Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés képviselőházának 43. ülése 1932 január 15-én, pénteken. 45 majdnem azt mondhatnám, túlbuzgóságot láttam bizonyos közjogi intézmények védelme szempontjából, amelyeknek más esetben nemigen f szoktunk tapasztalni. A nagyközönség szociáldemokratapárti képviselőtársaim részéről ahhoz van inkább hozzászokva, hogy a polgári társadalom által megteremtett közjogi és alkotmányjogi intézményeket igen sokszor ócsárló szavakkal és kritikával illetik, úgyhogy amikor egyszerre felcsapnak a mentelmi jog és általában közjogi intézményeink bajnokaivá és harcosaivá, akkor felületes szemlélő előtt — nem mondom, hogy magamat ezek közé sorolom — valahogyan azt a látszatot keltik, mintha itt a sanda mészáros esetével állanánk szemben, aki máshova néz, mint ahova csap. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Mást nem lát ebben a kérdésben?) Azt is meg fogom mondani, hogy mit látok. — Propper Sándor: A mocskot nem látja? — Zaj. — Jánossy Gábor: Csak türelem.) Várják be a végét. A napirenden lévő kérdés itt nem az, hogy megvizsgáltassék-e és miképpen vizsgáltassák meg a népjóléti minisztérium gestiója. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem ez a kérdés itt és nincs indítvány ^abban a tekintetben, hogy ez a probléma bűnvádi úton vagy más úton vizsgáltassék-e meg parlamenti vizsgálóbizottság útján, vagy sem. Arról van egyedül és kizárólag szó, hogy egy megkeresés érkezett a Házhoz, amelyben egyik képviselőtársunk mentelmi jogának felfüggesztése kéretik és abban a tekintetben kell dönteni, kiadja-e a Ház, illetve felfüggeszti-e mentelmi jogát, igen vagy nem? (Rassay Károly: Van-e tényállás?) Rögtön rátérek, kedves képviselőtársam, nem tudok egy mondatban egy félórás beszédre reflektálni. T. Ház! Az előadó úr igen^ helyesen fejtette ki, hogy a kérdés elbírálásánál négy kérdésről van szó. Az egyik, hogy illetékes helyről érkezett-e a megkeresés, a másik, hogy meg van-e a megkeresésh

en a bűncselekmény, a jelen esetben a fegyelmi vétség megállapítására alkalmas tényállás, a harmadik kérdés, aanely tulajdonképpen a negyedikkel összefügg, hogy van-e olyan alapos gyanú, hogy az illető kikért képviselő és a megadott tényállás közti összefüggés jelen van — és ennek kapcsán lehet-e zaklatásról beszélni, igen vagy sem.En csodálkoztam azon, hogy a mentelmi bizottság belement annak vizsgálatába, hogy illetékes helyről jötte a megkeresés, vagy sem, illetve, hogy ennek kapcsán köztisztviselő-e egy politikai államtitkár vagy sem és ha köztisztviselő, milyen felelősséggel jár az ő poziciója. Nyilván azért volt kénytelen belemenni, mert itt is hallottuk Propper képviselőtársunktól és bizonyos vonatkozásban Vázsonyi képviselőtársiamtól is> hogy a politikai államtitkár nem tekinthető köztisztviselőnek és ezt indokolni kívánták különböző szempontokból. Az előadó úr rámutatott arra, hogy a összeférhetetlenségi törvény tulajdonképpen az egyetlen törvényünk, amely közjogi szempontból ezzel az állással valamilyen vonatkozásban foglalkozik, kimondván azt, hogy egy, a minisztériumiban levő államtitkárok közül, képviselői mandátumot vállalhat és így nem jut összeférhetetlenségi helyzetbe, annak ellenére, hogy továbbra is végzi funkcióit a minisztériumban. Ebből a tényből magából következtetni lehet azt. hogy nincs különbség téve a hatáskör, a hivatali kötelességvégzés és az ezzel járó konzekvenciák szempontjából államtitkár és államtitkár között, tisztán az