Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés képviselőházának A3. cikkből külön kiemeli a feljelentés az állítólag rágalmazást és becsületsértést képező kitétele­ket A szombathelyi kir. törvényszék 1980. évi július hó 12-én kelt B. IIS'13—]930. és 1931. évi július hó 14-én kelt B. 118/80—1930. számú vég­zése szerint a használt kitételek a vád tárgyává tett bűncselekmények jelenségeit tűntetik föl. A felelős szerkesztő — Lingauer László, Lingauer Albin fia — az ellene elrendelt vizs­gálat során azt adta elő, hogy a közleményt többen készítették, annak a szerzője nem ő, majd azt, hogy: «Lingauer Albin, mint főszer­kesztő a tárgyalásról történt kimerítően rész­letes és^ túlhosszú feljegyzéseket rövidítendők­nek találta és ezzel a korrektúrájával a tárgya­lás adatainak egvébként hű ismertetését nyom­dába adta s amikor meghallotta, hogy e miatt fejjelentés történt, kijelentette hogy a «Vas­vármegyés-ben^ megjelent és feljelentés tárgyát kénező ezen ujságközleményért a sajtójogi fe­lelősséget vállalja.» A kihallgatott többi szer­kesztőségi tagok hasonló értelemben tettek val­lomást. A vizsgálóbíró a felelős szerkesztő ezen nyi­latkozatáról főmagánvádlót a vizsgálat befeje­zését közlő végzésében értesítette, mire az a vizsgálatnak Lingauer Albin mint tettestárs el­len leendő elrendelését is kérte. Ezek után kéretett a mentelmi jog felfüg­gesztése, mit a Képviselőház már egy ízben, 1930. évi november hó 5-én el is rendelt. Köz­ben az országgyűlés feloszlattatott és Lingauer Albin újra országgyűlési képviselővé választa­tott. Ujabb határozatra '.van tehát szükség. A mentelmi bizottság találta, hogy a köz­lemény tartalma valóság esetében alkalmas arra, hogy egyrészt főmagánvádlót, úgyis, mint lelkipásztort a közmegvetésnek kitegye, másrészt ellene fegyelmi és bűnvádi eljárás is meginduljon; úgy találta, hogy egyes kifejezé­sei lealacsonyítok és becstelenítők is, — annak elbírálása, hogy a^ közlés^ hív szellemben tör­tént-e. hogy a képviselő szerző vagy társ­szer^ő-e. szándék-egységben volt-e mással, bí­rói feladatot képez — ezért és mert megállapí­totta, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncse­lekmén v és nevetett képviselő személye között nem kétséges és zaklatás e c ete nem látszik fenn­forogni, javasolja a t. Kénviselőháznak, hogy Lingauer Albin országgyűlési képviselő men­telmi jogát ezen ügyben függessze fel. (He­lyeslést.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követ­kezik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfo­gadni a mentelmi bizottság javaslatát, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja, ennélfogva r Lingauer Albin kép­viselő űr mentelmi jogát ebben az ügyben fel­függeszti. Következik a mentelmi bizottság jelentésé­nek tárgyalása hatósági. közeg elleni erőszak vétségével gyanúsított Sándor Pál országgyű­lési képviselő mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Váry Albert előadó: Tisztelt Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 6883/1931. f. ü. szám alatt Sándor Pál országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. XXXV. 6931/2—1931. számú megkeresése szerint ellene, a kir. ügyészség indítványára büntető eljárást indított. Nevezett képviselő ugyanis akkor, ülése 1982 január 15-én, pénteken. 51 amidőn dr. Issekutz Viktor kir. bírósági végre­hajtó, Hoffmann Viktor ügyfele képviseletében dr. Deutschenschmied Jenő kíséretében Sándor Pál lakásán a Sándor János ellen foganato­sítandó végrehajtási eljárás végett t megjelent, tiltakozott a végrehajtás foganatosítása ellen, követelte az eljárás abbanhagyását és azt, hogy a végrehajtó távozzék, majd oly fenyegető magatartást tanúsított, hogy^ a végrehajtó és a végrehajtató képviselője a végrehajtási jegyző­könyv felvételének mellőzésével távozni vol­tak kénytelenek, sót Deutschen schmied^ Jenő vallomása szerint Sándor Pál őket testével is tolta kifelé az ajtón. (Szakács Andor: Nagyon helyesen tette. — Zaj.) Ez a tényállás a vád szerint az 1914 : XL. te. 4. § második bekezdésébe ütköző, hatósági kö­zeg elleni erőszak vétségének megállapítására alkalmas. A bizottság megállapította, hogy a megke­resés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüg­gés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő személye között nem kétséges, s mi­vel a bizottság zaklatás e a etét nein látja fenn­forogni, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Sándor Pál országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Elnök: Kíván valaki szólani? (Szakács An­dor szólásra jelentkezik.) Szakács Andor kép­viselő úr kíván szólani. Szakács Andor: T. Képviselőház! Itt van egy tipikus esete annak, amikor a Képviselő­ház mélyen t. tagjai első hallásra megállapít­hatják, hogy igenis egyik képviselőtársunk el­len hatóság részéről zaklatás esete forog fenn. Ahogyan méltóztatott az előadó úr elmondani a tényállást, egy más személy ellen vezetett végrehajtás során (Váry Albert előadó: Ott lakott!) Sándor Pál képviselőtársunk lakásá­ban jelent meg a végrehajtó. (Váry Albert elő­adó: A fia volt!) Mindegy, az az ő lakása! (Ügy van! Üpy van! a szélsőbaloldalon.) Egy képviselő lakásába betolakodott a végrehajtó, hogy egy más személy ellen hozott ítélet alap­ján az iilető képviselőnél foglalást vezessen. Feltehető, — a tényállást részletesen nem is­merjük — hogy Sándor Pál képviselő úr '•— ahogyan az ő nobilis egyéniségét ismerjük, más­ként nem is gondolható — felvilágosította a végrehajtót, hogy idegen helyen kereskedik, hogy ez az ő lakása, nem pedig azé a személyé, aki ellen a végrehajtást elrendelték. Hogy az­után mi történt, és milyen szóváltás keletkezett a végrehajtó és Sándor Pál t. képviselőtársunk között, az ebből a tényállásból nem derül ki. Annyit tudunk, hogy Sándor Pál képviselő úr végre türelmét elveszítve, felszólította a végre­hajtót, hogy lakásából távozzék (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Nagyon helyes, jól tette!), és amikor a végrehajtó vonakodott, ak­kor ő ajtót nyitott előtte és —mint előadó úr mondja — testével is érintkezésbe jött a végre­hajtóval. (Zaj és derültség.) Mint bevezető szavaimban mondottam, en­nél tipikusabb esete a zaklatásnak nem kerül­het elénk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Egé­szen nyilvánvaló, hogy Sándor Pal egy idegen személy ellen elrendelt végrehajtás során lakását joggal védelmezte. Egészen bizonyos, hogy a végrehajtó illetéktelenül jelent meg Sándor Pál lakásán. Egészen bizonyos az is, hogy Sándor Pál a nobilis és lovagias^ rábeszé; lés minden eszközét kimerítette a véerehaitó úrral szemben, mielőtt testével vele érintkezésbe jött. Mindezeknél fogva tisztelettel indítvanyo­*7

Next

/
Thumbnails
Contents