Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés képviselőházának &8, tetést szab meg, mert ez a tényállás kimeríti a közhivatali bűncselekmények egész sorozatát! {Ügy van! Ugy van! balfeoot. — Lázár Miklós: Többet már nem lehet elkövetni\) Mielőtt ennek konzekvenciáit levonnám, azt kérdezem, hogyan írhatta alá a népjóléti miniszter úr ezt a fegyelmi ítéletet, hogyan lehetséges az, hogy a népjóléti miniszter úr aláírt egy fegyelmi ítéletet, amely fegyelmi ítéletben megállapított tényállások a legsúlyosabb büntetőjogi konzekvenciával járnak (Kun Béla: IS ein volt jogi tanácsadóját) s amelyekre nézve a népjóléti miniszter úrnak az ő letett esküje és a törvények védelmére hivatott pozíciója következtében kötelessége lett volna az ügyészséget azonnal megkeresni és az eljárást leiolytattatni. (Ugy van! Ügy van! Taps a bal- és a szélsóaaloidaion. — Sándor Pál (a jobboldal felé)', Ez az Önök véleménye is! Önök is így gondolkoznak! — Kun Béla: El sem csapták ezt a tisztviselőtl) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: De tovább megyek, t. Ház! A menteimi bizottság jelentését kinyomatták és Zsitvay t. képviselőtársam úgyis mint igazságügyminiszter szintén kézhez kapta. Zsitvay 'iibor képviselőtársam, mint magyar királyi igazságügyminiszter összegyeztethetőnek látja-e az ő pozícójával azt, hogy amikor itt a nyilvánosság előtt feltárul egy tényállás, amely az ő beavatkozását követeli, — mert végre is az ő kötelessége, hogy a rendelkezésére álló vádhatóságok útján ezek miatt a hivatalból büntetendő cselekmények miatt az eljárást megindítsa — egyszerűen tudomásul vegye, hogy ez az egész ügy egy nevetséges fegyelmi ítélettel elintéztessék. (Ugy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Kun Béla: A kormányrendszer összeférhetőnek tartja ezt a tisztesseggen — Szeder Ferenc: Valósággal erkölcsi fertőt teremtenek az ilyenekkel! így csinálták itt egy évtizeden keresztül! — Meskó Zoltán: Igaza van Rassaynak!) Mi vezethette félre a népjóléti miniszter urat? Mert félre kellett, hogy vezesse őt valamely momentum, amikor jogosulatlanul fegyelmi útra vitte ezeket a dolgokat, amelyek az általam idézett fegyelmi szabályzat értelmében büntető útra lettek volna viendők. Ne méltóztassék azt mondani, hogy a fegyelmi ügy nem zárja ki a büntető ügyet. Ez teljesen ferde beállítás. A szolgálati szabályzat világosan rendelkezik, hogy azokban az esetekben, ahol büntetendő cselekmény tényálladékának^ gyanúja forog fenn, köteles az illetékes hatóság a tisztviselőt azonnal felfüggeszteni és a büntető eljárás lefolytatása után nem a fegyelmit megindítani, hanem a büntető ítélet" konzekvenciáját fegyelmi ítélet nélkül alkalmazni. (Ügy van! balfelöl.) Ugyanennek a fegyelmi szabályzatnak, amelyre többször hivatkozott az előadó úr, 250. §-a ezt mondja (olvassa): «Felfüggesztendő a tisztviselő, ha oly vétség gyanújában áll, amely miatt törvényes eljárás mellett a szolgálatból elbocsátandó». Hogy pedig mikor bocsátandó el, azt megmondja a 248. §, amely így szól (olvassa): «Az a tisztviselő, aki bűntény miatt elítéltetett, vagy — a régies terminológia szerint — bizonyíték hiánya miatt felmentetett; ha pedig nem bűncselekmény miatt, hanem vétség miatt, legalább félévi fogságra ítéltetett, fegyelmi eljárás nélkül, elbocsátottnak tekintendő». ••'s. Mi volt tehát az, ami a miniszter urat esetleg félrevezettél Az, hogy azok a tisztviulese 19Be január lS-én, pénteken. 