Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

Az országgyűlés képviselőházának 59 szag nyakán, amelyre fedezet nincs? Honnan merték akkor, igen t. uraim, úgy intézni az ország sorsát, hogy további 80 millió pengő túlkiadás állt be? Mélyen t. miniszterelnök úr, nem érzi ön azt, hogy az ön tiszteletreméltó nagy neve az, amely ebből a rettenetes örvényből nem rokonszenves módon fog kikerülni? Azt hiszi ön, miniszterelnök úr, hopy az a becsületes törekvés, aimely önben van, elegendő ahhoz, hogy a felelősséget ön felől elhárítsa? Azt hiszi, igen t. miniszterelnök úr, hogy nem felelősebbek önök, ez ,a kormány és ez a többség, mint a múlt kormány és a múlt többség, amelyekről még fel lehet tételezni azt, hogy azok talán nem tudták, mi a helyzet? De hát önök tudják, hogy önök már deficittel dolgoznak és mégis túlköltekeznek? Hát azt hiszik önök, hogy künn, ebben az országban fognak találni embert, aki bizalommal fog önökre nézni, ha megtudja azt, hogy szükségadót kellett fizetni azért, hogy önök olyan célokra költsék el a pénzt, amilyen célokról itt szó van? Hát azt hiszik önök, hogy... (Kelemen Kornél: Micsoda célokra? — Friedrich István: Regősökre! Tessék elolvasni! — Malasits Géza: Haszontalan célokra! — Elnök csenpet. — Turchányi Egon: Tessék kinyomatni a számszéki jelentést, akkor kiderül! — Malasits Géza: Egymillió Dengőt a regősökre! Hőskölteményeiket regélik! — Peyer Károly: Ezt a gazságot! — Zaj.) Mélyen t. Képviselőház! A túloldalnak is, nekünk is, de a kormánynak is egyaránt kötelességünk minden egyebet félretéve azt a számvevőszéki jelentést idehozni és megbeszélni; ha lehet meggyőzéssel, ha nem lehet, mélyen t. miniszterelnök úr, nyíltan és becsületesen kimondom, az erélynek, a vehemenciának csimborasszójával, háborgó dühhel is, ha nem lehet ezt megértéssel megcsinálni. Mert, mélyen t. miniszterelnök úr, ön nem tudja már garantálni nekünk, a nemzetnek, hogy ön ezt a nemzetet költségvetésével, amelyet benyújtott, rendesen fogja gazdaságilag vezetni tudni. Ha tehát ön eljut ennek tudatához, akkor önnek az a kötelessége, mélyen, t. miniszterelnök úr, hogy azt mondja: parlament, nemzet, megvolt bennem a jóakarat, itt van, elétek állok, ezek a túlkiadások vannak, ezek ezért és ezért álltak elő, mondjátok meg, nemzet és parlament, helyes volt-e, rendjén volt-e ez? Ha pedig ez a bátorsága nincsen meg, 'miniszterelnök úr, akkor le kell vonnia azt a konzekvenciát, hogy ön nem ért ehhez a tudományhoz, hogy azt a helyet egy más egyénnek kell betöltenie, mert >a nemzet nem azért van, hogy kísérletezzenek, még a gróf urak sem! (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédideje! (Buchinger Manó: A kormány ideje is lejárt!) Ulain Ferenc: Kérek meghosszabbítást! Elnök: Nem lehet meghosszabbítani! (Peyer Károly: A kormány életét? — Felkiáltások a jobboldalon: Elég volt!) Ulain Ferenc: Tehát indítványozom azt, hogy méltóztassanak minden egyéb témának félretételével a számvevőszéki jelentést ide a Ház asztalára nyomban lerakni, méltóztassanak azt kinyomatni és a keddi ülésen már tárgyalás alá vétetni. A bizottság összeülhet sürgősen már a holnapi napon és letárgyalhatja ezt. A nemzet poharába, gróf úr, (Felkiáltások jobbfelől: Itt nincs gróf!) önnek is tiszta vizet kell öntenie, ha nem akar Bethlen István sorülése 1932 április 1-én, pénteken. 