Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Àz országgyűlés képviselőházának 5U Nagyon fontos dolog tehát, hogy a belső fogyasztást emeljük. De e mellett számolni kellene először is azzal, hogy ne 30 krajcáros napszámbérek legyenek a mezőgazdaságban, számolni kellene azzal, hogy ne úgy csináljuk, mint most csinálják a hatóságok, hogy például azért a bizonyos kegyelemkenyérért el kell menni ínségmunkát végezni, hogy borzasztó kis összegeket számítanak és rendes napszámoknál is ezeket a kis összegeket fizetik. Ahol ma 30 krajcáros napszámbéreket fizetnek, ott a belső fogyasztás t csökkenni fog, és ahol a városokban, mint például Budapesten is, az emberek hetenként csak 2—3 napot dolgoznak, ahol tehát a keresetük lecsökkent és a tömeg munka nélkül van, ott a fogyasztás is lecsökken, ott nem esznek kenyeret, nem esznek húst és nem esznek zsiradékot, mert nem tudják megyenni; annál kevésbbé tudnak tejet, vagy más mezőgazdasági terményt venni, amelyek pedig mind bőségben rendelkezésre állanak. Amitkor mi szociálpolitikáról beszéltünk, ezzel szemben mindig arra hivatkoztak, hogy a munkanélkülisegély kérdését nem oldotta meg Anglia sem, Németország sem és más ország sem. Ez igaz. A munkanélküliség kérdését a kapitalista világrendben nem is lehet megoldani. De viszont az is igaz, hogy amely 4 államokban munkanélküli segélyt kaptak és kapnak a tömegek, ott a fogyasztás nem csökkent le, mert azt a pénzt, amit munkanélkülisegélyekben kapnak, felélik, az visszamegy ismét a kereskedelmi és gazdasági életbe. Ellenben nálunk ez hiányzik és az urak ezt sem akarják belátni, holott higyjék el, szociális szempontból sokkal súlyosabb, sokkal jelentőségteljesebb, hogy egyebet ne mondjak, mint a fegyverhasználati jognak a kiterjesztése, sokkal nagyobb konszolidációt jelentene, mint jelent ez a dolog. Mi tehát azt mondjuk, hogy a magyar nép sorsa rossz, a földreform nem segített a magyar népen, új, becsületes földreformot kell csinálni, olyan földreformot, amely lehetővé teszi az itteni nép megélhetését. Ezen a területen mi azt követeljük, hogy meg kell szüntetni a hitbizományokat, a kötött birtokrendszert, teljes egészében földhöz kell juttani a mezőgazdasági munkásnépet, erős, hatalmas kisgazdaosztályt kell teremteni, mert úgy nem maradhatnak a birtokviszonyok, mint ma vannak. Kétségtelen dolog az, hogy a magyar nép szenvedése hozzáfűződött évszázadokon át a magyar földhöz. A magyar úriosztály sohasem értette meg a szenvedő nép sorsát, nem haladt a korral, nem haladtak és nem tanultak ma sem. A háború után új nagy események vannak készülőben, minden állam iparkodik haladni a kultúra, a művelődés terén, itt is haladjunk urak, és ha eddig nem értették meg a kor szavát, akkor értsék meg ma. Pedig már régen figyelmeztették a költők, a tudósok, a történészek a magyar urakat, hogy haladjanak a korral, menjenek előre és ne tartsák vissza az idők kerekét, mert ez elgázolja őket. En csak hivatkozom — és ezzel fejezem be beszédemet — Ady Endrének egy versére, amely már régen figyelmeztette az urakat, én csak ezt a figyelmeztetést idézem az urak előtt, amely figyelmeztetés azt mondja (olvassa): «Civis urak már holnap nagy baj lészen: Gőzösön jár ma már az emberész S a délibáb délibábnak maradni Nem akar már. Ennyi az egész. ülése 1932 február ÈJf-èn, sMrdán. 443 Majd holnap tán nem lészen idő megtérni Korrigálni az ősi nagy; hibát: Civis urak, nagy baj lészen majd akkor, Ha vörösen bejön a délibáb.» A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! A tegnapi ülésünkön hozott határozat értelmében, déli tizenkét órakor az interpellációk meghallgatására kell áttérnünk. E határozatból kifolyólag a törvényjavaslat vitáját megszakítom és előterjesztést teszek a t. Képviselőháznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó hó 25-én, holnap délelőtt tíz órakor tartsa és annak napirendjére méltóztassék kitűzni... (Buchinger Manó: A választójog reformját^) Az lehet a képviselő úr indítványa, én mást akarok. — (Buchinger Manó: Elég rosszul!) . . . méltóztassék napirendre kitűzni a mai napirendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt ügyek foltyatólagos tárgyalását. Szólásra következik?« Patacsi Dénes jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Az elnök úr napirendi javaslatának kiegészítéseképpen bátorokodom a t. Háznak elfogadás végett a következő javaslatot tenni (olvassa): «Utasítsa a Ház a kormányt, hogy készíttessen az ötezer pengőn felüli adóhátralékokról kimutatást és azt az adósok, illetve az adóhátralékosok névszerinti felsorolásával nyolc napon belül terjessze a Ház elé.» (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőházi A 33-as és 6-os bizottság jelentéseiből tudjuk, megállapítást nyert, hogy az adóhátralékok összege közel háromszázmillió pengőt tesz ki. Nem tudjuk, hogy ez a nagyösszegű adóhátralék miképpen oszlik meg, meggyőződésem szerint — és a jelek is ezt mutatják — éppen a nagyjövedelmek és a nagybirtokok azok, amelyeknek adónemfizetéséből ez a horribilis összeg keletkezett. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja eL) Meg kívánom állapítani, hogy ez az eljárás azok részéről, akik a feudális, reakciós kormányzati rendszer támogatói és haszonélvezői, egyenesen bűnös eljárás, sőt nemcsak, !hogy bűnös, hanem kényelmes eljárás is az illetéktelen haszonszerzésre. A kormány részérői állítólag megvolt a szándék arra, hogy az adóhátralékosok neveit közölje. Erre nézve a kormány félhivatalosában is jelent meg egypár sor, nevezetesen, hogy a kormány szándéka leközölni azoknak neveit és foglalkozását, akik egy bizonyos összegű adón túl hátralékban maradtak. A kormány közölni fogja a közvéleménnyel azoknak a neveit, akiknek külföldön követeléseik vannak, közölni fogja azoknak neveit, akik külföldre mentették ki vagyonukat, mindezekből a közlésekből azonban nem lett semmi, ezek a közlések a Károlyi-kormány mézes napjaiban keletkeztek; úgy látszik, a közvélemény száján akarták ezzel a mézesmadzagot keresztülhúzni. Tény az, hogy sem azokról, akik nagyobb összegű adóval vannak hátralékban, sem azokról, akiknek külföldön nagyösszegű követeléseik vannak, még kevésbbé azokról, akik a külföldre csempészték ki vagyonukat, a közvélemény semmiféle kimutatást nem kapott. Rövid számítással ki lehetne mutatni, hogv azoknak, akik ilyen nagy összegű adókkal ma-