Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. mert egyszer már e kérdés megoldását egészséges formában el kell kezdeni. Amíg azonban ennek a kérdésnek ilyen formában való megoldásához eljut a tkormány, addig is van a földhözjuttatásnak olyan egészségesen kialakult módja, amelyet pénz nélkül előrelátással, okos szervezkedéssel, a népnek őszinte szeretetével intézményesen el lehet intézni. Erről a kérdésről a tegnapi ülés folyamán Schandl Károly képviselőtársunk felszólalt. Ö ennek a kérdésnek lebonyolítását a földbérlő szövetkezetekben látja és ezt a kérdést magam is alátámasztom és kiemelem, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert mint ennek a kérdésnek egyik szerény gyakorlati végrehajtója, már a háború előtt is láttam, tudoni és tapasztalatból: ismerem, hogyha ezt a béke idejében nagyobb mérvben végrehajtották^ volna, akkor a földkérdés intézményesen és egészségesen a magyar nép boldogulására megoldódott volna. Mint jeleztem, nekem igen fontos az, hogy a magyar föld, amelyik gazdát cserélt, kinek a kezébe kerül. Mi történt eddig?- A nagy birtokkomplexumok eladásra kerültek, gazdát cseréltek, azonban gazda és gazda közt óriási különbség van, mert míg a kipusztult nemesség helyett egy másik réteg ült be a magyar földbirtokba, addig ott találkozom a milliós paraszttömegekkel, akiknek először Amerikába, Brazíliába, a világ másik sarkába kellett kivándorolniok, elkótyavetyélniük a hajójegyre utolsó fillérüket, összeszedett kis összegüket is. Világgá mentek, mert élni, dolgozni, családjukat fenntartani és gyarapodni akartak s világgá mentek ugyanakkor, amikor nálunk még van lehetősége annak, hogy dacára a négyzetkilométerenkénti népsűrűségünknek, a tudósok megállapítása szerint, ennek a magyar földnek még háromszor ennyi lelket is el kell tartania. Hiszen, itt van az Isten adománya, hogy egy^ ilyen Kánaánszerű földdel rendelkezünk s még mindig abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy itt vannak még nagybirtokok, tehát a jelentkező kívánságokat még mindig ki lehet elégíteni a nélkül, hogy ismételten egy törvénnyel hozzányúljunk. Mert, sajnos, abba a helyzetbe került a nagybirtok is, hogy a statisztika kimutatása szerint, mintegy 2 millió hold föld az, amely gazdát cserélne, csak tudna gazdát cserélni. ítt van a birtokcserének egy természetes folyománya, tehát, mondom, nem egyik kéziből a másik kézbe tolással kell a dolgot előbbre vinnünk, hanem a magyar nép szükségletének, óhajának kielégítésére kell a rendelkezésre álló birtokokat fordítanunk. Nem oldotta meg a földreform a teljesen nincstelenek problémáját sem, de nem oldotta meg a kisgazda-rétegnek a föld után való kívánságát sem. Ennek legnagvobb rétegét kihagyták és kivették a földreform megoldása keretéből és ha én vizsgálom, miért olyan elesett, olyan adófizetésre nem képes a kisgazdaosztály, ennek okát nemcsak a termények alacsony árában találom meg, hanem megtalálom abban a majdnem azt mondhatnám improduktív munkában is, amelyet sokszor kifejt egyegy család olyan kicsiny területen, amely az ő életfeltételeit alig tudja biztosítani. A kisgazdatársadalomnál a bajok abfcan jelentkeznek, hogy kevés a föld. Azt nem bajnak minősítem, hanem szerencsétlenségnek, hogy, hála Istennek, nagy a család, baj az, hogy a kicsiny földön az év 365 napjának munkára alkalmas napjait is elfecsérli, nem tud terjeszkedni, nincs lehetősége a munkaerő gazdaságos kihasználására. Továbbá az improduktivitást a falusi magyar parasztnak abban a sokszor beteges büszêse 1932 február 25-én, csütörtökön. 