteni a teljes dasperálástól, a teljes végpusztulástól. A másik, amiről szólni akarok, az, hogy bár ez a vidék, amint az nyilvánvaló, és amint erról a földmívelésügyi miniszter úr is kitűnően van tájékozva, teljesen lefelé csúszik a nyomor lejtőjén, az adóvégrehajtások mégis napirenden vannak, sőt azt kell mondanom, — és a földmívelésügyi miniszter úr, aki kitűnő szakember, igazat kell, hogy adjon nekem ebben — hogy az adólicitálások, az árverések ütötték le legalább 30%-ikal a tokaji bor árát. Mert mi történt ezen a vidéken? Itt a lakosságnak, a gazdának egyedüli értéke a bor. Ez 100%-ig borvidék. Ezeknek borkészleteit írták fel, transzferálták és árverezték el. Megtörtént, hogy az olyan tokaji bort, amelynek még a mai időkben is 40 fillér a piaci ára, 9 és 12 fillérért kótyavetyélték el, árverezték el az adóárverésen. Mit jelent ez? Ez jelenti a nemzeti vagyon tékozlását és elkótyavetyélését, de jelenti másodsorban azt, hogy ezzel a 12 filléres, adóárverésen vett borral konkurrálták le a többi bort és ütötték le a tokaji bor árát azon a vidéken. Kik? Idegenek, mert a mi vidékünkön a szegénység között bizonyos szolidaritás van, amely lehetetlenné teszi, hogy helybeli ember árverésen bármit is megvegyen falubelijétől. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék az árvízveszély kérdésénél maradni! Lázár Miklós: Igen t. elnök úr! En azt kérem, hogy ezen a vidéken, legalábbis az árvízsujtotta területeken az adóvégrehajtások íelfüggesztessenek. Azt hiszem, ez nem méltánytalan kérelem s meg vagyok róla győződve, hogy teljesíteni is fogják. Harmadik kérésem a következő: Tudomásom szerint ugyan bevégződött a népjóléti minisztériumban az Ínséges vidékek ruhaakciója, de még mindig vannak készletek, tartalékok. Ha tehát vannak ilyen tartalékkészletek, ezeket nem tarthatták vissza a mai nehéz időkben másra, mint arra, hogyha feltétlenül szüksége merül fel annak, ezeket ilyen természeti csapás által sújtott vidékeken kiosszák. Kérésem tehát az, hogy ezeket a tartalék-öltözeteket, cipőket, fehérneműket osszák ki, mert Tokajnak a víz által elöntött alsó részében saját szemeimmel láttam, hogy a lakosság ruházatilag is olyan állapotban van, aminőt gyermekkorunkban a faluvégen láttunk a cigányputrikban. Következő kérésem a földmívelésügyi miniszter úrhoz és a kormányhoz az, hogy az inséggabona kiosztását ezeken az árvízsujtotta vidékeken folytatni kell. Feltétlenül kell lenni erre a célra inséggabonának. Nem hagyhatjuk a népet ebben az éhségzónában. (Fábián Béla: A kiéhezett népet, amely esztendők óta nem tud kenyérhez jutni!) 39*