Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 5A. ülése 1932 február 24-én, szerdán. 44$ szerződésnek létrejöttét, amelyet azután meg is kötöttek és a bérletbe helyezték azt a több mint 120 családot. Sajátságos jelenség azonban, hogy ezt a r szövetkezetet is utóiérte az a végzet, amely nálunk a hivatalos óhajra és a hivatalos úton-módon megalapított szövetkezeteket nyomon szokta kísérni. A szövetkezetbe beválasztották a község vezető jegyzőjét, — természetesnek tartották, hogy megválasszák — megválasztották r az ottani ( egyszerű emberekből az igazgatóságot, ügyvédet választottak az igazgatóságba, aki, mint az események mutatták, olyan jelentékeny összegeket számított fel ügyvédi eljárás költségei címén, hogy ez a szövetkezet rentabilitását minél hamarabb és minél jobban veszélyeztette. A bérlet meglehetősen előnyös volt a kisemberek számára, mert hiszen 134 kg rozsban állapodtak meg ezer négyszögölenként, ezt saját jószántukból emelték fel 114 kg rozsról 134-re, vállalták a szerződtetési költséget és vállalták a föld adóját is. Ezt az összeget azonban a földbirtokos, illetve annak ügyvédje keveselte és látván a szövetkezetben előállott furcsa helyzetet, ezt kihasználta, hogy a tizenkét évre kötött bérleti szerződéstől valamilyen formában megszabaduljon. Egy bérfizetés alkalmával sikerült is megszabadulnia a következőképpen. A bíróság előtt egyességet kötöttek a szövetkezet nevében és megbízásából, amely egyesség alapján a bérleti szerződésről kétévi bérlet után, tehát tízévi időtartamra most már lemondottak. Amikor ez a bérleti szerződés megsemmisült a bíróság előtt, akkor rögtön előlépett gróf Pejacsevich Márkné ügyvédje, aki jelentékeny béremeléssel egyenként kívánt most már a szövetkezet tagjaival bérleti szerződést kötni. En magam akkor rögtön az akkori földmívelésügyi miniszter úrhoz fordultam és kértem arra, hogy ha már elhagyták ezt a szövetkezetet, amelyet nemcsak óhajuk alapján, hanem akaratukra alapítottak, most csináljanak valamit, hogy egyrészt ezeket az embereket ne dobják ki a bérletből, másrészt pedig, ha már a szövetkezet törvényes eljárás következtében megszűnik, akkor legalább hassanak oda, hogy ne emeljék olyan magasra a bérleti összegeket, mint amilyen magasra fel akarják emelni, nevezetesen 30 pengőre négyszögölenként 8 pengő szerződésírási költséggel, a föld évi adójával s az egyházi adóval együtt. En 1931. szeptember 24-én fordultam ebben az ügyben a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Hosszú, tartós vizsgálatot folytattak le ebben az ügyben és ez évben január 22-iki keltezéssel kaptam egy értesítést, amely szerint a földmívelésügyi miniszter úr a fennálló jogszabályok alapján nem nyúlhat bele ebbe a kérdésbe, miután az illetők szabad egyezkedésének tárgya az, hogy milyen béröszszeget kérnek és kapnak. Hogy én ezt a kérdést ennek tudatában mégis a t. Ház el hozom, annak oka a következő. A földmívelésügyi miniszter úr egyenes kívánságára alapítottak egy szövetkezetet. A földmívelésügyi miniszter úr kívánságának nemcsak addig kellett volna kiterjedni, míga szövetkezet megalakul, hanem hatósága útján — és itt gondolok a gazdasági felügyelőségre — gondolnia kellett volna arra is, hogy ez a szövetkezet, amelyet én helyesnek, okosnak tartok, életképes is lehessen. A felettes hatóságnak gondoskodnia kellene^ arról is, hogy amikor a községi jegyzőt odaállítják egy ilyen szövetkezet élére, az necsak reprezentáló tisztviselő