Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

228 Az országgyűlés képviselőházának t emelni nem lehet. Ezt kívántam leszögezni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Ulain Fe­renc: Félreértett szavaim helyreigazítása cí­mén kérek szót.) Elnök: Ulain Ferenc képviselő úr félre­értett szavainak helyreigazítása címén kér szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Ulain Ferenc: Mélyen t. Képviselőház! A miniszter úr csak egyben tévedett, abban, hogy elfelejtette azt, hogy időközben, az 1922-es tör­vény meghozatala előtt egy hónappal már a Budapesti Közlöny, tehát a hivatalos lap ezt az 1914-es rendeletet hatályon kívül helyezte. Az 1922 : XVII. te, tehát, amelyre ön hivatko­zott, mélyen t. miniszter úr, már nem vonat­kozhatott és nem vonatkozhatik erre az 1914-es rendeletre. Azt hiszem, most már a t. minisz­ter úr be fogja látni, hogy mégis csak tör­vénytelen intézkedést tett. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Hadházy Ferenc! Vitéz Hadházy Ferenc: T. Ház! En ebbe a for­mai kérdésbe, amely, elismerem, igen lényeges alkotmányjogi szempontból, nem megyek bele. Engem ebben a pillanatban a kérdés érdemle­ges része érdekel, még pedig az, hogy Ulain igen t. képviselőtársam az elnök úr napirendi indítványával szemben a sajtószabadság ügyét kérte napirendre tűzni. Távol áll tőlem, hogy a sajtószabadságot bájmilyen tekintetben is kicsinyeljem, hiszen én Debrecen környékén nőttem fel, ahol a függetlenségi eszme, a kos­suthi eszmék mindig az emberek szívében él­tek és az ifjúsággal együtt nőttek fel. Azon­ban valamikor tanultam Phaedrus aesopusi meséit, s ezek egyikében egy finom megkülön­böztetést tanultam meg. Megtanultam, hogy más a szabadság és más a szabadosság, amint Phaedrus mondja: «Procax libertás civitatem miseuit». A sajtószabadság a nemzeti életnek szinte nélkülözhetetlen eleme, vitális érdeke, de talán soha semmivel nem lehet jobban meg­sérteni a nemzet érdekét, mint a sajtószabad­sággal való visszaéléssel. (Buehinger Manó: Es a pofozás az nem visszaélés? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Vitéz Hadházy Ferenc: A szociáldemokrata­párt világnézeti felfogása alapján egészen más világszemléletből nézi az eseményeket és máskép kívánja berendezni a ^társadalmat. Ügy látszik, hogy sajtóját igen erősen igénybe akarja venni mostanában, abban a vonatkozásban, hogy ez a társadalmi rend az ő világszemléletüknek megfelelően alakíttassák- át. Semmiféle akadá­lya nem lehet annak, hogy a szociáldemokrata­párt a jelen törvényes rend keretein belül a törvényes formák közt küzdjön a maga igaz­ságáért, (Farkas István: Ezt akartuk! Semmi mást!) Senki az ellen kifogást nem tesz, ha a népet meg kívánják győzni és amennyiben a népet igazságaikról meggyőzték, akkor átala­kíthatják alkotmányos úton a társadalmi és az állami berendezkedést. Mindaddig azonban, míg ez a helyzet előzném állt, mégis csak joga volt annak a kormányzatnak a jelen társa­dalmi rendet, a mostani törvényes rendet meg­védelmezni, mert hiszen a kormányzat a tör­vények megtartásáért is felelős. (Reisinger Ferenc: Üljön le kérem! — Derültség.) Vázsonyi János igen t. képviselőtársam a keddi ülésen úgy jellemezte a napirendi vitá­kat, hogy ezek voltaképpen arra szolgálnak, hogy mikor nem a közérdeklődés tengelyében álló kérdéseket vitat a Ház, akkor a valóban nagy érdeklődést keltő kérdések itt mozaik­szerűen bemutattassanak. Engedje meg az . ülése 1932 április 7-én, csütörtökön. előttem felszólalt képviselő úr, hogy én ezt a nézőpontot foglaljam el és ne szálljak vitába továbbmenőleg is az ő napirendi indítványá­val, hanem elfogadjam az elnöki napirendet. {Helyeslés a jobboldalon. — Reisinger Ferenc: Éljen Juhászi Nagy Sándor!) