Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-62
208 Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1932 április 7-én, csütörtökön. társammal, a szociáldemokrata szónokkal, akinek tárgyilagos és nívós előadása ellen a legkisebb kifogásom sem lehet, de akinek előadása lényegileg szociálpolitikai, sőt egyoldalú pártpolitikai állásfoglalás azokban a kérdésekben, amelyeknek magvával egyet tudok érteni, amikor niíunkásvédelemről és a munkások kiuzsorázása elleni védekezésről beszél. Volna talán egy felszólalás az ellenzék részéről, amely harci vértezetben történt. Gál Jenő, az én régi harcos ellenfelem, felkötötte a harci bárdot. De e tekintetben az a helyzetem, hogy a javaslat mellett felszólalt képviselőtársaim nem hagytak már nekem min vitatkoznom. Igaz, magam sem maradtam adós, amikor közbeszólások alakjában az ő felszólalására észrevételeim lényegét elmondottam. De ez mindenesetre olyan felszólalás volt, amely harci vértezetben történt^ és ^ amelyre el lehet mondani, hogy az ő felszólalásában találkozott a magasság és a mélység. A magasság: a nagy és fölényeskedő hang, szemben ezzel a javaslattal, és a mélység, amikor mélységes titokban hagyott a felől, hogy tulajdonképpen mi ellen akar hadakozni? Hát én azt hiszem, hogy t. képviselőtársam, akivel mi nem szoktunk egymásnak adósok maradni, majd a részletes vita során, amikor indítványokat is terjeszt elő, közelebbről fogja tudni indokolni az ő álláspontját s akkor lesz az ideje, hogy én, minthogy megismerem tulajdonképpeni indokait, neki válaszomat megadjam. Ilyen körülmények között nekem egy feladatom lehet: nem megismételni azt a jogászi érvelést, nem megismételni mindazt, amit az előadó úr és a javaslat mellett felszólalók helyesen minden részletre kiterjedően előadtak, hanem csupán egy rezümében röviden összefoglalni azt, hogy mit jelent az uzsora, hogy miért kell a régi uzsoratörvényt megváltoztatni és hogy az egy-két nagyobb, lényeges szempont, amelyet a javaslattal szemben felhoznak, általánosságban helytálló-e vagy sem. Mi az uzsora? Nem a jogász akar beszélni, hanem a magyar ember, aki századokon át ismerője ennek az uzsorának, vagy az ember, aki ezredéveken át ismeri és kínlódj a az uzsora szörnyű, tüneteit. Az uzsora kétségtelenül egyike a legsötétebb, legmakacsabb és legrégibb bűnöknek, olyan sötét, olyan makacs, olyan régi, mint maga a kapzsiság, a haszonlesés és a szívtelenség. Az uzsorás mindig könyörtelen és a jog álarcában hivalkodó. Mindig ilyen volt, ma is ilyen, ma is ebben jelentkezik jellemvonása. Ilyennek ismerte fel és jellemezte minden idők legnagyobb jellemrajzolója, Shakespeare is a maga Velencei Kalmárjában. Érdemes idézni^ mit mond a Velencei Kalmárban az uzsorásról Antonio, aki alaposan megismerte az uzsorát. Azt mondja (olvassa) : «Inkább eredj s állván a part fölé, Mondd a yízárnak, hogy szálljon lejjebb: Inkább idézd a farkast számadásra, Mért bégettet bárányaért juhot? Inkább parancsold bérc fenyőinek, Sudáraikkal ne suhogjanak, Midőn az ég viharja rázza őket: A legkeményebb tárgyba vágj előbb, Mintsem uzsorás szívét, melynél keményebb Nincs, megkísértenéd lágyítani» (Jánossy Gábor: Ezt az indokolásba bevettem volna! — Elénk derültség.) T. képviselőtársam úgy találja, hogy