Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

60 Az országgyűlés képviselőházának 4$. ülése 1932 január 15-én, pénteken. hanem a győztes államokat és velük együtt aa összes kultúrnemzeteket is egy olyan gazdasági összeomlással fenyegető heiyzet elé állította, amelyet a nemzeteknek a békeszerződések okozta politikai és gazdasági elhelyeződése mellett ma nézetem szerint megjavítani nem lehet, amely napról-napra csak rosszabbodhat s a gazdasági élet testén jelentkező szakadékot csak mélyítheti. Amit a magyar nemzet legjelentékenyebb államférfiai, tudományos életünk és irodalmunk jelesei már egy évtized óta belföldön és külföldön megszakítás nélkül hirdetnek, az az egész világ politikusai és legkiválóbb közgazdasági szakértői előtt ma már általánosan elfogadott felfogássá vált és ez az, hogy a káoszból csak a háború után kötött igazságtalan békeszerződések revizi ójával lehet kivezető utat találni. Mint a magyar nemzetnek minden fia, én is mindvégig azt a felfogást vallom, hogy annak a nyomasztó gazdasági helyzetnek, amelyben élünk, kiinduló pontja a trianoni békeszerződésben van. Nem kétlem, hogyha abban a törekvésben, amely ennek a szerződésnek megváltoztatására irányul, azzal a szívóssággal, amely az egész magyar nemzetet párt- és politikai különbség nélkül eddig áthatotta, fájdalom, szegénység és szenvedés által meg nem bénítva, továbbra is kitartunk, nemzetünk testéről leszakad majd az a teher, amit trianoni békeszerződésnek nevezünk, amelynél nagyobb sorscsapás még nem sújtott nemzetet Teljesen aláírom ós osztom azt a nézetet, amelyet hivatali elődöm, gróf Bethlen István az igen t. képviselőtársam által megnevezett külföldi hirlapíró előtt kifejtett, de nem oszthatom az interpelláló képviselőtársamnak azt a nézetét, hogy a trianoni béke revíziójának az volna az előfeltétele,^ hogy belpolitikai helyzetünkön az igen t. képviselő úr által kívánt módon változtatásokat eszközöljünk.» (Zaj. — Téglássy Béla közbeszól.) Elnök: Téglássy képviselő urat kérem, maradjon csendben! Herczegh Béla jegyző: (tovább olvassa): «Nekem nincs tudomásom arról, hogy a magyar nemzettel szemben valaki valaha is olyan követelésekkel lépett volna fel és nemzeti szuverenitásunk mellett ezt nem is tudom elképzelni. Belpolitikai berendezkedésünknek, intézményeinknek bárm'nő megváltoztatása csak a magyar nemzet belső életkörülményei által lehet indokolt és ha erre vonatkozólag az előfeltételek beállanak, a kormány nem fog késlekedni abban a tekintetben, hogy ezeket a változtatásokat életre hívja. A magyar nemzet azonban ma egészen más feladatok előtt áll. Ma az a feladatunk, hogy a nemzetnek elszakadással fenyegető gazdasági életfonalát ennek a lehetőségétől megszabadítsuk és én, valamint a vezetésem alatt álló kormány tagjai, szünet nélkül azon fáradozunk, hogy ezt a nehéz feladatot megoldjuk és a nemzet felett lebegő veszedelmet elhárítsuk. Kérem a t. Házat, hogy az interpellációra adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1932. évi január hó 9. Gróf Károlyi s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelein. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. • Következik ismét a miniszterelnök úr írásbeli válasza Hegymegi Kiss Pál és Farkas Tibor képviselő urak interpellációira. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Hegymegi Kiss Pál képviselő úr a gyülekezési szabadság visszaállítása tárgyában a Képviselőháznak 1931. évi november hó 27-én tartott ülésében és Farkas Tibor képviselő úr az állítólag veszélyeztetett köznyugalom tárgyában a Képviselőháznak 1931. évi december hó 2-án tartott ülésében interpellációt intézett az összkormányhoz, illetve hozzám. Engedje meg a tisztelt Képviselőház, hogy a két interpellációra egyszerre válaszoljak, miután mindkettőben azonos tárgyú kérdésekről van szó. Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációjában az a kérdés van felvetve, hogy a kormány meddig kívánja még a gyülekezési szabadságot korlátozni s meddig tartja fenn a statáriál-s rendeletnek idevonatkozó intézkedéseit, amely intézkedések lehetetlenné teszik a polgárságnak, hogy az exisztenciáját megsemmisítő céltalan kormányzati intézkedésekkel szemben bírálatot gyakorolhasson, másfelől elősegítik, hogy a némaságra kárhoztatott polgárságban támadt elkeseredés a nemzeti és polgári gondolat ellen irányuló titkos agitációt eredményessé tegye. Farkas Tibor képviselő úr körülbelül ugyanezt kérdi tőlem a statáriális rendeletre való hivatkozás nélkül, de azzal a kiegészítéssel, hogy a kormány milyen jelenségekre alapítja azt a tényállást, hogy a köznyugalom veszélyeztetve van. A gyülekezési jog felfüggesztésének megszüntetése ügyébsn a képviselőházban már több interpelláció hangzott el és ezekre az interpellációkra múlt évi december hó 9-én adott válaszában a belügyminiszter úr részletesen kifejtette azokat az indokokat, amelyek a kormányt a gyülekezési jog felfüggesztésére késztették. A belügyminiszter úr kijelentéséhez semmi hozzátenni valóm nincs, legfeljebb csak azt kell megjegyeznem, hogy miután a gazdasági helyzetben az utolsó hónapban kétségtelenül rosszabbodás^ állott be, a kormánynak kétszeres óvatossággal kell kezelnie a gyülekezési jog szabadságának kérdését s nem szabad tápot adni annak, hogy >a fékevesztett indulatok tömegviharrá fejlődjenek és az amúgy is napról-napra nagyobb megpróbáltatásoknak kitett társardalmunk nyugalmát, a vagyon és az élet biztonságát veszélyeztessék. A közbiztonság mia nincs veszélyeztetve, mert a kormány előrenéző gondoskodása következtében erre nem kerülhet sor, de meg vagyok győződve arról, hogy a mai kétségtelenül izgatott atmoszférában abban a percben, amikor a fennálló gyülekezési tilalom megszűnik, az indulatok kitörésére kellene számítanunk és a vezetésem alatt álló kormány felelőssége tudatában ilyen kísérletezésre semmi körülmények között sem hajlandó. Biztosíthatom Farkas Tibor igen tisztelt képviselőtársamat, hogy ebben a felfogásban osztozom a belügyminiszter úrral és szolidáris vele és velem a kabinetnek minden egyes tagja. Ami az interpelláló képviselő uraknak azt a nézetét illeti, hogy a gyülekezési jog hiánya felforduláshoz, a polgári gondolat veszélyeztetéséhez vezet és ártalmára van a nemzeti szempontoknak, azt nem osztom. Ha a nemzeti érzésnek, a polgári gondolkozásnak ellenségei vannak az országban, mint ahogy — sajnos — vannak, ezek munkájára teljesen közömbös, hogy van-e gyülekezési szabadság, vagy nincs. Tagadnom kell tehát Hegymegi Kiss Pál tisz-