Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

Az országgyűlés képviselőházának 59 nem tudom üldözni, mert nem pénzkölesönről, nem hitelezési ügyletről van szó, hanem közönséges szabályszerű adásvételről. Nagy volt akkor a gazdatársadalom fel jaj dúlása és ez eredményezte azután azokat a törvényhozási előkészítő munkálatokat, amelyekről mindjárt meg fogok emlékezni. Csak azt mondom, hogy egyáltalában nem volt szükségszerű, hogy ilyen megszorítólag értelmeztetett a törvény. Miért nem volt szükségszerű? Azért, mert a törvény indokolása ugyan pénzkölesönről beszél, de csak exemplificative, példaképpen hozza fel, a törvény parlamenti tárgyalása során határozott indítvány hangzott el, amely azt mondotta: szorítsuk az uzsorát a pénzkölcsönökre. Ezenkívül egy másik indítvány is hangzott el, amely nem azt kívánta, hogy az uzsorát csak a pénzkölcsönökre, hanem hogy általában a kölcsönökre szorítsák, ha az a kölcsön pénzre vagy helyettesíthető dolgokra szól is. Ezzel szemben igen részletes vita után, ahol ezek a kérdések mind megbeszéltettek, nem is olyan túlnagy szótöbbséggel — ezeknek az ellenkező álláspontoknak tehát igen tekintélyes tábora volt annakidején a parlamentben, mert hiszen a szótöbbség csak 121 volt 86-tal szemben, — megszavazták az eredeti javaslatot és elvetették azokat az indítványokat, amiből egészen nyilvánvaló, hogy a törvényhozás nem akarta a pénzkölesönre, sem a tágabb értelemben vett kölcsönre szorítani az uzsora üldözését. Ez a tény következik még egy másik körülményből is, tudniillik a 'mi törvényeink megalkotásánál mintául —sajnos, már jó néhány évtized óta — mi szolgálhatott? Vagy Ausztriának, vagy Németországnak a törvényei, — mert hiszen mi e rendkívül értékes kultúrbefolyás alól sohasem tudtuk magunkat kellőképpen emancipálni, nemzeti jogfejlődésünk és nemzeti sajátosságaink megőrzése mellett. Akkor tehát két törvény szolgálhatott volna mintául: Az osztrák törvény és a német törvény. Meg van állapítva — és ez a törvényhozási tárgyalásokon is kifejezést nyert —, hogy nem a német törvényt vették mintául, amely csak a kölcsönre és a pénzkövetelés lejáratának meghosszabbítására mondotta ki akkor az uzsora szankcióját, hanem az 1881. évi osztrák törvényt vették mintául, amely viszont az 1877. évi galiciai törvény alapján készült, mert hiszen mindig Galícia, a rutén vidékek és az ország határszélei voltak azok a vidékek, ahol a legkevésbbé felvilágosult a gazdanépesség és ahol kevéshbé tud ellentállni ezeknek a visszaéléseknek; itt volt mindig a legnagyobb mértékben elterjedve az uzsora. Ez az osztrák törvény pedig, amely mintául szolgált, nemcsak a kölcsönt vette alapul az uzsora üldözésénél, hanem általában. a hitelügyleteket és az. az, értékes bírói gyakorlat és jogirodalom, amely ehhez az osztrák törvényhez kapcsolódik, kifejezetten rendkívül tágan állapította meg a hitelügyletek fogalmát olyképpen, hogy a közgazdasági értelmezést vette alapul és kimondotta, hogy e törvénv szempontjából hitelügylet mindaz, amelynél a kétoldalú szolgáltatások közül az esryiket roston teljesítik, ellenben az ellenszolgáltatás teljesítése csak később történik. A magyar bírói gyakorlatnak már csak azért sem volt oka az ismertetett szűk és merev álláspontra helyezkedni, mert hiszen az 1883. évi XXV, te. életének első éveiben kifejlődött bírói gyakorlat bizonyos mértékben egyéb ügyleteknél is^ megállapította az uzsorát. így például az elzálogosítások esetén, mely elzálogosítások között egy kedves esetre találtam. ülése 1932 április 1-én, pénteken. 