Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

212 Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1932 április 7-én, csütörtökön. vassá): «Amennyiben az eset körülményei szerint a méltányosság' megkívánj cl, M bíróság a^ sérelmet szenvedő félnek kérelmére a visszatérítésig kötelezettség teljesítése tekintetében halasztást adhat, és megengedheti, hogy tartozását részletekben törlessze. Ily esetben a másik felet terhelő visszatérítési kötelezettség teljesítésének határidejét is megfelelően meg lehet hosszabbítani.» De itt sem áll meg a törvényjavaslat, hanem a következő bekezdésben azt mondja (olvassa): «Különös méltánylást érdemlő olyan esetben, amikor a sérelmet szenvedett felet a kiadás vagy a visszatérítés kötelezettségének teljesítése anyagi romlásba sodorná, ez a fél kívánhatja, hogy e kötelezettsége alól egészen vagy részben mentésittessék. Ily mentesítés esetében a sérelmet szenvedő fél tulaj donszerzését nem érinti, hogy valamely dolog átruházása nem történt érvényes jogalapon.» T. Ház! Ez az utolsó mondat is hiányzott pl. a bizottsági szövegből; ez nagy hiányosság lett volna s megint csak oda kényszerítette volna a joggyakorlatot, hogy a jogi formák között keressen megoldást. Helyes és jó volt már most belevenni, mert amikor egy jogszabály 'alkalmazásával le akarunk sújtani az uzsorára, nem akarjuk, hogy ennek a jogszabálynak következetes alkalmazásából folyó, de azonnal, első pillanatra szembeötlő jogi következmény hátrányosan sújtsa az adóst. Éppen ezért azt mondja e paragrafus utolsó bekezdése (olvassa): «Ha a sérelmet szenvedő fél helyzete az uzsorásszerződés következtében úgy megváltozott, hogy reá annak a követelésnek a változatlan fenntartása is méltánytalanul^ terhes lenne, amelynek tekintetében a halasztás adás

% módosítás vagy megszüntetés történt uzsorás-szerződéssel, a bíróság az ily kötelezettség tekintetében is alkalmazhatja, a jelen paragrafus 5. bekezdését.» T. Ház! Azt hiszem, ezek a rendelkezések a lényege ennek a javaslatnak s ezért e két új paragrafust szó szerint is megismételtem. Csak az a kérdés merül fel, hogy ily mértékig el lehet-e menni a jogásznak, mikor a hitelezőnek visszakövetelési jogát korlátozza. Azt hiszem, e tekintetben nem állunk egyedül, mert hogy helyes és jó, hogy a szankció csak így lesz hatályos, úgy vélem, e tekintetben nincs kétség közöttünk. Ha nézzük azt, hogy tőkevesztésről lehet heszélni, vagy sem s egyáltalában előfordul-e ilyen súlyos szankció törvényeinkben, erre nézve az előadó úr már rámutatott az r 1723-ból való CXX. tc.-re, amely abból az álláspontból indul ki, hogy az uzsorás elveszti egész követelését s nem adott módot a bírónak külön méltányossági okok mérlegelésére. Igaz, hogy ebben osztozott a kincstár és a feljelentő, aki rendszerint az adós volt, de bizonyos, hogy törvényhozásunk ettől a megoldástól nem idegenkedett. A külföldi törvényhozásban számos néldát találunk erre, de a mi jogunkban is, pl. ha megnézzük a játék céljaira adott kölcsönadást, ahol a törvény megtagadja a jogsegélyt azzal, hogy a játék céljaira adott kölcsön visszakövetelési jogától elüti a hitelezőt. E tekintetben ugyanott álltunk, mint a jelen esetben, amikor magánjogilag tiltott cselekményt követ el valaki és a római jogásszal azt mondjuk: ex delicto non .nascitur actio. Ha így áll a dolog, elég jó társaságban vagyunk, mert hiszen ez a szigorú sanctio a római jognak örök alapjaira vezethető vissza. Ezzel már most kérdés, amelyet itt a hiteluzsora területénél röviden érintettem, lezárult, Felmerül még az, amit sokféle néven neveznek m amit Zsögöd reálnzsoránaik nevezett, mások dologi uzsorának neveznek. Pedig ez nem dologi uzsora, hanem reálügyleteknél, kézenközi ügyleteknél elkövethető uzsora

