Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. 107 résen tud szembeszállni. Abban a pillanatban, amikor Anglia az ^ aranybázis fikcióját teladta, lelkületileg voltaképpen annak kellett volna bekövetkeznie, hofv az angol nép 'szabaduljon pénzkészletétől. E helyett mit látunk? Az arany áramlik Angliába. A régi aranyérmék, a fiókokban és harisnyákban őrzött guineák és fontok sietnek a nemzeti bankhoz, hogy átváltódjanak az életet jelentő pénzzé — tőke formájában. Mert az a körülmény, hogy nálunk a pengő stabil maradt, abban a formában, hogy mozdulatlanságra van kényszerítve, mert nem meri betölteni szerepét a gazdasági életben, mert nem mer mint hiteltőlte a gazdasági termelés helyeire oda szivárogni, ahol arra legnagyobb szükség van, gazdasági szempontból nem jelenr eredményt. Az a pénz, amely a bankok trezorjaiban, a Nemzeti Bank zsírószámláján van, bankoknak, bankokkal szemben való követelése formájában mutatkozik, nem tőke, hanem papírpénztömeg, amelynek a gazdasági élet szempontjából jelentősége nincs. Ahhoz, hogy ezt a bizakodást a pénzzel szemben fölkelthessük, elsősorban a politikai atmoszféra megváltoztatása kell. Ahhoz nem teoretikus 'megállapodásokra, nem az élettől ^elrugaszkodott elhallgatásokra, Vagy az élettel kapcsolatban nem álló kijelentésekre van szükség. Szükség van ellenben annak érzékeltetésére, hogy tudjuk, látjuk a bajokat és hogy ezeken 'keresztül megvan bennünk a jóakarat, a tudás, hogy ezeken a bajokon segítsünk és hogy akkor, amikor a lakosságot, ennek az országnak minden polgárát fokozott teljesítőképességre szólítjuk fel, tudjuk vele érzékeltetni .azt is, hogy helytállunk abban a tekintetben, hogy meg legyen áldozatkészségének kellő eredménye, kellő gyümölcse. (Helyeslés half elől.) Minthogy pedig t ezt a magatartást, ezt a tudatosságot, az ország való helyzetének ezt a felismerését a kormány gazdasági politikájában egyáltalán nem látóim, függetlenül attól, hogy részleteiben mit hoz még ez a törvényjavaslat, általános bizalmatlansággal viseltetvén ilyen gazdasági politikával szemben, a törvényjavaslatot az általános vita alapjául sem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az ülés tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) r Amikor az uzsoratörvényjavaslat tárgyalását a t. Ház napirendjére tűzte, akkor már ki volt tűzve a Felsőház egyesített bizottságaiban^ a társadalombiztosítási bíráskodás reformjáról szóló törvényjavaslat tárgyalása és minthogy a felsőiházi bizottsági tárgyalás elhalasztása egynapi költségtöbbletet jelentett volna, én ;a magam részéről abba a kényszerhelyzetbe kerültem, hogy egyik r t. képviselőtársamat kérjem fel, hogy a törvényjavaslat előadói beszéde során ott egy félórát eltöltyén, megfeleljek az illető^ Házzal szemben fennálló közjogi kötelezettségemnek. Ezt csak azért bocsátom előre, mert én a magam részéről mindig súlyt szoktam helyezni arra, hogy a törvényhozás mindegyik Házával szemben egyaránt teljesítsem azt a kötelességemet, hogy legalábbis az általam képviselt javaslatok tárgyalása során kivétel nélkül és végig személyesen jelen legyek. Mármost távollétemben egy olyan félreértés történt, amelyet, azt hiszem, a folyosón történt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. megbeszélésünk és beszélgetéseink során tisztáznunk sikerült. Tudniillik az uzsoratörvényjavaslatnak a bizottságban elfogadott és letárgyalt szövegével szemben — tekintettel arra a körülményre, hogy ez a törvényjavaslat a bizottságban is sok módosításon ment át és a módosított szövege került azután az én kérésemre a különböző jogi fórumok felülbírálata alá — annak a szüksége merült fel, hogy bizonyos újabb módosítások is figyelembe vétessenek. Ennek következtében én a magam részéről ezeket a módosításokat letárgyaltam és a Ház szabályszerű formák között egyik olyan képviselőtársamat kértemi fel a módosítások képviseletére és előterjesztésére, aki a bizottsági tárgyalások során legközelebb állt ahhoz a gondolatmenethez, amelyet a módosítások képviselnek. (Ügy van! Úgy van jobbfelől és közapen. — Gál Jenő: Akkor a bizottsághoz kellett volna újra visszatenni! — Halljuk! Halljak! jobbfelől.) Nagyon sajnálom, t. képviselőtársam, úgy látszik, nem tudja az előzményeket és így feleslegesen provokál egy újabb vitát, amely már tárgytalan. (Gál Jenő: Most már tudom!) T. Ház! Ezek a módosítások, egyik képviselőtársam módosításai, teljesen házszabályrtzerűen vannak előterjesztve. (Űgy van! Úgy van! jobbfelől.) Mégis teljes mértékben tisztában vagyok azzal, — mindig azon az állásponton voltam, akkor is, amikor a Ház legmagasabb polcán ültem, akkor is, ha bárhol vagyok, tnint jogász és mint törvényhozó, mint a közjog iránt érzékkel bíró ember — hogy módosításokat nagy tömegben meglepetésszerűleg hozni a kormány részéről, ez joggal felkeltheti azt a gyanút, hogy e mögött valami olyan dolog van, (Úgy van! Űgy van! balfelől.) amely félrevezetést, valami trükköt — mai modern nyelven szólva — kíván takarni. (Friedrich István: Na, Simonka, mit szólsz ehhez? — Derültség,) Én azonban ezt előre láttam és ezért február 15-én, mihelyt a szöveg elkészült, az összes lapoknak elküldtem az indokolással együtt. (Űgy van! Űgy van! balfelől.) Nem rajtam múlt, hogy nem minden lap közölte, sőt egyetlen lap sem közölte egész terjedelmében, de benyujtattam az illető képviselővel a Ház elnökéhez is azzal a kérelemmel, hogy ez szabályos formák között kinyomatásra és szétosztásra kerüljön. Meg kell állapítanom, hogy a vád szava nem illeti meg a házelnökség és a tisztviselői kar eljárását, mert ott az a gyakorlat alakult ki, hogy amíg a határidő a módosítások benyújtására le nem telt, ismét takarékossági szempontból a kinyomatás nem történik meg, csak az utolsó pillanatban. így tehát az a helyzet állt elő, amelyről nekem tudomásom nem volt, (Űgy van! Űgy van! jobbfelől.) amelyért mulasztás címén senki felelősségre nem vonható, de amely egyrészt teljes jóhiszeműségemet igazolja, másrészt el kell ismernem, hogy teljesen jóhiszemű volt az a beállítás, amely bizonyos nyugtalansággal fogadta, hogy ebből precedens támadhatna. En a magam részérc' ennek a precedens támasztási lehetőségnek akarom elejét venni, (Friedrich István: Na, Simon.) amikor mindezeket korrektül meg akarom állapítani. (Helyeslés.) Meg kell állapítanom, hogy felfogás tekintetében a Ház egyetlen tagjának részéről sincsen nézeteltérés (Friedrich István: Simon mindig ellenünk van! — Simon András: Dehogy!) és éppen azért nekem M f± Si tiszteletteljes kérésem a Ház elnökéhez, hogy méltóz16