Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-60
134 Az országgyűlés képviselőházának hogy az az orvos hitelezte az ő munkáját, pedig ez hitelezés, és szabályos uzsora lehet adott körülmények között. (Lázár Miklós: Példák is vannak rá!) Vagy vegyük azt az esetet, amikor egy megszorult színházigazgató, akinek az esti előadás jövedelméből kell talán az egész társulatát továbbra fenntartani és fizetni, az utolsó pillanatban abba a kínos és szorult helyzetbe kerül, hogy a primadonna lemondja az előadást és nem hajlandó addig fellépni, amíg a színházigazgató meg nem ígéri, hogy egy hó múlva kifizeti azt az ezer pengőt, vagy 3000 márkát, vagy 3000 sillinget vagy 1000 dollárt s ehhez hasonló magas fellépési díjat, amit tőle a primadonna, művészetét túlmagasra értékelve és az igazgató szorult helyzetét kihasználva, követel. Mit csinál szorult helyzetében az a színházigazgató 1 ! Megígéri a kívánt túlmagas összeget. Hát ez rendben van? (Gál Jenő: Ez büntetőjogilag uzsora? Ez más, mint uzisora!) Ha valamely művész akként használja ki a színházigazgatónak szorult helyzetét, hogy az általa teljesített szellemi, r művészi munkáért aránytalanul magas fellépési díjat köt ki, ez a túlságos mérvű kikötés alkalmas lehet az uzsora megállapítására. Ez kvázi hitelezés. Beismerem, hogy ez a terület a legnehezebb, sőt én is egyike vagyok azoknak, akik harcolnak az ellen, hogy a szellemi munka bevonassék az uzsora büntetőjogi területére, mert íi r szellemi munkát nem lehet határozottan értékelni, összehasonlítani, nincs támpontom, amelynek alapján megmondjam, hogy például az a híres ^tenorista mennyit érdemel az az esti felléptéért. Ebből azonban nem következik, hogy az adott helyzetben, ha az uzsora alanyi és tárgyi körülményei fennforognak, nem lehetne megállapítani az uzsorát. Én a szellemi és művészi szabadság nevében ellene vagyok az ilyenfajta^ büntetőjogi üldözésnek, de nem zárom ki. (Gál Jenő: Magyar találmány!) Kétségtelen azonban, hogy ez is egy kvázi hitelezés, hitelezése az illető művész szellemi és művészi munkájának. (Gál Jenő: Ez egy magyar kodifikációs találmány!) Igenis elvileg el lehet képzelni, hogy a szellemi munka előlegezése is olyan kikötések fejében történik, mely alkalmas lehet a büntetőjogi uzsora megállapítására. Kétségtelen, hogy a bírói gyakorlat csak a pénzkölcsönre alkalmazta az uzsorát. Ez volt a legkényelmesebb és legkönnyebb. Könnyű volt az értékmérő, ott van a pénz, ott van a kamat, nagyon könnyű volt megállapítani, mikor forog fenn uzsora vétsége. Az is kétségtelen, hogy a bíróság hajlandó volt néha egyes esetekben más kölcsönre is megállapítani az uzsorát, tehát nemcsak pénzkölcsönre, hanem egyéb dolgok kölcsönére is, de ezt rendszerint és főképpen inkább akkor tette, ha a kölcsön az uzsorás ügylet elpalástolása volt. Mármost abból, hogy a bírói gyakorlat nem ismerte fel ennek a «hitelez» szónak valódi célját, értelmét és gondolatát, igen nagy zavarok támadtak. Emlékezzünk vissza az úgynevezett gabonauzsorára, a gabona elővételi ügyletekre. Tavasszal ott állt a kisgazda pénz nélkül, neki pénzre van szüksége és mit csináljon? Eladja a gabonakereskedőnek gabonáját tavasszal, természetesen leszorított áron, hogy majd ősszel fogja a gabonát szállítani. Mi történik őszre? A gabona ára felmegy, rossz termés vam^ nincs együtt a szükséges gabona, hogy szállíthassa. Ennek következtében megesett, hogy azt a gabonát, amelyet