Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1932 április l-en, pénteken. 121 bank, illetve a francia Schneider-Creusot-cég javára való felhasználása tárgyában. Ezen interpelláióra a következőkben van szerencsém válaszolni: *A 354 millió frank magyar államkölcsön nem lett a Magyar Általános^ Hitelbank, illetve a Schneider-Creusot-cég javára felhasználva. A magyar kormánynak van tudomása arról, hogy a Magyarországnak juttatott kölcsön ügye a francia kamarában vita tárgyát képezte. Az interpelláló képviselő úr tévedésben van, midőn azt hiszi, hogy Flandin francia pénzügyminiszter a kölcsön folyósítását egy francia érdekeletségű magyar nagybank szorult helyzetével indokolta volna. Flandin november 27-én két támadás ellen védekezik nagy beszédében: 1- hogy a parlament hozzájárulása nélkül folyósított előlegeket a francia kincstár, a nagybankok részére, 2. hogy ilyeneket idegen kormányoknak folyósított. Ennek megfelelően Flandin beszéde tulajdonképpen két részre is oszlik. Az első részben a francia pénzügyminiszter a Banque d'Alsace-Lorraine és a Banque de Crédit National részére nyújtott kincstári «avance»-okat tárgyalja. Részletesen ismerteti a már 1930-ban megkezdődött nagyarányú francia bankkrizist és az annak leküzdésére irányuló kincstári akciót. A legnagyobb katasztrófának jelezte, ha a Banque de Credit National, nem pedig a Magyar Általános Hitelbank, mint azt Kertész Miklós gondolja, megbukott volna. (Több, mint 246.000 betéttulajdonos, 752 fiók, több, mint 40-000 adós, több mint 10.000 alkalmazott. Ez a bukás 20.000 csődöt vont volna maga után és valószínűleg az általános moratóriumot is Franciaországban, ezért kellett haladéktalanul akcióba lépni a francia kincstárnak. Flandin ismerteti a kincstáivsegély feltételeit. A segély ellenében rendelkezett az összes aktívákkal és a bank rezerváival. Ezenkívül a nagyvállalatok magukat nevezett bankkal bizonyos fokig szolidárisnak nyilvánították és egy garancia fond-ot alapítottak (260 millió), melyhez hozzájárult még az adminisztrátorok 20 milliót kitevő személyes participációja is, kik a veszteség esetére angagemen-t vállaltak. Egy közbeszólásra válaszolva Flandin kijelentette, hogy a Banque dé Crédit National vezetője teljesen ruinálva van és hogy minden vagyonát zálogul adta a hitelezőknek. Ezt is tévesen értelmezte Kertész Miklós úgy, mintha a Magyar Általános Hitelbank igazgatójára vonatkoznék. A továbbiakban Flandin kifejtette, hogy a fenti operációkra szükséges összegek a külföldön elhelyezett francia követelések (devizákban) repatriálása, illetőleg bevonása által lettek előteremtve, explicite megmondván, hogy ezek a devizák 40 bankban Londonban és 15 amerikai bankban voltak elhelyezve és összesen több mint 14 millárd francia frankot tettek ki. Ezekből a külföldön, Londonban és Amerikában elhelyezett valutákból vontak be bizonyos összegeket és fektették be azokat két francia bankba: «l'opération en résumé est donc celle-ci: on a fait passer dans deux banques françaises des avoirs qui se trouvaient dans des banques étrangères.»

.... Nyilvánvaló, hogy Kertész Miklós képviselő úr interpellációjának megokolásában Flandin fenti fejtegetéseit összezavarta és egész tévesen adta vissza. Ahol Flandin Banque de Crédit Nationale-t mond, ő ezt mindenütt úgy állítja be, hogy a Magyar Általános Hitelbankról van szó. (Kasszák bezárása, garanciaszindikátus, vezető tönkremenése-) Nyilvánvaló a téves beállítás ottan, amikor a külföldöm levő francia pénzeknek repatriálásáról beszél s «jelesül» Magyarországot említi fel, holott Flandin a legvilágosabban és igen hosszasan fejtette ki, hogy a francia követelések Angliából és Amerikából vonattak be. Flandin beszédéből az is kétségen kívül kitűnik, hogy midőn a külföldi követeléseknek két francia bankban ,való elhelyezését említette, csakis az Angliából ós Franciaországból visszavont tőkét értette ez alatt. Az interpelláló képviselő úr kérdései tehát önmaguktól esnek el, mivel azon alap, melyre kérdéseit alapította, nem létezik és csakis tévedés és a francia pénzügyminiszter beszédének teljes félreértése adhatott okot azok feltételére» Kérem a válasz tudomásulvéltelét, Budapest, 1932. évi március hó 22-én, Károlyi s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Kertész Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr válaszát két okból nem áll módomban tudomásul venni. Az egyik ok formai, a másik érdemi. Ugy érzem, hogy voltaképen itt nem a kormány elnöke adott választ egy hozzá intézett politikai interpellációra, hanem a külügyiminisztérium adminisztrációja adott egy ügyeskedő, hozzá kell tennem, egy mellébeszélő, egy kissé nyegle választ a feltett komoly és súlyos politikai kérdésekre. Elnök: Kérem, méltóztassék parlamenti kifejezést használni. (Propper Sándor: Miért? Nyegle, az olyan szép szó.) Kertész Miklós: Kérem, a nyegle szót én a parlamentáris illem szempontjából eddig nem tartottam olyannak, amely kifogásolható. Elnök: Lehet, hogy ez a képviselő úr maf

;ánvéleménye, de az elnökkel nem szokás viatkozni. Kertész Miklós: Nem vehetem tudomásul a választ tartalmi okokból sem, mert a kormányelnök válasza, illetőleg — ismétlem — az adminisztrációnak itt most előterjesztett válasza a kérdést megkerüli és az érdemi problémákról egyáltalában nem beszél. Nekünk itt — amint interpellációmban hangsúlyoztam — nem Flandin francia pénzügyminiszter úrral volt vitánk és van vitánk, hanem a magyar kormányzattal. Mi a magyar kormány képviselőinek szemükre vetettük annak idején, — és meg kell ezt ismételnem most is —, hogy őszintébbek voltak a francia kormány képviselőivel szemben, »mint a magyar parlamenttel szemben. Es hogy ez így van, az kitűnik éppen itt a vitatott és a különböző szempontokból kommentált Flandinféle beszédnek két passzusából is, amikor a francia pénzügyminiszter a kezeimben lévő, gyorsírói jegyzetek alapján készült napló szerint kijelenti egyrészt azt, hogy a magyar államnak nyújtott, illetve a, magyar államkincstár részéről kért kölcsön ügyében a magyar külügyminisztérium, illetőleg párizsi követsége interveniált nála, másrészt, egy másik helyen kimutatja azt, illetőleg utal arra, hogy a moratórium kimondásának és az infláció Magyarországon való bekövetkezésének elhárítása volt az ok, amely a beavatkozást francia részről szükségessé tette. r (Ulain Ferenc: Mikor?) A tmiult év myaran, ugyanakkor, amikor áltatták, téves hírekkel, megtévesztő dolgokkal félrevezették a magyar 'közvéleményt, .amikor ia tényleges és való pénzügyi helyzetünket illetően állandóan és szakadatlanul Iblöffökkel traktáltak bennünket, (Propper Sándor: TJgy van! így volt! — Sauerborn Károly: Rózsa-