4Á selők általában felsőbb utasításra hivatkoztak. Milyen cselekményeknél, kikre hivatkoztak? JNem tudom megállapítani. A miniszter úrnak is tudnia keli azonban azt, hogy bűncselekményeknél, közhivatali bűntetteknél a felsőbb hatóságra való hivatkozás mentességet az illetőknek nem biztosít. (Ugy van! Ugy van a baloldalon.) A büntetőtörvénykönyv kizárólag két esetben, illetőleg összefüggés alapján mondhatom, egy esetben engedi ezt meg; ha a fegyveres ero tagja felsőbb utasításra követ el cse; iekményt, amely később közhivatali bűntetté minősül. Minden más esetben a közhivatalnok az ő esküjénél fogva önmagában véve köteies a törvények megtartására ügyelni, a törvényeket megtartani, nem hivatkozhatik felsőbb utasításra és ezáltal magának büntetlenséget nem biztosíthat. (Ugy van! Ügy van!) Es ha már idejutottunk, fel kell vetnünk a kérdést: kik voltak azoknak a felsőbb hatóságoknak megtestesítői, akikre itt a tisztviselők hivatkoznak? (Halljuk! Halljuki) Kern tudom igazuk van-e, mert amint közbeszólás formájában is mondottam, furcsa dolog, hogy egy fegyelmi eljárás keretében arról a tisztviselőről, akiről magam megállapítom az indokolásból, hogy a legdurvább közokirathamisítások sorozatát követte el, azt mondják, hogy egy könyvbe vezette volna be a felsőbb helyről kapott utasításokat — és mint az előadó úr mondotta, ezt a könyvet pontosan vezette. Ha az ügyet tisztán akarom látni, azt is látnom kell, hogy mely ügyekben, kiktől kaptak az illetők felsőbb utasítást. Nekem nem állott rendelkezésemre a fegyelmi iratok tartalma és horribiie dictu azoknak a fegyelmi iratoknak tartalma sem állott rendelkezésemre, amelyek a már Dréhr Imre ellen konkrété megindított fegyelmi eljárásra és, ennek a fegyelmi eljárásnak során kiadott vádiratra, tanúkihallgatásokra és észrevételekre vonatkoznak. Mégis láttam az előadó úrnak egy jegyzetét az Angyai-íéle fegyelmi ítélet margóján, amelyen a 21.000 pengő házipénztárba való beditíponálását diffikultálta, amely 21.000 pengő azután egy budai takarékpénztári könyvre helyeztetett el, de amelynek felhasználása teljesen homályos, semmiféle adatunk sincs arra vonatkozólag, hogy miképpen használták fel, egyszerűen hivatkoznak a miniszter diszkrecionális jogára. Mondom, ennél a tételnél látom az előadó úrnak azt a jegyzetét, hogy Angyal szerint ez a diszponálás Dréhr Imre utasítására történt s a pénz hovafordítására nézve Hankó azt mondta, hogy csak a miniszter, Dréhr és ő tudja, h^gy mire lett fordítva. Ez a pont azután az, amely ezt az egész ügyet valóban túlemeli egy fegyelmi ügy keretein. (Fábián Béla: így csinálják a korrupciót! — Zaj.) Nem tudok osztozni azoknak felháborodásában, akik ezeket a tüneteket most úgy fogadják, mint valaaxLi újdonságot. (Propper Sándor: Nem, nem újdonság!) Mi tudtuk, hogy éveken keresztül ez a gazdálkodás folyt és merem állítani — nem vonatkozik ez a megállapításom ezekre a bűncselekményekre, amelyeket elkövettek, de\ azokra ja. pénzkezelési hiányokra, azokra a pénzkezelési szabálytalanságokra, amelyek az elődó úr által, mint fegyelmi vétségek diffikuláltattak — tudtuk nagyon jól, hogy ez majdnem minden minisztériumban hasonlóképpen van. (Zaj a jobboldalon.) Ne méltóztassék mondani, hogy: Na! Méltóztassanak csak elolvasnia zárszámadásokat visszamenőleg és látni fogják, hogy ha fegyelmi vétség más címre felhasználni Összegeket, mint. amelyre a törvényhozás megszavazta, ha a vi6*