Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

6 Az országgyűlés képviselőházának 55, Magyarország századok óta — és ezen az állapoton a legutóbbi földbirtokreform sem változtatott — a nagybirtokok, a holtkézi birtokok és a hitbizományok állama volt. Sehol Európában nem találtunk, talán a háború előtti Oroszországot kivéve, annyi hitbizományi, annyi kötött birtokot, mint Magyarországon. Ez a körülmény, a földszerzés nehézségei sokkal jobban sorvasztották a magyar népet, mint az, hogy egyik-másik idegen földet vásárolhatott. Előttem szólott t. képviselőtársam nem mondotta ki, de szavaiból ki lehetett érezni, hogy azok alatt, akiknek nem juttatna földet, főleg a zsidókat érti. Kétségtelen, hogy a háború előtt is — de ma is, bár ma már kevésbbé — bőségesen volt Magyarországon zsidó bérlő, akik nagyiparilag űzték a mezőgazdaságot és a bérleti idő tartania alatt annyit igyekeztek a földből, emberből, állatból kapitalista módszerek alkalmazásával kivenni, amennyit csak abból ki lehetett venni. De nem egyedül ezek voltak az okai annak, hogy az állapotok ilyenek voltak, hanem azok a t. nagybirtokos urak, túlnyomórészt olyanok, akik különböző hazaárulásokért, ellenforradalmi cselekvésekért a Habsburgoktól földet kaptak, ezzel a földdel nem akartak és nem tudtak mit csinálni, legkevésbbé tudtak azon maguk gazdálkodni. Bérbeadták tehát, lehetőleg magas bérösszegért, a bérösszeget pedig külföldön vidáman elköltötték. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Nem maga az a körülmény, hogy a földet ilyen vagy olyan hitfelekezetű ember bérli, állapítja meg annak kizsákmányolását, hanem az a módszer, ahogyan azt használják. Már pedig itt a legvadabb kapitalista-módszereket megcsúfoló módon raboltak ki földet, embert, állatot egyaránt. T. Képviselőház! Hogy a földkérdés megoldása mennyire fontos Magyarországon és mennyire fontos az, hogy végre egyszer a föld felapróztassék, erre vonatkozólag legyen szabad reámutatnom arra a körülményre, hogy már 41 évvel ezelőtt, az 1890 decemberében, Budapesten tartott első szociáldemokrata kongreszszuson megállapították a kongresszus résztvevői, hogy a magyar nép pusztulásának, a szörnyű kivándorlásnak és annak a vérveszteségnek, amely a magyar népet, főleg a színmagyar népet éri, az az oka, hogy nagyon nehezen tud földhöz jutni, főképpen beékelve a kötött birtokok és hitbizományok közé, nem tud fejlődni. Éppen ennek érdekében már ez a kongreszus követelte a holtkézi birtokok felosztását, a népnek belső telepítés útján való földhözjuttatását. Ennek a követelésnek érdekében harminc éven at küzdött és harcolt a szociáldemokratapárt és merem állítani, hogy a legutóbbi félszázadban lezajlott földmívesmozgalmak mindegyike mögött ott találjuk a magyar földmíyelőknek föld utáni sóvárgását. Több mint 30 évig Harcolt a magyar nép azért, hogy végre földbirtokreform legyen. Emlékeztetem a t. Házat arra, Ihogjr micsoda rettenetes hajszát indítottak a szociáldemokratapárt ellen 1896-ban a földmunkásmozgalmakkal kapcsolatban. Ugyanazokat a jelzőket, amelyeket ma rákennek a bolsevistákra, a kommunistákra, kenték mireánk, földosztóknak, Isten, haza és az oltár ellenségeinek neveztek és a legvadabb üldözésnek voltunk kitéve, tisztán csak azért, mert meg mertük mondani a föld népének, hogy egy egészséges földreform nélkül a magyar nép el fog pusztulni. A világháború előtti magyar kormányok a Habsburgokkal, főleg Ferenc József királlyal való egyetértésben és Habsburg-herülése 1982 február 25-én

