Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

64 Az országgyűlés képviselőházának * semmi sem lesz belőle!) márpedig ebben az esetben sokszorosan igaz az, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad, hiszen a kilakoltatásoknak nagyobb veszedelme télen van, nyáron elvégre azok az emberek is könnyebben el tudnak helyezkedni. A szükséglakásépítéisre kilátásba helyezett 400,000 pengőt pedig csak megcsillogtat.!a előttünk a miniszterelnök úr, a nélkül, hogy errenézve konkrét Ígéretet tenne. Nekünk a megfontolás nem elég, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a kilakoltatottak számára a megfontolás hangoztatása nem elegendő. Mi konkrét intézkedést követelünk a kilakoltatott munkanélküliek ügyében, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és mivel ezt a választ nem adja meg, a választ nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úrnak, mint népjóléti miniszternek válaszát tudomásul venni, igen vagy nem

1

? (Igen! Nem) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház tehát a választ tudomásul vette. (Esztergályos János (Téglássy Béla felé): A faj védelem nagyobb dicsőségére! A éhező gyermekek nem fájnak önnek?) Következek a kereskedelemügyi miniszter úr válasza Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációj ára. A jegyő úr felolvassa a választ. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Hegymegi Kiss Pál országgyűlés

5 képviselő úr folyó évi december hó 10-én interpellációt intézett hozzám a magyar királyi államvasúti alkalmazottak illetményeinek, különösen pedig- a nyugdíjasok nyugellátásának megállapítása körül mutatkozó állítólagos igazságtalanságok rendezése érdekében. Tudomásom ;van a vasutas s ág bizonyos fokú nyugtalanságáról, amelynek okozói egyrészt az 1925, t évi státusrendezésből származó tisztviselői előmeneteli elmaradások és a segédtiszti és altiszti fizetések kedvezőtlen átértékelésének Ihátrányai. másrészt pedig a fizetések és nyugdíjak csökkentése. Az államvasutak igazgatósága úgy a tisztviselői előmeneteli viszonyok javítása, mint a segédtisztek és altisztek fizetésének megfelelő nívóra hozása ügyében javaslatokkal járult elődeimhez és hozzám is. Minthogy azonban az utóbb említett kérdések kedvező elintézése igen nagy pénzügyi kilhatással jár, a mai súlyos gazdasági viszonyok között és az államvasutak nehéz helyzete miatt a javulást célzó javaslatok teljesítésére nem kerülhetett sor, hanem azok érdemleges tárgyalását olyan időre kellett elhalasztani, amikor a maiihoz hasonló pénzügyi nehézségek már nem lesznek. A nyugtalanságnak másik oka: a fizetések és nyugdíjak csökkentése tekintetében pedig az a helyzet, hogy a takarékossági kényszerrendszabályok r alól, amelyekre az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében átmenetileg szükség van, a vasúti alkalmazottak sem voltak kivonhatók; éspedig nem csupán az állami alkalmazottakkal és nyugdíjasokkal való egyenlő elbánás okából, hanem azért sem, mert a Máv. dologi kiadásai már addig a mértékig redukáltattak, amelyen túl az üzem biztonságának veszélyeztetése nélkül menin nem lehet, ennélfogva a fenyegető deficit elhárítása végett múlhatatlanul szükséges további megtakarítások elérése céljaiból a •** szintén a vasút bevé. ülése 1932 január 15-én, pénteken. teleiből fedezetet nyerő — fizetések és nyugdíjak csökkentéséhez kell nyúlni. Elismerem, hogy a vasutasság nehéz és felelősséggel teljes szolgálatánál fogva az általános takarékossági kényszerrendszaibályok szigorú foganatosítása rendjén bizonyos mérvű kiváltságos elbánásra méltó az alapon is, hogy nyugdíjának biztosítása végett szolgálati ideje alatt igen jelentékeny áldozatokat hozott a nyugdíjintézetébe befizetett járulékok folytán. Ezt a körülményt a legújabb nyugdíjcsökkentések keretében a kormány figyelembe is veszi addig a határig, ameddig azt a csökkentés általános célja, az állami egyensúly biztosításának az érdeke megengedi. Ezért vonatnak ki az államvasuti segédtisztek és altisztek, mint a legkisebb járandósággal bíró s szociális védelemre leginkább rászoruló alkalmazottak az újabb nyugdíjcsökkentés alól. Ennél messzebbmenő kíméletre — sajnos — az államháztartás mai nehéz helyzetében nincsen mód, bármennyire át van is hatva velem együtt az egész kormányzat attól, hogy a vasutasság hazafias és nehéz kötelességteljesítése révén minden támogatást megérdemelne. A magam részéről erősen is hiszem, hogy a magyar vasutasszemélyzet, amely a^legnehezefob időkben kiállotta a hazafias hűség és józan belátás próbáját, most is a tőle megszokott megértéssel fogadja a kormányzatnak ezen átmeneti intézkedéseit és nem engedi magát sem az egyéni elkeseredéstől, sem külső befolyásoktól eltántorítani arról az útról, amelyen hűséges és lankadatlan nehéz munkájával az országot mai súlyos helyzetéből kivezetni és a nemzet részére a jobb jövőt biztosítani segítheti. Ami a t. képviselő úrnak abbeli kívánságát illeti, hogy a -m. kir. államvasuti alkalmazottak illetmény- és nyugellátásig ügyeinek végső fokon való eldöntése a kir. bíróságok hatáskörébe utaltass ék. bejelentem, hogy efc a kérdés tanulmány tárgyát képezi és remélhető, hogy már rövid időn belül abban a helyzetben leszek, hogy törvényjavaslatot terjeszthetek a Képviselőház elé, amelynek keretében a döntésre hivatott szervek illetékessége megállapítást fog nyerni. Ami a t. képviselő úrnak azt a további észrevételét illeti, hogy a m. kir. államvasutak nyugdíjintézetének autonómiája sérelmet szenvedett, megjegyzem, hogy ebben a tekintetben hivatali elődöm ugyancsak Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak 1928. évi július bó 4-én előterjesztett interpellációjára adott válaszában már nyilatkozott s e nyilatkozatában rámutatott arra is, hogy a nyugellátási igényeknek a polgári bíróság hatásköréből a nyugdíjintézet autonómiájába való utalással az autonómia tulajdonképpen bővült. Hivatali elődömnek ebben a válaszában elfoglalt álláspontját magamévá teszem. Kérem a t. Házat, hogy ezt a válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1931. évi december hó 20-án. Kenéz Béla s. k., m. kir. kereskedelemügyi miniszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Ezt a választ ne is tessék leküldeni. Annyira jelentéktelen, annyira nincs benne semmi, hogy egyáltalán nem is érdemes vele foglalkozni. A magyar vasutasság a kereskedelemügyi miniszter úrtól többet érdemelt volna, minthogy ilyen cukrosvízszerű válaszokat adjon, amelyeknek legnagyobb része a hivatali burokból kivett simliknek újból való leírásából áll. Azt az interpella-