Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

70 Az országgyűlés képviselőházának It Ezek bizonyosan nem fajvédők! — Farkas István: A kurzus egyik oszlopa!) A keresztényszocialistáknak előadást tartott. (Büehler József: A kurzus zsidó oszlopa! — Derültség) Legutóbb találkoztam vele s megkérdeztem tőle: «Méltóságos uram, mi van a szénakcióval 1» Azt mondta: «Hát ön ezt tudjál» (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Azt feleltem: «Igenis tudom.» S kérdeztem: «Méltóztatik 1 P 75 fillérért adni?» Azt mondta: «Nem.» T. Képviselőház! Én ezt csak példaképpen hoztam fel hogy hogyan fest közelről az a hazafias tőke, amelyet Önök olyan vehemensen tudnak védelmezni velünk szemben. Kérdem a kormányt és a miniszterelnök urat, hogy mi lett az inségakció céljaira kivetett szükség- és inségadóban befolyt összegekkel, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hová folytak azok a milliók, amelyeket egyenesen erre a célra szedtek be? (Simon András: Folyamatban van a kiosztás! Most is osztják! — Esztergályos János: Elszámolást kérünk!) A készpénzsegélyezést megszűntették. A duskálkodók itt a Házban fellázadtak a nyomorúság és a szegénység ellen, a milliókat keresők elirigyelték a szegény munkanélküli családapáktól az 5, 6 és 7 pengőket. Ez tehát megszűnt, én azonban kérdezem ós nem nyugiszik meg ez a kérdés, amíg erre választ nem adtak: hová tették azokat a milliókat, amelyeket inség- és szükségadó címén bevettek, hová tették, mire használták fel? Eszembe jut egy kis keleti mese, egy erkölcsi mese. Amikor egy szegény ember járt az udvar környékén és jelentkezett alamizsnáért, a fejedelem azt mondotta első miniszterének: «Adjatok ennek a szegény embernek ezer drachmát!» Az első miniszter elcsapta a felét és odaadta a másik felét a másik miniszternek, aki^ szintén levette a felét s aztán, odaadta a titkárnak, hogy adja oda a koldusnak; a titkár szintén levette a felét, és mire a pénz végigment az egész apparátuson a koldushoz, az kapott egy rézpolturát. A koldus földhöz csapta a réz polturát és szidta a fejedelmet, erre lefogták és becsukták. Ez a helyzet a magyar ínségeseknél is. (Zaj jobb felől.— Téglássy Béla: Nagyon rossz hasonlat!) Elnök: A képviselő urat ezért rendreutasítom. (Büehler József: Keleti mesét sem szabad elmondani? — Zaj a szélszőbaloldalon.) A képviselő urak heten-nyolcan beszélnek. A képviselő uraknak nem tartozom számotadni, én a képviselő urat a házszabályok értelmében figyelmeztettem. Propper Sándor: Rögtön be fogom igazolni, ' hogy ezt a rendreutasítást kivételesen nem érdemeltem meg. Ugyanez történik az ínségakcióval. Az adózók, mint a fejedelem, igenis fejedelmien adóztak az ínségesek javára és hogy hová lett a pénz, nem tudom, de hogy végül az ínségeseknek egy rézpoltura jut, azt tudom és ha jogos dühüknek kifejezést adnak, ezért lekapják és lecsukják őket, azt is tudom. (Ugy van! a szélsőbaloldalon-) T. Képviselőház! Tessék elhinni, hogy sem a szurony, sem a statárium nem jó az ínség levezetésére. Munka és kenyér kell ide és ami pénz erre a célra befolyt, tessék erre a célra használni. En kijelentem, azt hiszem-, joggal, hogy belőlem, általam az éhező tömegek jajkiáltása nyilvánul meg, dübörgő figyelmeztetése az éhezőknek, az ínségeseknek. Tessék ezt a jajkiáltást meghallani, tessék ezt a figyelmeztetést szintén komolyan venni, tessék in?. ülése 1932 január 15-én, pénteken. tézkedni, tessék érvényt szerezni annak a miniszterelnöki kijelentésnek, hogy nem lesz éhező ember, mert ami ma van, az minden, csak elfogadható akció nem, mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy ezt a borzalmas, infernális, keleti nyomorúságot enyhítse vagy megszüntesse. Erre kérek választ sürgősen és kielégítően addig, amíg be nem következik az, amit Sipőcz Jenő a múlt vasárnap jósolt meg a rádióban, hogy közvetlenül fognak majd itt dörömbölni az éhezők. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Propper Sándor képviselő úr által előterjesztett interpelláció az összkormány képviseletében kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Zsigmond Gyula képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz a községi jegyzők elmaradt havi járandóságainak haladéktalan folyósítása tárgyában. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Hová lett a jegyzők pénze? Nem kaptak fizetést! Hallatlan!) Cséndtt kérek, képviselő úr. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Takách Géza jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a községi jegyzők elmaradt havi jái andóságainak haladéktalan folyósítása tárgyában. Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen intézkedni az iránt, hogy a községi jegyzők eddig még ki nem utalt havi járandóságai haladéktalanul folyósíttassanak annál is inkább, mert a mai gazdasági viszonyok mellett a jegyzői kar hitelből nem élhet. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Zsigmond Gyula: T. Ház! Az ország közvéleménye érthető aggodalommal tárgyalja azt a majdnem hihetetlenül hangzó tényt, hogy Csonka-Magyarország községi jegyzőinek nagy többsége hónapok óta nem kapta meg törvényben is biztosított rendes havi járandóságait. (Esztergályos János: Hallatlan! Ez balkanizmus !) Ez a tény a mai gazdasági helyzetben elképzelhetetlenül súlyos, úgyszólván megoldhatatlan probléma elé állítja azt a társadami osztályt, (Farkas István: Miből élnek?) amelyre napjainkban a megszokottnál is erőteljesebben nehezedik a magyar falu életének egyensúlyban tartása. (Andaházi Kasnya Béla: Ugy látszik, nem lesz választás mégsem, ha nem fizetnek!) Az elviselhetetlen gondokkal küzdő falusi nép napról-napra mind nagyobb ellenszenvvel, sőt helyenként már gyűlölettel tekint a jegyzőre, akiben — mint az államhatalom minden kellemetlen és fájdalmas intézkedésének végrehajtójában — akaratlanul is az ellenségét látja. (Esztergályos János: Felfüggesztettek jegyzőket azért, mert nem a kormánypárti jelölt mellett agitáltak, fizetést azonban nem adnak! — Andaházi Kasnya Béla: A választáskor pontosan megkapták a fizetésüket! — Esztergályos János: Hallatlan!) Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat, ne zavarja a szónokot. (Esztergályos János: Elnök úr, ez felháborító! — Derültség a baloldalon.) A képviselő úr most nem interpellál. * Zsigmond Gyula: Ez az ellenszenv majdnem mindenütt alaposan kivette már >a részét a tekintélyromboló munkájából és ehhez most egyenesen demoralizáló hatással járul a jegyzői fizetések ' folyósításának hosszas szüneteltetése. Az egész falu tudja, hogy a jegyző már