95 Valaki ugyanis egy polgári öltönyét hároni forintért elzálogosította és ezért négy nap múlva egy pengő kamatot kellett visszafizetnie s az illető záloghitelezőt mint uzsorást a bíróság megbüntette. De nem volt szükség erre a megszorító értelmezésre csodálatosképpen magának a Kúriának gyakorlata szerint sem, mert ugyanerre a törvényre, az 1883 : XXV. te. egyik szakaszára vonatkozólag, amely a kamatok három éves elévüléséről szól, a Kúria akkoriban a 65-ös számú polgári döntvényét hozta, amelyben kimondotta, hogy hitelügyletek alatt értendők mindazok az ügyletek, melyeknél a szolgáltatás azonnal, az ellenszolgáltatás pedig később történik. , , Nem akarok hosszabb ideig ennél a témánál immorálni, de minthogy egyik főoka annak, hogy most itt tárgyaljuk ezt az, uzisoratörvényjavaslatot, az, hogy a ma érvényben levő törvényünket ilyen rendkiyül szűken, ilyen megszorítóan értelmezte a bírói gyakorlat, mégis szükséges volt ennek" a kérdésnek okozati összefüggéseibe és előtörténetébe behatolni, annál is inkább, mert nem kisebb tekintély, mint a legnagyobb élő magyar magánjogász, Grosschmidt Béni professzor akkor adott örökbecsű véleményében arra az álláspontra helyezkedett, hogy jó ez a törvény, csak tessék úgy alkalmazni, ahogyan a papíron van és tessék úgy alkalmazni, ahogyan a törvényhozó elgondolta. Azóta, ismét eltelt harminc év és még sem következett ez be, tehát ez a fő oka annak, hogy ma ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell. Annak illusztrálására, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak ma, hanem egy emberöltő óta folyton időszerű és harminc év előtt időszerű volt, majdnem ugyanazzal az indokkal mint ma, hivatkozom a gabonauzsoraperek már említett áradatát követő időkre, amikor a gazdatársadalom két vezető szervezete, — az ep-yik az OMGE, a másik pedig a Magyar Gazdaszövetség — 1902-ben ankétet rendezett, ahol rengeteg adatot kért be s mielőtt törvényhozási szabályozásra konkrét javaslatot tett volna, megkérdezte a legkiválóbb — elsősorban jogi — szakértőket, akik monográfszerű könvvekben számoltak be véleményükről. Közöttük írta híres tamümánvát a hitel- és reáluzsoráról Grosschmidt Béni. Ez az ankét megdöbbentő adatokat derített fel arról, hogy micsoda uzsora folyik a vidéken az egyszerűbb nép körében, úgy. hogy ennek az ankétnek igen becses anyagából, ennek alapján már a következő évben, 1903-ban, Plósz Sándor uzsoratörvényjavaslatot nyújtott be a Házban, amely akkor nem tárgyaltatott, de amelyét 1907-ben majdnem semmi, vagy csekély módosítással Günther akkori igazságügyminiszter is előterjesztett. Ezért, ha azt kérdezzük, hosry időszerű-e ez a törvényjavaslat ilyen előzmények után és ama hibák után, és a mai törvénv ama fogyatkozása mellett, amelyekre egyenként rá fogok mutatni, akkor azt mondom, hogy ezt három szempontból kell mérlegelnünk és pedig erkölcsi szempontból, jogi szempontból és gazdasági szempontból. Jogi szempontból egy olyan törvény esetében, amelyet nem alkalmaznak abban a keretben, ahogyan azt a törvény szövege mondja és nem alkalmaznak abban a keretben, ahogyan azt a törvényhozó elgondolta, amelynek nyilvánvaló jogi hiányosságai vannak, egy olyan törvény esetében, amely nem felel meg a jogállam ama elvének, hogy a jogvédelem teljességéhez tartozik egy kellően keresztülvitt és megvalósított uzsoratörvény, a reform szűk-