Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

210 Az országgyűlés képviselőházának amelyet üldözni óhajtunk, a nemi korlátozott területeken az ott jelentkező formákban fog továbbélni és így fogja a maga romboló hatását kifejteni. (Ügy van! a jobboldalon.) Arról lehet szó, t. Ház, — hiszen Grosschmid kritikája után szinte vitán kívül áll, — hogy az 1883 : XXV. te. törvényhozói voltaképpen nem olyan szűk körben kívánták az uzsorát üldözni, mint ahogy a gyakorlatban kifejlődött, de kétségtelen, hogy az a gyakorlat, amelyet a bíróság folytatott, a törvényben amúgy is szűkreszabott kört még szűkebbre, egészen szűk területre, tulajdonképpen a pénzkölcsön területére szorította vissza. Az a kritika, amelyet Grosschmid azon a többször említett ankéten előterjesztett, bámulatos elmeéllel, de egyúttal kíméletlen szigorral is ostorozza azt a joggyakorlatot, azt a jogmagyarázati rendszert, amely kiindulási pontjában téves akkor, amikor az 1883 : XXV. tc-nek a «hitelezés» fogalmát teljesen félreértette. Nagyon jellemző, amit Grosschmid tulajdonképpen, mint Kolumbus tojását feltár, hogy: hogyan lehet egy törvénybe (belemagyarázni ilyen szűkkörű felfogást, amikor annak a felfogásnak, annak a magyarázatnak lényege abban a törvényben egyenesen nincs benne?! Sem a «kölcsön» szó, sem a «készpénz» szó nincs benne, tehát lehetetlen imputálni annak a törvényhozásnak, amely megalkotta nem sokkal előbb a Kereskedelmi Törvényt, annak a törvényhozásnak, amely nem sokkal előbb megalkotta a Csődtörvényt, amely tehát a gazdasági élet kérdéseivel kellett, hogy tisztában legyen s egy olyan korban, amikor a legkiválóbb jogászok ültek benn a törvényhozás termében, hogy ilyen kérdésnél annyira gyámoltalan kifejezési eszközökkel éljen, hogy ne tudja világosan kifejezésre juttatni azt a gondolatot, amit kifejezni akart; mégis megtörtént, hogy homlokegyenest ellenkező gyakorlat fejlődött ki a szövegezés alapján, mint amelyet a törvényhozó akaart. Rámutatott erre Grosschmid és arra is, hogy milyen ellentétes törvénymagyarázat fejlődött ki a hitelezés fogalma körül még a büntetőjog területén is. A Btk.-nek a hitelezési csalásra vonatkozó szakaszában egyszerre megismerik és tudják a joggyakorlatban, hogy hitel lehet minden ügyletnél, ahol a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás nem esik egy időre. Azt kérdi Grosschmid: hogyan lehetséges .az, hogy ha az adós követ el hunt a hitel ellen bármely jogügyletnél,—amelynél az ellenszolgáltatás későbbi időre van halasztva, mint a szolgáltatás, — ez felelős, hogy az ugyanazon gyakorlatot folytató bíróság azonban a hitelező terhére már nem ismeri fel, hogy bármely hitelügylet lehet olyan, amelyre az uzsoratörvény szankciója vonatkozik? Ezzel az ő éles bevilágításával, nézetem szerint, a kérdés jogi részét végérvényesen és megtámadhatatlanul eldöntötte. (Ügy van! Ügy van!) Ezekben a kérdésekben végignézhetünk a büntetőjogszolgáltatás korszakain és arra jövünk rá, hogy a büntetőjogszolgáltatásban rendszerint akkor állott elő javulás, egy-egy kísérlet ezekben a kérdésekben, — mert sajnos, végeredményben ez állandónak nem bizonyult, — helyes jogmagyarázat is akkor történt, amikor a magasabb büntetőbírói polcokban olyan férfiak ültek, akiknek az élet magánjogi, különösen váltójogi és vidéki praxist is juttatott osztályrészül. Ez volt az eset annál a bírónál