az ő kenyerét fogyasztom. (Derültség.) Ne vegye rossznéven, hiszen bevezető szavaimban éppen azt panaszoltam el, hogy az elhangzott nagyon kitűnő felszólalások meg az én kenyeremet, a jogászi okfejtést és indokolást fogyasztották el előlem. Kegyetlen az uzsorás, könyörtelen és szívtelen, talán szadista is, mert hiszen nincs bűncselekmény, amely a maga folyamatosságában állandóbb, a kínzásig menő szilárd kitartást a bűnözés végrehajtásában jobban kívánná, mint az uzáora végrehajtása. Porcia is hiába inti kegyelemre Shylockot, az hajthatlan, mert amint mondottam, az uzsorás könyörtelen és a jog álarcában hivalkodó. Shylock a kötlevélre, a jogszabályra hivatkozik (olvasása); «A fontnyi húst, mit rajta keresek, Drágán vevém; enyém; bírnom kell azt. Ha nem kapom meg, ó silány szabadság! Erőtlenek Velence jogai. Végzést várok, — én jogomat kívánom.» Az uzsorások mindig a szabadság, a jog álarcában szoktak jelentkezni. A jellemrajz, amelyet Shakespeare az uzsorásról remekbe faragott, maradandó. Változhatnak a jogszabályok, a kamatszabályok, az uzsoratörvények, új meg új gazdasági rendszerek jöhetnek, de az uzsorásnak csak az lesz a szabadság, amelyben szabadon uzsoráskodhatok, az lesz a jog, amely neki ad igazat. Magának az uzsorásnak is az a legjellemzőbb és egyben legveszedelmesebb vonása, hogy megengedett jogi formákat ölt, tisztes jogügylet formájába burkolódzik és a kiuzsorázás folyamatos cselekményének végrehajtásában a jogrend intézményeit veszi igénybe. Nincs vérlázítóbb, mintha a törvény és az igazságszolgáltatás védelmét, amely a jog és erkölcs erőssége, a jogellenes hatalmaskodás és az erkölcstelen haszonlesés sajá. títja ki. Ilyen jelenségek mellett a törvényhozás emberi értelme és szíve nem mehet el tétlenül. Az uzsora ellen meg kell védeni a gyengét, mert belepusztul, meg kell tőle tisztítani a gazdasági életet, mert az is belesorvad és meg kell szabadítani az' igaziságszolgáltatást azoktól a béklyóktól, amelyeket a Shylockok tervszerűen kihasználnak, hogy letéphesse róluk a joggal való hivalkodás álarcát. (Elénk helyeslés.) Es álljon ott a fórumon, — ha fórumi! tiszta ott is fog állani, — a szokszázados bűn gyakorlóival szemben a sokszázados tilalom, a lángoló betűk tüzes ostoraival: procul este profani! Aki már látott uzsorás karjaiban vergődő embert, aki már hallott valamit arról az akcióról, amelyet a ruthén földön Darányi Ignác, a nagy gazdavezér folytatott (Ügy van! jobbfelől.) és tudja, mi volt annak előzménye. — egy országrész elpusztítása és újraépítése az uzsorahadjárat után, — aki hallott és tud valamit a másik nagy halhatatlan gazdavezérnek, gróf Károlyi Sándornak évtizedes küzdelmeiről a magyar föld népének védelmére és az uzsora ellen hirdetett harcáról, aki ismeri és tudja azt, hogy mit jelentett Magyarországon, az uzsora, azelőtt a törvényjavaslat indokolásra nem szorul. Aki mindezeket ismeri, inkább azt keresi, hogy amikor mindezt bőrünkön.^ vérünkön, verejtékünkön, földünk pusztulásán, vagyonunk romlásán évtizedeken át éreztük, hol maradt a törvényhozás 1 ? Miért késett és amiért nem tudott tető alá jutni sem az 1903-as, sem az 1907-es : törvényjavaslat és miért kellett 30 évig várnunk, hogy a Gazdaszövetség nagyszerű ankétjén kristálytisztán
