Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1932 február 25-én, csütörtökön. 17 népelemünkből teremtette meg a győzelem eszközét és alapította meg a virágzó Hajdúságot. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Mert ha ez nem történik meg, akkor Románia határa ma a Tiszánál volna. (Jánossy Gábor: Arany János is a nagy, szabad hajdúknak utódja! — Egy hang a balközépen: Hegymegi Kiss Pál!) Itt van talán egy millió szegény, éhező magyar ember. Méltóztassanak ezeknek emberi megélhetést teremteni, méltóztassanak ezeket földhöz juttatni (Helyeslés balfelől.) és én biztosítom önöket, de mindenki előre láthatja, hogy a legértékesebb államfenntartó eleme lesz Magyarországnak ez a szegény tömeg. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Gáspárdy Elemér: Tessék megmondani, mi módon!) Azzal fejezem be ... (Gáspárdy Elemér: Mi módon?) Nagyon alkalmas az idő erre. (Felkiáltások jobbfelöl: Mi módon lehetséges? — Pakots József: Nem tékozolni és nem panamáznií; Nem lehet azt mondani, hogy a termelés értékesítése tekintetében nehézségeket fog ez okozni, nem lehet azt mondani, hogy a termelést magát nem lehet majd akkor tervszerűen irányítani. Hiszen minden a végső lehetetlenülés, haldoklás állapotában van. (Felkiáltások jobbfelől: Tudjuk ezt!) Hát ragadjuk meg az alkalmat és ami szerencsétlenség, használjuk fel, tegyük szerencsévé és csináljuk meg most a mezőgazdasági lakosság életkörülményeinek nagy átalakítását, csináljuk meg a mezőgazdasági lakosság letelepítését, valósítsuk meg az új termelési rendszert most, (Lázár Miklós: Termelési szövetkezeteket! — Jánossy Gábor: szövetkezetekkel!) amikor semmit nem ártunk. (Helyeslés balfelől. —- Lázár Miklós: Szövetkezeti reform! — Feniczy Ignác: Pénz kell hozzá! A pénzt honnan veszik? — Kun Béla: Élősködtek a kisgazdaprogrammon! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Még Farkas István t. képviselőtársam tegnapi felszólalására szeretnék röviden kitérni. Farkas István t. képviselőtársam tegnapi beszédében, amely az ő politikai felfogásának mélyreható, gyönyörű megnyilatkozása volt, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelyben hivatkozott arra, hogy ő is magyar zsellérivadék és szinte Tiborc-szerű összefoglalását találta Jineg a magyar nép bajainak, talán a szónoki hévtől elragadtatva azt mondotta, hogy itt a parlamentben semmiféle párt a magyar nincstelen tömegek érdekében nem fejtett ki működést és nem szorgalmazta a földbirtokpolitikának helyesebb útra való terelését. Én teljes tisztelettel az ő felfogása iránt, vagyok bátor megkockáztatni, hogy nem volna méltányos dolog, ha a magyar szociáldemokratapárt nem ismerné el, hogy igenis, már a világháború előtt volt itt a magyar parlamentben egy igen tekintélyes és a nemzet nagy többségét legalább lelkileg képviselő politikai párt, amely zászlajára írta a magyar nép felszabadítását és annak érdekében itt, ebben a parlamentben súlyos, nagy politikai küzdelmet vívott; a régi függetlenségi és 48-as párt, (Ügy van! a baloldalon.) amely igenis harcolt a titkos választójogért, a politikai főhatalmat tehát a magyar nép kezébe akarta juttatni. (Jánossy Gábor: Már Irányi Dániel is! Ügy van!) Nagyon nagy kár és történelmi szerencsétlenség, (Jánossy Gábor: Bethlen is odatartozott azok soraiba!) hogy ezt a törekvést nem lehetett megvalósítani. (Propper Sándor: Most hova tartozik? —, Zaj. — Jánossy Gábor: Az igazság