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! Az a^ mérhetetlen nyomor, amelyben az egész ország lakossága szenved, arra késztette a szociáldemokratapar­tot, hogy komoly figyelmeztetéssel forduljon a kormányhoz és figyelmeztesse arra, hogy nincs tovább! Az az emlékirat, amelyet e cél­ból át akartunk adni, felsorolta mindazokat az okokat, amelyek ezt az állapotot ^előidézték, de felsorolta egyúttal azokat az intézkedéseket is, amelyeket sürgősen meg kell valósítani, hogy ez a tűrhetetlen helyzet megszűnjék. Az emlékiratot országos küldöttség kívánta a kormányelnöknek átadni és ugyanezen idő­ben azonos szövegű emlékiratot kívántak át­adni a városok és falvak lakosai a városok polgármestereinek, illetőleg a községek elöl­járóságainak. Elhatározta ia munkásság ennek az emlékiratnak átadásával egyidejűleg, hogy nyomatékot adjon ennek a fellépésének, fél­órás munkaszünetet tart, hogy ráterelje erre a mérhetetlen nagy nyomorra mindenkinek a figyelmét, aki felelős ennek felidézésében és akitől joggal lehet 'megkövetelni a bajok or­voslását, mert a helyzet tarthatatlan és a dol­gokat így tovább vezetni nem lehet. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy mi nem kérünk és nem kértünk ebben az emlék­iratban semmit, de felelősségünk tudatában figyelmeztetnünk kellett a kormányt az álla­potok tarthatatlanságára. Az egyik oldalon teljes gazdasági lezüllés, teljes elszegényedés, a másik oldalon politikai jogfosztottság, sta­táriummal való kormányzás, — ez nem fér össze egymással. Ezen előkészületek közben, kedden este, be­tiltották .a szociáldemokratapárt napilapját, a Népszavát, A betiltás okául állítólag az szol­gált, hogy a Népszava a parlamenti beszéde­ket kommentárral látta el. cikkekben foglalko­zott azokkal a brutalitásokkal, amelyeknek itt a Képviselőházban szót adtunk és cikkekben rámutattunk arra, hogy a^ faluk lakosságát azért ütik és verik hatósági közegek, mert szervezkednek a szociáldemokratapárt kötelé­kében. A betiltó végzést kedden este nyolc óra­kor kapta kézhez a Népszava felelős kiadója, de ugyanakkor értesültek erről a betiltásról a hírlapszedők is, (Egy hang a jobboldalon: Maguk értesítették!) akik^ spontán, minden kü­lönösebb elhatározás nélkül r természetesnek tartották azt, hogy a munkát beszüntessék, úgyhogy mire a felelős testületek ezzel a kér­déssel az est folyamán későbben foglalkozni tudtak, ez ,a kérdés a munkásság részéről már eldöntött volt. A betiltás kedden történt, a szedők sztrájkja szerdán következett be s a munkásság a demonstrációt, amelyet nem titok­ban tervezett, hanem nyíltan hirdetett napo­kon keresztül, csütörtökre tervezte. Ez a de­monstráció, ez a félórás munkaszünet hozta magával, hogy a hírlanszedő munkások sztrájkja is meghosszabbodott egy nappal, ímert az egyébként elhatározott dolog volt, hogy a munkaszünetet a mai nappal befejezik. (Rassay Károly: Ügy van!) A miniszterelnök mai magatartása kompli­kálja a helyzetet; az illetékes fórumok ennek

Next

/
Thumbnails
Contents