Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

488 Az országgyűlés képviselőházának 54. ülése 1932 február 24-én, szerdán. sam egy alkalommal már felszólalt ezekről a kérdésekről és itt beszélt ezekről. Vártam, hogy a vármegye urai valamilyen formában engem be fognak kéretni és tudtomra fogják adni azt, hogy végeztek-e valamit ebben az ügyben, mindezideig (azonban nem kaptam semmiféle felszólítást, nem kaptam orvoslást, orvoslásról egyetlen szó sincs, egy telefonér­tesítést jsem kaptam, orvoslás mindezideig nem történt. , Amikor az inségakció címén lisztet, fűtő­anyagot ,adnak, amikor a jegyző reggeltől-estig fát. váírat a saját udvarán 30 emberrel és ezért kapnak naponta három kiló lisztet, ami­kor egy ember négy napon keresztül egy vag­gón, 15.000 kiló szenet ihord le a községháza pincéjébe és odahaza nincs egyetlen szál fája sem fűteni: akkor nem tudom, mit mondjak erről az emberről, hogy mit mer ő kockáztatni ma, Budapesttől egészen rövid távolságra ak­kor, amikor az itteni nyomor, a csepelszigeti gyári munkások nyomorának következménye az a tényleg lázító hang, amellyel ma arról beszélnek, hogy panaszaikat, bajaikat senki meg mem hallgatja, senki nem orvosolja. Azt szeretném kérdezni, hogyan merészelhetett ez a jegyző ilyen kegyetlenséget, ilyen bestiali­tást elkövetni. Elnök: A képviselő urat újból figyelmez­tetem, hogy ezektől a sértő kifejezésektől tar­tózkodjék. Dinich Ödön: Bocsánatot kérek, nekem iga­zán személyes tapasztalataim vannak. Nem tudtam uralkodni magamon. Elnök: A képviselő úr személyes tapaszta­latait, az eseményeket elmondhatja, de nem szükséges úgy minősíteni, hogy beleütközzék a parlamenti illembe. Dinich Ödön: T. Képviselőház! Méltóztas­sék elképzelni például azt, hogy valakit három kiló liszttel dotálnak azért, mert reggel a fa­lujából kimegy hat kilométer távolságra a nagy Dunáihoz, a nagy Dunából reggeltől estig a sódert hordja és jön vissza ismét hat kilo­méternyire. Ezért adnak neki három kiló lisz­tet. (Farkas István: Borzalom és csodálkoznak rajta, hoigy van bolsevizmus?!) Ne méltóztas­sanak: tehát^ csodálkozni azon, hogy nagy az elkeseredés és kirobbanó hangulattól kell tar­tani, , Elmondottam ezt az interpellációmat, az adatokat rendelkezésére adom az igen t. bel­ügyminiszter úrnak bármely pillanatban. Ké­rem a távollevő belügyminiszter urat, — remé­lem, meg fogja hallani innen is —, hogy ebben az ügyben a legszigorúbb vizsgálatot indítsa meg és ha az ő vizsgálata alapján is ténynek bizonyul az, amit én tapasztaltam, amit én hal­lottam és ami tényleg meg is történt, ezt az embert haladéktalanul csapja el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­miniszter úrnak. Sorrend szerint következnék Farkas Tibor képviselő úr interpellációja az Összkormány­hoz a pacsai vásáron megkísérelt adóvégrehaj­tási cselekmények tárgyában. Farkas Tibor képviselő úr betegsége miatt kéri interpellá­ciójának elhalasztását. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az engedélyt megadni? (Igen!) A Ház az engedélyt megadta. Következik Schmidt Miklós képviselő úr intercelláiója a pénzügyminiszter úrhoz a ju­goszláv határmenti községek ismételt megadóz­tatása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpel­láló a pénzügyminiszter úrhoz! Tud-e a miniszter úr arról, hogy a jugo­szláv határ mentén fekvő községek azon föld­tulajdonosoktól, akiknek jugoszláv területen lévő község határához tartozott földjük van itt Magyarországon, 1930-ig a szerb hatóságok ve­tették ki és szedték be az adót, ennek dacára 1931-ben visszamenőleg 10 évre a magyar ható­ságok is kivetették ugyanezen területek után? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr intéz­kedni, hogy ezen adók fizetése alól az illető földtulajdonosok mentesüljenek?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Schmidt Miklós: T. Képviselőház! A ke­gyetlen trianoni békeszerződés megalkotói győ­zelmi mámorukban, avagy bosszútól elvakul­tan nemcsak Magyarország gazdasági helyzetét tették tönkre, hanem válságba sodorták egész Európát is. Úgynevezett békeszerződés orszá­got még olyan nyomorúságba nem sodort, mint tette ez a szerencsétlen trianoni békediktátum. Nagy gazdasági lerongyoltságunknak elsősor­ban ez az oka. Ezt tudja az egész ország, ezt érzi az ország minden lakosa, de legjobban érzik ezt a határszéli községek lakosai. A ha­társzéli községek lakosait nemcsak az általá­nos bai és betegség nyomja, bántja, hanem hoz­zájárul ehhez még az a közvetlen nyomorúság is, amely annak következménye, hogy egyéni gazdaságukat is megnyomorították, megcsonkí­tották, elvették gazdaságuk egy részét, a gazda­ságot kettéhasították s az egyik részt idegen állam kötelékéhez csatolták. Vannak olyan köz­ségek, ahol egy-egv gazdának csak a házát és az udvarát hagyták meg magyar területen s ha a gazda el akar menni, be akar lépni a kert­jébe, oda már csak határátléüési igazolvánnyal mehet, mert az rá nézve külföld; vagy ha csir­kéje, libája elmarad, azt esetlegcsak határinoi­denssel tudja hazaterelni, földjét csak határát­lépési igazolvánnyal tudia megművelni, a ter­mést csak külön engedéllyel hordhatja haza. Különösen az első években nanirenden volt, hogy felfegyverezett egyének éjjelenként elhaj­tották hol az egyik, hol a másik gazdának a marháit, állatait a határon túlra: a tettes soha­sem került meg. de nem kerültek meg az álla­tok sem. * Mindezeknek a körülményeknek természe­tes erdménye azután az, hogy ezeknek a Maz­dáknak termelési lehetőségei még sokkal több nehézségbe ütköznek, ezeknek a gazdaságoknak a rentabilitása még sokkal rosszabb, mint az egyébként is teljesen agyonsanyargatott mező­gazdáké. Hozzájárul ehhez még az, hogy e gazdákkal szemben a külföldi hatóságok a köz­terhek elosztásánál, az adók előírásánál bizo­nyára nem a legkíméletesebben jártak el, ha­nem amit csak lehetett, rájuk sóztak s az adót be is tudták tőlük hajtani, mert a ter­mést az adó kifizetése előtt el sem engedték: hordani. Ebben a tekintetben a legkényelmetlenebb, a legkellemetlenebb, a legfélszegebb és anya­gilag leginkább súlyos helyzetbe kerültek azok a gazdák, akiknek oly községhez tartozó in­gatlanaik vannak, amely község a békeszerző­dés értelmében külföldi, például jugoszláv területre esik. , Annak következményeként, hogy az a község jugoszláv területen maradt, ott maradt a községnek adókivetés céljából szükséges minden adata, kataszteri birtokíve,

Next

/
Thumbnails
Contents