3 keségében látom, hogy Ő a kisgazda címre hallgat, be van rendezkedve két ló tartására és ezeknek az állatoknak munkaerejét nem tudja kihasználni, terményeinek jórészét feleteti az állatokkal, tehát a helyett, hogy gyarapodna, tönkremegy. Ezek csak nüanszok nehéz helyzetében, de figyelembeveendők, mert nem vet magával számot és mondom, a terményárak mai zuhanása mellett ebből még saját fenntartását sem tudja biztosítani. Ha tehát a földmívelésügyi kormány intézményesen akar gondoskodni arról, hogy az a félbenmaradt, vagy most már a befejezéshez közelálló nagy földreform intézményesen tovább folytattassék, ajánlom ismételten és ismételten a földmívelésügyi kormány figyelmébe, hogy a földbérlő szövetkezetek felállítására, szervezésére sokkal nagyobb súlyt kell helvezni, mint eddig. Mi történt eddig a magyar nép földhözjuttatása tekintetében? Ahol parcellázások kínálkoztak, a parcellázásokra kellett egy szerv, amely azokat lebonyolítsa. Akkor a parcellázandó nagybirtok parcellázásával megbíztak egyes nagyobb országos bankokat. Méltóztatnak tudni, amikor egy földcsere ilyen retortákon megy keresztül, ott azokból az elindulási költségekből és árakból, amelyeket a magyar nép elfogadhatónak tart, amelyek alapján talán rentábilisan is tudnának gazdálkodni, törleszteni és amortizálni, mire végeredményben az ő nevére kerül a telekkönyvben a birtok, olyan magas árak jönnek ki, hogy azokat nem bírja el. A különböző parcellázó bankok tevékenységét láttuk és azok utóízét ma is érezzük. Itt van a Földhitelbank parcellázása. Méltóztatott olvasni, hogy az a vármegye is hogyan járt, amelynek egyik kerületét képviselem, s hogy mi volt annak a parcellázásnak a következménye, amelyet a Földhitelbank végre akart hajtani: a földhöz jutni kívánó gazdák tönkretétele. Ez az egyik része a parcellázásnak; a másik r az, hogy hiába adódik parcellázási lehetőség, a magárahagyott nép tanácstalanul áll. Mire észbekap és megszervezkednék, akkorra már nem tudja felvenni a versenyt azokkal, akik a nagyobb birtokokra igényt tartanak. Igen t. Ház! Olvastam az elmúlt hetekben, hogy Magyarország különböző részein, így Szolnok megyében, a vallásalapnak többezer holdat kitevő földbirtoka kerül ismételten kiadás alá, a másik oldalon olvasom, hogy herceg Esterházynak is többezer holdat kitevő uradalma kerül kiadás alá, mindenütt időnként megmozdulnak a kisgazdák és a földet kívánó rétegek, azonban helyben nincs senki, aki értene a kérdések technikai lebonyolításához. Ezért én a múlt , alkalommal a miniszter úr elődjének figyelmébe ajánlottam és erre határozati javaslatot is terjesztettem be, amelyet a miniszter

; úr, sajnos,' nem fogadott el, hogy a földmívelésügyi kormány létesítsen egy szer-' vet, amely az ilyen földbérlő szövetkezetek szervezését lebonyolítja. Egy szerv kellene, amely foglalkozik ezzel és tudja annak minden csínját-binját, hogy ahol előadódik egy ilyen kérdés, szakember mehessen ki, aki minden oldalát megvilágítja ennek a kérdésnek és segítségükre siet ezeknek az embereknek, hogy földhöz tudjanak jutni. Ha az OKH keretében méltóztatott csinálni a kubikusmunkások számára egy vállalkozó szövetkezetet, amelynek vezetője dicséretes 1*