; amikor nem a hitelnyújtásnak különlegességében rejlik a kiuzsorázás, hanem a kézenközi ügyletnél a szorult helyzetnek, a közvetlen szolgatatás és ellenszolgáltatás mellett történő kihasználásában. Szóbakerült az, hogy a kizsákmányolási ügyleteket, amelyeket joggyakorlatunk ismer, kell-e ebben a javaslatban tárgyalni vagy sem. Méltóztatnak joggyakorlatunkat ismerni. _ Ez a törvényjavaslat e pontban nem tér el joggyakorlatunktól. De akkor azt mondják, minek hozom, én ezt ide, hiszen a joggyakorlat már alkalmazza ezt a jogszabályi Az a válaszom, hogyha egy matériába- beletartozik egy részletkérdés és ezzel a matériával a maga egészében foglalkozván, a törvényhozás arról a részletről megfeledkezik, kézenfekvő, hogy a joggyakorlat arra az álláspontra fog helyezkedni, hogy ezt isolierte a törvényhozás — hiszen láttuk az 1883 :XXV. te. utólagos betűrágó magyarázatát — tehát ismerte a törvényhozás és még sem vette be, tehát ezt a joggyakorlatot nyilván meg akarja szüntetni, elejtette ezt a jogi álláspontot, amely nem törvényen alapszik. Nekünk nincs magánjogi törvénykönyvünk, csak tervezetünk, tehát a törvénytervezetnek a jogszokás által elfogadott kereten belül, törvényhozási intézkedés esetén feltétlenül súlyos következményei lehetnek. En azt hiszem, hogy a kizsákmányolási ügylet tekintetében kifejlődött gyakorlat helyes és minthogy nem akartuk^ azt, hogy^ a bizottsági szövegben lemerevedjék a kizsákmányolási ügyletben rejlő fantázia, ami a bírósági joggyakorlatnak rendelkezésre áll, azért tartottam indokoltnak olyan módosításokat, amelyeket azután az előadó úr lesz szíves előterjeszteni és amelyek a Ház színe előtt fekszenek, házszabályszerű időben benyújtva, hogy mód és alkalom kínálkozzék arra, hogy az a joggyakorlat, amely igen^ szép fejlődést mutat, ne merevedjék el sem azáltal, hogy itt új jogszabályt hozzunk, sem azáltal, hogy annak érvénye elmúljék. Ezt az új szöveg világosan kifejezésre juttatja és ez a mai joggyakorlattal szemben csak egy -módosítást tartalmaz, amely azonban már az eredeti javaslatban benne volt, —• a bizottsághoz terjesztett és a bizottság által elfogadott javaslatban .— hogy a kézenközi ügyletek megtámadását, semmisségi kifogás érvényesítését bizonyos^ határidőhöz köti, amit azonban teljes mértékben indokol az ilyen ügyleteknél előtérbe nyomuló közforgalmi biztonság szempontja. Ha végignézünk a magánjogi vonatkozásokon, jelentkezik a váltó, a telekkönyv szempontja, az ezzel kapcsolatos közhitei! szempont, ami különleges elbírálást igényel. A váltónál fennáll az a félelem és óvatosság, amely a nemzetközi forgalom érdekében egyöntetűnek képzelt és minél jobban egyöntetűvé teendő váltójog • denaturálásának veszélyével szemben kíván védekezni, bár tudjuk, hogy a váltó egyik legveszedelmesebb forma, amibe az uzsorát burkolják. A váltóuzsorával szemben való védekezés nehézsége rendkívül jelentős. Erre rámutattak már a múltban, rámutatott most Kelemen Kornél t. barátom felszólalása során és igen helyesen említette, hogy igen sokszor voltak itt kiváló férfiak, akik megfontolás tárgyává kívánták volna tenni éppen a