pártjához! r— Kun Béla: Nincs kétféle igazság! — Jánossy Gábor: Magyar igazság KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. csak egy van!) Sok minden máskép történhetett volna Magyarországon, ha ez a törekvés a magaidejében megvalósult volna. Azonkívül azt sem szabad elfelejteni, hogy igenis, volt ebben a törvényhozásban egy baloldali polgári ellenzék, amely már az első nemzetgyűlés idejében a mélyreható földreform, tehát a magyar föld igazságosabb megosztása érdekében) éles és nagy küzdelmet folytatott. Ez a küzdelem folytatódott a második nemzetgyűlésen, amely küzdelemnek én is egyik szerény harcosa voltam, (Lázár Miklós: így van!) Nem kell tehát elhomályosítani a tényeket, ha valamilyen irányban működést óhajtunk kifejteni. Schandl t. képviselőtársam olyan akkordot is megütött, amelyet szívesen hallottunk valamennyien, hiszen csak az innen hangzott felszólalások visszhangja volt. Arra hívta fel a Képviselőházat, hogy mindenféle ellentétet félretéve, tegyük össze az erőnket, talán az eszünket is, hogy a jelenlegi súlyos helyzetből a kibontakozás útját megtalálhassuk. (Jánossy Gábor: Igaza volt!) Teljesen rendben van a dolog, nem is lehetne rendes és jóhiszemű embernek tekinteni azt, aki az ország ilyen súlyos helyzetében, amikor nem tudjuk, mit hoz a holnap, (Ügy van! balfelől.) ennek az összefogásnak akadályt támasztana. Teljesen rendben van a dolog, én csak azt kérdezem Schandl t. képviselőtársamtól, hogy ebben a nagyon helyes felfogásban, amelyet közbeszólásaival a többség is megerősített, osztozik-e a magyar kormány is? Hol van a magyar kormány? Nem látjuk. (Jánossy Gábor: Csinálja az összefogást! — Derültség.) Semmilyen irányban nem látjuk a kezdeményezést. Semmilyen irányban nem látjuk az üdvös intézkedéseket, nem látjuk a kormánynak semmiféle problémát illetőleg azt a készségét sem, hogy a lehető legsürgősebben megoldani igyekeznék.^ (Jánossy Gábor: A készségét látjuk! — Mojzes János: Csak a tehetségét nem látjuk!) Ne méltóztassék azt hinni, hogy a kérdések okos és reális megoldása elé mi a legcsekélyebb akadályokat is gördítenők. Szíves örömmel támogatjuk, (Felkiáltások a jobboldalon: Tudjuk!) amint elismertem, a földhözjuttatottak annuitására nézve a most tervezett megoldás helyességét és üdvös voltát. (Helyeslés a jobboldalon.) De hol van a kormány? Láthatatlan, észrevehetetlen a kormány fizikailag, itt-ott egy-egy miniszter megjelenik, egyébként bürokratikus tevékenységre szorítkozik a magyar kabinet (Lázár Miklós: Adminisztrálja a nyomort!) és semmiféle irányban nem lép fel hatalmas, nagyszabású kezdeményezéssel az országgyűlésen, ahol pedig az ország megmentésére az atmoszféra tökéletesen létrejött. Ilyen körülmények között hiába hivatkoznám arra, hogy a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úr (Propper Sándor: Hol van a miniszter? — Felkiáltások jobbfelől: Itt volt az előbb!) ezeket a mezőgazdasági problémákat, előző működését tekintve, talán helyes irányban óhajtja megoldani. Mert nem tudjuk és senki sem tudja Magyarországon, hogy mik a földmívelésügyi miniszter úr szíve szándékai. (Propper Sándor: Ö maga sem tudja!) Nem tudjuk, hogy milyen programmal jött. Ivády legalább annyit megtett, hogy egy hasonló javaslat tárgyalásánál programmszerű nyilatkozatot tett, ha nem is programmot adott. (Ándaházi Kasnya Béla: Azért bukott meg, mert tudta, mit akar! — Jánossy Gábor: El akart menni, hát elment! — Ándaházi