111 sara jutni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a balés szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Létay Ernő! (Peyer Károly: Halljunk egy regőst! — Malasits Géza: Egy egységespárti regős!) Létay Ernő: Parancsol, képviselő úr? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Létay Ernő: T. Képviselőház! A napirendi vita a Ház munkarendjének megállapításával és nem konkrét^ kérdések taglalásával kell, hogy foglalkozzék. (Peyer Károly: Halljunk egy regét! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk a miniszterelnököt! — Propper Sándor: Halljuk a néma csalogányt!) A napirend megállapítása a Ház foglalkoztatásának kérdése, amelynek keretén belül minden képviselőnek joga és módja van mindazon politikai kérdésekkel foglalkozni, (Zaj a baloldalon, -— Elnök csenget.) amelyek a Ház plénumát hivatva vannak foglalkoztatni. Az előttem szóló t. képviselő úr a Ház munkarendjének megállapításához, a jövő ülés napirendjének •megállapításához tartott felszólalásában tulajdonképpen interpellációt intézett a miniszterelnök úrhoz, amelyre a miniszterelnök úr bizonyára meg fogja adni a kellő választ. (Friedrich István: Nem hiszem! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk a miniszterelnököt! — Elnök csenget.) En nem érzem magam hivatottnak arra, különösen egy napirendi vita keretében, hogy vindikáljam magamnak a kormány feje részéről azt a jogot, hogy erre az interpellációra én adjam meg a választ. (Felkiáltások a szélsőbaloléalon: Akkor miért áll fel? Üljön le!) Az igen t. képviselő úr azonban súlyos vádakkal illette azt a pártot, amelynek én is tagja vagyok. (Propper Sándor: Mióta?) Azóta, t. képviselő úr, amióta meggyőződésem azt tanácsolja, hogy itt legyek és itt teljesítsem az ország súlyos helyzetében képviselői kötelességemet. (Helyeslés a jobboldalon. — Ulain Ferenc közbeszól-) Azóta, t. képviselő úr, amióta meggyőződésem az, hogy helyes annak a politikának útja, amelyet ez a párt hitem szerint ebben a pillanatban követ, éppen azoknak a kisembereknek védelmében, amelyeikről önök sokszor meg nem gondolt kijelentéseket tesznek (Zaj a szélsőbaloldalon,) és amíg ezeknek a kisembereknek védelmezését, az országot fejlesztő politikájának és anna'k a titkos választói jognak törvényes megalkotását is látom, amelyet a túlsó oldalon állandóan követelnek, addig ennek a pártnak a tagja maradok és itt fogom teljesíteni törvényhozói kötelességemet. (Weltner Jakab: Reméljük nem sokáig!) At. képviselő úr a Ház munkarendjének megváltoztatásával más napirendi javaslatot tett, azt a javaslatot, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszéknek a zárszámadásokról szóló jelentését tárgyalja le most l

a zárszámadási bizottság és terjessze sürgősen a Ház elé. Én ennek a Ház munkarendjének megállapítása és a célszerűség szempontjából ellenzője vagyok. Nem azért, mintha nem kívánnám, hogy a zárszámadási bizottság jelentése ex asse tárgyalás alá vétessék itt a Házban, nem azért, mintha már előzetesen is felmenteném a Számvevőszék jelentésében foglalt tények miatt a kormányt a felelősség alól, hanem azért, mert a Ház munkarendje szerint ma éppen a gazdasági élet bomlása révén az erkölcsöket regeneráló törvényjavaslatokat tűzött ki a Ház napirendre, (Mozgás a szélsőbalodálon.) amelyeket az uzsoratörvényjavaslatban, a hitelsértési törvényjavaslatban látunk leszegezve és ezeknek a