a kis6 0. ülése 1932 április 5-én, kedden. gada tavasszal, hogy pénzhez jusson, 10 koronáért adott el, ősszel 24 koronáért volt kénytelen megvenni, hogy a gabonára adott kölcsönt visszafizethesse. Most mi történt? Tiszta dolog ma már, a mi szemünkben, hogy ez ideálisan hitelezési ügylet. Itt arról van szó, hogy a kisgazdának pénzre volt szüksége és máskép nem tudott pénzt szerezni, mint hogy gabonáját adta el. Tehát úgy kapott hitelt, pénzt, hogy gabonáját lekötötte, eladta. Mit mondott ' a bíróság és mit mondott a királyi Kúria? Azt mondotta, hogy ez nem hitelezés, ez közönséges adásvétel: eladta tavasszal, őszszel szállítani köteles, közönséges adásvétel. Nem ismerte fel benne a hitelezési ügyletet. Kétségtelen azonban, hogy mi tudjuk azt, hogy ezek hitelezési ügyletek, mert nem az a lényeges, hogy az ár vagy az áru hiteleztetik-e az egyik részéről, a lényeg az, hogy később történik az ellenszolgáltatás, tehát hitelezési ügylet, vagy, ha úgy tetszik, quasi hitelezési ügylet; itt az ár hiteleztetett. Máskor, legtöbbször, az áru hiteleztetik. A magyar gazdaszövetség látta ezt az állapotot, mint mennek tönkre . a gabonauzsora következtében a kisgazdák és 1901. november 22-én elhatározta, hogy a kérdést jogi megbeszélés tárgyává teszi. Tényleg tartottak egy nagy ankétot, értekezletet a legkiválóbb jogászok közreműködésével ési annak eredménye alapján kell, hogy ismertessem Zsögöd-Grossohmid Béninek, legkiválóbb magánjogászunknak véleményét ebben a kérdésben, ö azt mondta, hogy hitelezési ügyletek azok, amelyekben a szolgáltatás elhalasztott ellenszolgáltatási kikötésével történik^ legyen a szolgálatás vagy ellenszolgáltatás pénz, áru, munka vagy bármi más, ami szolgáltatás tárgya lehet. Tehát adás-vétel is lehet hitelezési ügylet, amikoir a vételár előre fizettetik és iaz áru később szállíttatik, vagy fordítva, amikor az áru szállíttatik és a vételár fog később kifizettetni. Ez inkább amagánjog területére tartozó vi|a. Sajnos, kétségtelen az, hogy ;a bíróság sem a gabonaelővételi ügyleteknél, sem a valóságos pénzkölJcsön-szerződéseknél nem ismerte fel mindig azoknak a, pénzkölcsönszerzési ügyleteknek uzsorás jellegét. Méltóztassanak visszagondolni arra a harcra, amelyet a 90-es években és a 900-ias évek elején a királyi ügyészségek, a vádhatóságok folytattak • az úgynevezett szövetkezeti uzsora ellen. Méltóztassanak visszaemlékezni arra az időre, — hiszen kedves fiatal korunk emlékei szívesen visznek bennünket vissza ezekre a boldog időkre — mikor gombamódon szaporodtak el a koronahitelszövetkezetek. Ezek fiatal korunk emlékeihez tartoznak, s miért tagadnók, jól meguzsoráztak bennünket, de jót is tettek velünk. Néha könnyelműséggel aranyozták be ifjúságunkat, mulattunk uzsorapénzen, mert többet ért aas ifjúságnak a mulatozás mindennél s szívesen vállalta az uzsoráspénz gondjait is. Tehát ezekben a 90-es, 1900-as években elszaporodtak a koronahitelszövetkezetek. Majdnem minden utcasarkon, a körúton mindenütt ott láttuk: «mint koronaszövetkezet.» Ezek visszaéltek a kereskedelmi törvény 223. §-ával, amely szerint tagjaiknak takarékosságára, tagjaik betéteiből egymás kölesönösi segítésére alakulnak. Az igazság az, hogy volt egy bankigazgató egy kis pénzzel, volt egy ügyvéd úr, a vő vagy vőjelölt egy kis jogi tudománnyal és ilyen módon kapott az igazgató úr pénzéért mindjárt szövetkezeti igazgatói állást, & vőjelölt úr, az ügyvéd úr
