Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-60
Az országgyűlés képviselőházának 6 miniszterhez — a Társadalombiztosító Intézet tartalékalapjainak építkezésekre való felhasználása tárgyában. (Szóval.) Peyer Károly — a pénzügyminiszterhez — a Nemzeti Bank jelentésében feltűntetett és a bankzárlat előtt az országból kivitt külföldi fizetési eszközök tárgyában. (Szóval.) Fábián Béla — à vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — a középiskolai tanulók akadályversenyéről kiadott rendelet tárgyában. (Szóval.) Szakács Andor — a pénzügyminiszterhez — az állam pénzügyeinek jelenlegi állásáról. (Szóval.) Szakács Andor — a népjóléti és munkaügyi miniszterhez — az inségmunkáról. (Szóval.) Reisinger Ferenc — az összkormányhoz — a miskolci sajtóenzúra visszaélései és a márciusi szabadságünnepély megbecstelenítése tárgyában. (Szóval.) Andaházi-Kasnya Béla — a pénzügyminiszterhez — az 5%-ban valorizált életbiztosítások kifizetésének megkezdése tárgyában. (Szóval.) Elnök: Ezzel kapcsolatban bejelentem, hogy a felsorolt képviselő urak interpellációikat holnap fogják szóval megindokolni. Az interpellációk nagy számára való tekintettel javasolom a t. Háznak, hogy az interpellációk meghallgatására holnapi ülésünkön déli 12 órakor térjünk át. (Helyeslés.) Méltóztatnak javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatkép mondom ki. Most pedig rátérünk a pénzügyminiszter úr Farkas Tibor képviselő^ úr interpellációjára adott írásbeli válaszának meghallgatására. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): ^ «Válasz Farkas Tibor országgyűlési képviselő úrnak a hitelviszonyok tárgyában 1931 november 27-én az összkormányhoz intézett és 1931. évi december hó 2-án élőszóval előterjesztett interpellációjára. A t. képviselő úr a következő kérdést intézte hivatalbeli elődömhöz: Hajlandó-e a kormány a Képviselőházat arról tájékoztatni, hogy a hitelviszonyok mai állapota mellett hogyan gondolj cl cl termelés biztosítását lehetségesnek? A kérdés ilyen formulázása annyira általános, hogy arra vagy csak hasonló általános válasz volna adható, amely konkrétebb tartalom nélkül alig elégíthetné ki a képviselő urat, vagy olyan válasz adását kívánná, amely a <hiteíkérdés minden ágára és a termelés minden ágazatára terjedne ki s ezzel messze túlterjedne egy interpellációra adandó válasz keretein. Az ország termelésének számos ágazata van. Ezek mindegyikére más-más hatással vannak a hitelviszonyok. Egyes ágazatok életképessége erő s ebb- Ezek átmenetileg legalább. ha nehezen is, de megbirkózhatnak a kedvezőtlen hitelviszonyokkal. Mások kevésbbé vagy alig életképesek. Ezeket viszont igen súlyosan, részben megsemmisítőén sújtják a jelenlegi viszonyok. Egyenként ^kellene tehát vizsgálni s kifejteni a különböző csoportok helyzetét, ami egy interpellációra adót válasz keretében, ismétlem, nem lehetséges. Mégis azt óhajtanám, hogy a képviselő úrnak olyan választ adhassak, amely körülbelül megfelelhet annak, amit kérdésével szándékozott kapni. Az interpelláció indokolásából igyekszem megállapí0. ülése 193& április 5~én, kedden. 159 tani, mire vonatkozott ,a szándéka. Azt íbiszem, főként két pontra. Tudniillik a bankkamatláb mértékére és a Pénzintézeti Központ működésére. Ami a bankkamatlábat és egyáltalában a kamatkérdést illeti, utalni kívánok a Budapesti Közlöny 1931 október 27-i 237. szám alatt megjelent és egyes hitelügyi kérdések szabályozásáról szóló 5610/1931. M. E. számú minisztériumi rendeletre s az Országos Hitelügyi Tanácsnak azóta tett több nagy horderejű intézkedésére, valamint arra, hogy az interpelláció elhangzása óta a Magyar Nemzeti Bank is nyilvánvalóan kifejezte azt ia törekvését, hogy a bankkamatlábat a viszonyok által megengedett ütemben csökkentse, mikor a hitelviszonyok rosszabbodása ellenére, sőt az Összes tekintélyes külföldi fórumok és kiváló szakértők heves ellenzése ellenére is, kik külföldi eladósodásunk folytán figyelemmel kísérik a Nemzeti Bank ténykedé• seit, egy százalékkal újból leszállította kamatlábát, amely ily módon öt hónap alatt 12%-ról 7%-ra szállott alá. A bankkamatláb mérve összefügg a legnehezebb valutapolitikai problémákkal s ezért az nem dönthető el kizárólag az adósok érdekeinek figyelembevételével. E téren a legkisebb hiba súlyos következményekkel járna a pénzérték stabilitása tekintetében s ugyanazokra az egyénekre is, kiknek érdekében álló volna egyébként a lehető alacsony kamat, rombolóbb visszahatásokkal járna, mint az 1—2%-os kamatkülönbözet. Ezenfelül pedig ártalmára lenne az ország egész gazdasági életének. A Nemzeti Bank mondhatni világszerte elismert szaktu; dású vezetőségének ez a komplexkérdés állandó gondját képezi, s elhatározásait megnyugvással lehet fogadnia az országnak. Egyébként törvény szerint e kérdésekben a, Nemzeti Bank autonóm jogkörében határoz s e jogot a törvény éppen azért ruházta rá, hogy azt minden^ befolyástól mentesen gyakorolhassa. A kormánynak tehát nem állana módjában, ha akarná sem, hogy elhatározásait befolyásolja. Ami a Pénzintézeti Központot illeti, annak a jelenlegi válság alatt kifejtett . működése a legnagyobb elismerésre méltó. Jóllehet tőkéje egynegyedét sem teszi annak, amelyet a törvényhozás számára annak idején megállapított és az előző kormánynak már nem állott módjában tőkéjét a közeledő válságra való tekintettel tervezett emeléssel megerősíteni s bár mintegy 500 pénzintézet tartozik kötelékébe, amelyek túlnyomó része igénybe vette a válság alatt irányító tanácsait és anyagi segítségét, nagyrészt a Pénzintézeti Központ működésének tulajdonítható, hogy a válság elején mutatkozott magymérvű betételvonásokkal szemben a pénzintézetek képesek voltak helyüket megállani, kivéve azt az aránylag kevésszámú intézetet, amely hibás vezetés, vagy létének indokolatlan volta folytán kényszerül csendes felszámolásra, míg más, sokkal tőkegazdagabb országokban, amelyekben a pénzintézetek ilyennemű szervezettel a nehézségbe jutott pénzintézetek támogatására nem rendelkeznek, a sorozatos bankösszeomlások sújtották a betétesek és adósok széles köreit. A pénzintézetek kamatkövetei és einek mérséklésére is erős befolyást gyakorol a Pénzintézeti Központ jól megszervezett revizori tevékenysége révén. Működését, mint amely az ország hitelszervezete szempontjából ellenőrzés, irányítás és támogatás révén nagy jelentőségű, a kormány állandó figyelemmel kíséri. Budapest, 1932. évi márius hó 29-én. Korányi s. k., m. kir. pénzügyminiszter.»
