Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. 119 vizsga lesz-e és tényleg gyakorlatilag fogja-e emelni a közigazgatás nívóját és szellemét, legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszterelnök úr válaszát tudomásul vegyem. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásulvenni. (Igen.) A Ház a választ tudomásulvette. Következik a miniszterelnök úr írásbeli válasza Propper Sándor, képviselő úrnak a folyó^ évi január hó 15-én a nyomasztó ínség enyhítése tárgyában teendő sürgős intézkedések miatt előterjesztett interpellációjára. Kérem a válasz felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Propper Sándor képviselő úr a képviselőháznak 1932- évi január hó 15-én tartott ülésében interpellációt intézett az összkormányhoz a nyomasztó ínség enyhítése tárgyában teendő sürgős intézkedések miatt. Ezen interpellációra a következőket van szerencsém előadni: Az első kérdésben foglalt vád egyáltalában nem felel meg a valóságnak. Az ínségakció az egész országban rendben folyik. A helyi autonómiák vezetői bármikor előterjeszthetik panaszaikat, vagy kérelmeiket a főispánok útján, akikkel a népjóléti minisztérium folytonos érintkezésben van, még pedig nemcsak írásban, de közvetlenül személyes érintkezés, vagy telefon útján is. A képviselő úrnak az az állítása, hogy a fedezet mindenütt kimerült, egyáltalában nem felel meg _ a valóságnak. Az igénylések mindenütt teljesíttettek. Erre vonatkozó tárgyalások csak két helyen vannak folyamatban és pedig Veszprém vármegyében, ahonnét a jelentés még eddig nem érkezett be és Debnecenben, mely megállapíthatóan túlsókat igényelt. Ezek a legrövidebb időin belül befejezést nyernekHatározottan meg kell cáfolni azt az állítást, hogy a társadalmi akció csődöt mondott. A társadalom megmozdulása a nehéz gazdasági viszonyokhoz mérten is mindenütt eredményes volt és helyenként várakozáson felül sikerült. Természetesen megközelítőleg sem lehetett elég önmagában véve az ínségakció lebonyolítására. Hogy társadalmi úton mennyi gyűlt be, erre vonatkozólag pontos tájékoztatás még nem adható, mert lezárt eredmények nincsenek. Az anyag feldolgozása folyik, annyi már most is megállapítható, hogy^ a gyűjtés eredménye a társadalom teljesítő képességébe? mérten elismerésre méltó. A társadalmi akciók egyébként mindenütt a sajtó és a nyilvánosság ellenőrzése mellett működnek és az elszámolást a hatóságok felül fogják vizsgálni Megnyugtathatom a képviselő urat, hogy a szóbanforgó célra befolyt minden egyes fillér valóban az ínség enyhítésére fordíttatott és fordíttatik. A szükségadó címén kivetett és _ befolyt összegeket a pénzügyminisztérium tartja nyilván. Az egyes törvényhatóságok részére engedélyezett támogatás szétosztása természetszerűen nem a lakosság puszta^ lélekszámához igazodott, 'hanem az annak körében megállapított inség 'mértékéhez^ képest az egész országra nézve arányosan történt. A szükségadó címén befolyt összegek terhére eddig körülbelül 5 millió pengő osztatott szét. Csak néhány helyen van még folyamatban egyes részletösszegek kiutalása. A még befolyó összegek terhére folytatólag .március hó végéig mintegy 3 millió pengő folyósítása van még- előirányozva. Hangsúlyozom, hogy a rendelkezésére bocsátott összegek a szükségletekhez mérten megállapított igényléseknek általában mindenütt megfeleltek. Az inségakció lebonyolításában a szociális célú társadalmi szervezetek és gazdasági érdekeltségek, úgyszintén a szociális és karitatív téren működő^ egyének közreműködését a kormány és a hatóságok eddig is igénybevették. E hasznos és értékes közreműködés módozatait f azonban kizárólag az inségenyhítés célja és szüksége^ határozza meg. Az. inségakció úgy közigazgatási, mint társadtalmi neszében teljes' egészében a nyilvánosság felügyelete és ellenőrzése 'mellett folyt és folyik. TTgy a sajtó, mint a társadalmi és: gazdasági szervezetek és érdekképviseletek mindenkor a legélénkebb figyelemmel kisérték lebonyolításának minden mozzanatát. A hatósági ellenőrzés gyakorlása is igen lelkiismeretes. A közigazgatás fősizervei, a főispánok, a népjóléti minisztérium szakközegei az iniségakleió helyi szerveivel együttesen és egymást támogatva hatékonyan ellenőrzik az inségenyhítő tevékenységet, a felmerülő szükségleteket, a rendelkezésre álló fedezetek mérvét és azok felhasználását és mindenkor a helyszínen állapítják meg a kormányhatósági támogatás mértékét. E gondos és széleskörű ellenőrzés mellett még a parlamentnek külön is módjában lesz a költségvetési zárszámadásokkal kapcsolatban a kormány ezirányú tevékenységét ellenőriznie, sőt ezt a jogot az interpellációs jog keretében az inségakció folyamata alatt is gyakorolhatjiai. A parlament befolyása tehát teljes mértékben érvényesül és így nem látom indokoltnak, hogy részére ennél meszszebbmenő ellenőrzést vagy befolyást kellene biztosítani, annál kevésbbé, mert az inségenyhítő akció keretében politikai szempontoknak _ helye nincs és a kormány kezdettől fogva kifejezetten arra törekedett, hogy abból mindennemű politikumot eleve kizárjon. : Tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételét. Gróf Károlyi Gyula s. Jk.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszon válasz jogával élni. Propper Sándor: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy a t. miniszterelnök úr nem ad alkalmat arra, és nem teszi lehetővé, hogy itt ebben a kérdésben kölcsönösen kicserélhessük nézeteinket. (Felkiáltások a középen: Ne olvasson!) A válasz tele van valótlansági jelzésekkel és telve van valótlanságokkal. Valótlan mindenekelőtt az a megállapítása a válasznak, hogy az ínségakcióba, nem keveretek bele bizonyos politikai momentumokat. (Felkiáltások jobbfelől: Ne olvasson!) Igenis meg kell és meg lehet állapítani, szükség esetén tényekkel lehet igazolni, hogy az egész ínségakciót politikai alapon kezelték és bonyolították le. Valótlan állítása a válasznak, hogy az akciónak úgynevezett társadalmi része olyan brilliáns eredménnyel járt, mint ahogy azt a válasz kifejezésre juttatja, ha ugyan a miniszterelnök úr ízlése és belátása szerint nem nevezhető sikernek az, hogy a társadalmi akció folyamán néhányszáz diétás szakácskönyvet ajánlottak fel az inségakció céljaira, továbbá néhányszáz megmaradt útinaplót és néhányszáz színehagyott, kiselejtezett nyakkendőt. Ha a miniszterelnök úrnak ez sikerszámba megy, akkor az ínségakció társadalmi része is valóban sikerrel járt. Ha azonban olvasom és látom azokat a hozzájárulásokat, amelyeket a nagy felhívások és harangozások után kimutattak, akkor igenis meg