legyen ott, hanem valóban gondoskodjék arról, hogy az emberek, a kisemberek, a nyomorult és elhagyatott emberek érdekeit is képviselje azon a szövetkezeten keresztül. Ha mindez megtörténik, akkor meggyőződéssel vallom, hogy nem végződött volna ilyen csúfos kudarccal ez a szövetkezet, mint amilyennel végződött. De a szövetkezeti gondolatot úgy felkarolni, hogy csak óhajtom, vagy akarom, hogy megalakuljon a szövetkezet, azután azonban azfc teljesen elhagynom, elhanyagolnom, hogy ilyenképpen végződjék annak a szövetkezetnek a működése, mint ahogyan végződött a cinkotai földbérlők szövetkezetének működése, ezt mégsem volna szabad megtenni. Interveniáltam a földmívelésügyi miniszter úrnál, interveniáltam Pest vármegye alispánjánál, mindenütt interveniáltam, hogy ha már egyéni szerződést akarnak kötni, legalább mérsékeljék azt a mohó törekvést, amely a bér emelésére irányul, mert nagyon súlyos időket élünk és azok az emberek — magam megnéztem azt a területet — képtelenek megfizetni azokat a bérösszegeket, amelyeket kérnek tőlük, s ha ezeket behajtják rajtuk, ez teljes és tökéletes tönkretételüket jelenti. De azután egy nagyon érdekes mellékhajtása is lett ezen bérleti szerződés megszüntetésének. A bérleti szerződés szerint, ha a kisemberek még közvetlenül gróf Pejacsevich Márknéval kötötték volna is a szerződést, a szerződés október elsején járt volna le. Amikor én a főjegyzővel tárgyaltam, a főjegyző kijelentette, hogy maga is azt mondotta azoknak az embereknek, akikkel nem közölték • a bérleti szerződés megszűnését, hogy szántsák tovább azt a területet. Egyesek tényleg felugarolták a területet. Az. ügyvéd birtokháborítása pert indított az egyik ilyen ember ellen, aki 1400 négyszögölet a 10.000 négyszögölből felszántott, s a bíróság — Uram Isten —- kimozdítja szeptember 20-iki ítélet alapján, noha október elsején járt volna le a bérleti szerződés. Nem történt a bíróság előtt semmi különösebb baj, csak a delikvenst 53 pengő eljárási költségre ítélte a bíróság, amit az ügyvéd azután behajt a delikvensen minden lelkiismeretfurdalás nélkül azért a szerény tárgyalásért. Ez mellékhajtása az ügynek, de rávilágít arra, hogy most, amikor minduntalan a kisemberek védelméről beszélünk, ha egyszer sikerül a nyakát megfogni valamilyen jogi formulával, úgy teljes és tökéletes tönkretételére törekszenek. Ez nem tartozik a földmívelé°ügyi miniszter úr hatásköre alá, inkább igazságügyminiszter úr hatásköre alá, de elmondottam azért, mert érdekesen rávilágít arra, hogy ilyen nagyobbarányú cselekménynek mellékhajtásaképpen hogyan akarnak és hogyan tudnak tönkretenni embereket, amikor végrehajtják őket. Az 50 pengő iránti végrehajtásnak költsége olyan tekintélyes összeg, amely az ilyen emberek teljes anyagi tönkretételét jelenti. Nem tudom, a földmívelésügyi miniszter úrnak van-e ingerenciája arra, hogy ennek a 124 családnak érdekében valamit tegyen, van-e igerenciája arra, hogy legalább ezen a rettenetes helyzeten változtassson és ezek az emberek olcsóbban juthassanak hozzá a bérlethez. Nem tudom, hogy ebben a tekintetben van-e ingerenciája a földmívelésügyi miniszter úrnak, de amire ismételten felhívom a figyelmét, az az, hogy oktassa ki a gazdasági felügyelőségeket, hogy^ ha a földmívelésügyi miniszter úr kívánságának megfelelően ilyen szövetkezet alakul, — hiszen napról-napra ott járnak — akkor törődjenek vele, és talán valami felelősség terheli a községi jegyzőt is, mert hanyag módon