összeférhetlenségi törvény 'Szempontjából van különbség és ebből logikusan és a jogmagyarázat általános elvei szerint r is az következik, hogy igenis az az államtitkár, ha történetesen képviselő is, fegyelmi szempontból éppen olyan felelősséggel tartozik, mint bármelyik más tisztviselő. (Andaházi Kasnya Béla: Bűncselekmények vannak itt felsorolva!) Kérem, igen t. képviselőtársam, én a festészethez nem értek és amikor arról lesz szó, akkor nem fogok vitatkozni. (Andaházi Kasnya Béla: Be legalább a joghoz értsen. Valamihez kell érteni! — Simon András: Ert is, tessék nyugodt lenni!) De ha más szempontból néznénk a tisztviselő fogalmi meghatároz áfából, akkor ezt a kérdést, ha tudniillik kiindulnánk a köztisztviselők fogalmi meghatározásából, akkor sem juthatnánk más konzekvenciákra mert tulajdonképpen mit értünk köztisztviselő r alatt. Azt, aki a köz megbizatásában jár és akár közvetve, akár közvetlenül hatósági funkciót gyakorol. Teljesen mellékes a fogalmi meghatározás szempontjából, hogy tesz-e hivatali esküt, vagy sem, mellékes, hogy kinevezett, választott, vagy előléptetett, mellékes, van-e neki fizetése vagy tiszteletdíja, mellékes, hogy van-e nyugdíja, van-e nyugddíjjogosultsága, mellékes hogy élvezi-e a nyugdíját, lemondott-e arról. vagy sem. Amikor azt mondom, hogy az is mellékes, hogy van-e nyugdíja vagy sem, egy tévedésre kell itt felhívnom a figyelmet, mert mint értesültem, Dréhr Imre képviselőtársam egy beadvánnyal fordult — a lapokban olvastam — a Ház elnökéhez, amelyben .bejelenti, hogy nyugdíjáról lemondván, ez az utolsó kapocs is megszűnt, amely, mondjuk, az ő köztisztviselői minősége szempontjából döntő lehet A nyugdíjról való lemondás kérdését igen helyesen fejtegette Rassay Károly t. képviselőtársam és ebből a szempontból teljesen osztom az ő véleményét. Most csak felmerül az a kérdés, hogy van-e értelme egyáltalán fegyelmi eljárásnak egy nyugdíjas tisztviselővel szemben, aki a nyugdíjról lemondott, hiszen más büntetése tulajdonképpen egy elkövetett fegyelmi vétségnek egy nyugdíjas tisztviselővel szemíben nem is lehet, mint a nyugdíj megvonása. Ez azonhan csak látszólag van így, mert a fegyelmi eljárás rendién ki lehet mondani a hivatalvesztést, amelynek konzekvenciája a nyugdíj elvonása; de egyéb konzekvenciái is vannak, amennyiben iaz az illető, aki hivatalvesztésre van ítélve, elveszti a hivatallal járó rangiát, címét, elveszti a reaktiválásra való lehetőségét, elveszti azt a képességet, hogy újabb köztisztségre meghívható, megválasztható ós kinevezhető legyen. Tehát igenis, még a nyugdíjról való lemondás, a nyugdíjazás után is nagyon nagy jelentőségű lehet egy fegyelmi eljárás megindítása. (Ügy van! a jobboldalon.) Felhozták a vita során azt is, hogy nem lehet köztisztviselő a politikai államtitkár azért, mert hiszen vannak esetek, amikor bizonyos tisztán politikai bizalmi pozíciót betöltő közfunkcionáriusokkal szemben fegyelmi eljárás meg sem indulhat.

r Nézetem szerint ezekből a kétségtelenül fennálló tényekből ilyen irányban való következtetés, majdnem azt mondhatnám, amit a német úgy fejez ki, hogy Trugsehluss, csak egy csalási zárlat, mint az iskolában tanultuk, mert ebből éppen az ellenkezője következik. Generális szabály t. i., hogy a köztisztviselő fegyelmi felelősséggel tartozik. E generális szabály alól az excepció, a kivétel pl. az 1848 : HL te, mert a miniszter is köztisztviselő, az ő felelősségét éppen egy speciális törvény szabályozván, kiveszi a generális