is, akire Váry Albert t. barátom hivatkozott. A polgári törvénykezés területén a polgári . ülése 1982 április 7-én, csütörtökön. bírákat, — pedig ők voltak a gazdasági élethez' közelállók és ilyen szakértelemmel vértezett tényezői a bíráskodásnak, — kizárta az 1883. évi XXV. tcikk az uzsora tényálLadékának mérlegeléséből, mert az 1883. évi XXV. tcikk kizárólag a büntetőbíróságra bízta az uzsora megállapítását és a polgári bírónak csak azt hagyta fenn, hogy abból esetleges következtetéseket levonjon más esetekben, mert egyébként a polgári következmények levonása és a magánjogi kérdés egész lebonyolítása a büntetőibíróság kézéibe volt utalva. De látták a polgári bírák, hogy lehetetlen helyzet áll elő s nyilván nem osztották azt a joggyakorlatot, amelyet a büntetőbírák folytattak és egy kísérlethez folyamodtak, különösen a gabona elővételi ügyletnél, amikor a zártfajú kötelem fogalmának kifejlesztésével igyekeztek megfogni a kérdést arról az oldalról, hogyan lehetne a gyengébbet a törvény gyakorlata és a törvény szövege nyújtotta hézagok dacára is védeni, menteni és a veszedelmeken átsegíteni. Nyilvánvaló, hogyha csak ennél maradunk és csak ennyit hangoztatunk, akkor is meg kell állapítani, hogy az 1883. évi XXV. tcikk, amely ennyire téves, helytelen joggyakorlatra adhatott alkalmat, eredendő hibában is szenvedett. Hogy. helyreállíthassam az 1883. évi XXV. tcikk törvényhozói helyes intencióját, nem esik nehezemre, mert hiszen a törvény képviselőházi tárgyalása során — gondolom — báró Bornemissza Gyula egy indítványt terjesztett elő, amely kifejezetten azt a módosítást tartalmazta: mondja ki a Ház, hogy az uzsora büntethetősége kizárólag a pénzkölcsön-uzsorára vonatkozik. Ezt az indítványt a képviselőház elvetette, tehát nem kétséges, hogy az 1883:XXV. tcikknek valódi értelme és a mögötte lévő törvényhozói szándék mi volt. De hogy ezt annak idején nemcsak a törvényhozás többsége fogta fel így, hanem az ellenzéknek akkori dísze, Szilágyi DezsŐ is, kitűnik az ő felszólalásából, aki helyesli, hogy a Bornemissza-féle indítványt elvetik s helyesli, hogy az eredeti szöveg marad meg. Éppen azért fogadja el, mint mondja, mert «az uzsora legveszedelmesebb neme nem is a pénzkölcsönben, hanem a termény- és egyéb fungibilis dolgokban jelentkezik.» (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) T. Ház! Helyre kell állítani a törvény eredeti értelmét, vissza kell állítani az 1883-as törvényhozás valódi intencióját. Sajnos, hogy ezzel eddig késtünk, de ez elől tovább ki nem térhetünk. f Minden ügyletfajtában egyaránt le kell tehát vonni ebből a következtetéseket, s nem lehet ügyletfajták szerint különböztetni akkor, amikor az uzsorás-szerződés tényálladékát megállapítjuk. Így nem lesz búvóhelye az uzsorának, vagy legalább is olyan új területekre fog vonulni, ahol sokkal könnyebben lesz felismerhető. Itt kell megjegyeznem azt is, hogy teljesen félreértette ennek a törvényjavaslatnak szövegét Kertész t. képviselőtársam akkor, mikor arról beszélt, hogy itt mindenről van szó, csak a munkabér-uzsoráról nem. Amikor minden ügyletre ki fog terjedni, amint ez a szöveg tervezi, akkor igenis a munkabér-uzsorára is, ha az hitel alakjában jelentkezik vagy mint kizsákmányolási ügylet a 8. § alá^ esík, egyformán alkalmazni lehet a törvényt, tehát igenis az illetőkkel szemben is védelmet fog nyújtani.