} csütörtökön. cégek támogatásával fojtották le a magyar parasztságnak a földszerzés irányában megindult mozgalmait. Schandl t. képviselőtársam tegnap megemlítette, hogy milyen szép lett volna, ha az a Darányi-fele telepítési akció sikerre vezetett volna. Ha Darányi megkapta volna az évenkénti tízmillió aranykoronát a parcellázásra és a belső telepítésekre, tíz év alatt ez százmillió koronát tett volna ki, és százmillió koronával nagyon sok mindent meg lehetett volna oldani. Kétségtelen, hogy így van, de azt nem mondta meg Schandl t. képviselőtársam, hogy miért nem kapta meg Darányi ezt az összeget, amellyel pedig igen nagyarányú és igen jótékonyan ható földreformot lehetett volna végrehajtani. Darányi terve megtört elsősorban a Habsburgok ellenállásán, megtört Ferenc József ellenállásán, aki hallani sem akart arról, hogy a rebellisnek tudott 48-as színmagyar paraszt földhöz jusson; de megrekedt itt magában a Képviselőházban is, ahol az akkori szűk választójog és nyilt szavazás következtében főleg nagybirtokosok és azok ügyvédei ültek, akik természetesen minden olyan mozgalmat megakadályoztak, amely a föld felaprózásához vezetett volna, és amely a paraszt földhözjuttatását eredményezte volna, végeredményben azután a munkabérek emelését hozta volna magával. Súlyos hibát követett el a háború előtt alakult koalició is, amikor nem valósította meg az általános, titkos, egyenlő választójogot, azért, mert e reform elmulasztásának eredményeként következtek be azok a szomorú események, amelyeket ma valamennyien nyögünk. Nagyon jól tudták az akkori kormányok, hogy elsősorban egészséges, földreformmal kell a magyar népet, a színmagyar^ parasztságot, földmunkásságot láb raállí tani. A koalició idején már tudott dolog volt, hogy a Dunántúl, az Alföld, a Bánát és a Bácska magyarlakta vidékein a legegészségtelenebb a birtokmegoszlás, innen a legnagyobb a kivándorlás, és mialatt a színmagyar nép földbirtokreform hiányában kivándorolni volt kénytelen és Pennsylvania szénbányáiban és Ohio vasműveiben sorvadt és szenvedte a pokol minden szenvedését, az alatt itt a nemzetiségi pénzintézetek okos birtokpolitikával a saját fajtájukat földhöz juttattak. Azok a zsinóros, mellüket fél téglával verő hazafiak, akik lapjaikban is, gyűléseiken is bennünket szociáldemokratákat állandóan nemzetközi hitvány gazembereknek neveztek, tervszerűen, tudatlanul, vagy osztályelfogultságból pusztulni hagyták s, népet. Ma azon siránkozni, hogy a nemzetiségek felszívták a pénzt és azon a nemzetiségeknek földet szereztek, legalább is hipokrizis. Semmi sem állta útját annak, hogy a magyar pénzintézetek ugyanazt tegyék, amit az Albina tett, semmi sem állta útját annak, hogy a magyar pénzintézetek ugyanazt tegyék, amit a Tátra Bank, vagy a többi nemzetiségi pénzintézet tett. Sem a bankok, sem a kormányok nem tettek semmit ebben az irányban, maradt minden úgy, ahogy volt, szent volt a nagybirtok, szent "volt az egyházi birtok, a holtkézi birtok, a hitbizomány, aki ehhez hozzányúlt, az földosztó nemzetközi szocialista volt, s ezért minden üldözés kijárt. Nem csoda, hogy ezalatt a színmagyar lakosság elsorvadt, hogy így a színmagyar lakosságot a kivándorlás sorvasztotta el. Földreform nélkül, választójogi reform néi-