Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-54
448 Az országgyűlés képviselőházának 54 zás terén, hanem minden területen; megvan a jogok kiszabása területén éppúgy, mint az adózás területén és a terheket mi viseljük. Itt is kénytelen vagyok utalni arra, hogy a magyar nép, a magyar mezőgazdaság bajai legnagyobbrészt ebből származnak. Az adózás terén ä szociáldemokratapárt követeli az adómentes létminimumot, mégpedig úgy, hogy azok a kis- és törpebirtokosok, kisbériek és gazdálkodók, akiknek teljes jövedelme a birtokon velük dolgozó családtagokéval együtt az életfenntartáshoz szükséges összeget nem haladja meg. a jövedelmi és a községi adótól, valamint azok minden pótlékától mentesek legyenek. Követeljük a földkataszter kiigazítását, új egyszerű adótörvényeket a progresszivitás alapján, a forgalmi adó eltörlését, az élelmiszerek fogyasztási adójának és a városi vámoknak megszüntetését, a fényűzés célját szolgáló parkok és vadászterületek erőteljes megadóztatását, az egyházi adók közadók módjára behajtásának, valamint minden egyéb régi jogosítványon, vagy megállapodáson alapuló egyházi szolgáltatmány megszüntetését, a kisés törpebirtokosok megfelelő képviseletét az adókivető bizottságban. Főleg azért olvastam fel a szociáldemo- i kratapárt agrárprogrammjának az adózásra vonatkozó ezt a részét, mert tegnap éppen a jobboldalról Berki Gyula azt mondotta, hogy mi nem küzdünk eleget a közterhek, a fogyasztást sújtó közvetett adók ellen. Először i§: az egyetlen párt vagyunk, akik nyugodtan rámutathatunk arra, hogy amikor például a főváros közgyűlésén évekkel ezelőtt javaslatot tettünk arra, hogv töröljék el az összes élelmiszervámokat, a húsvámokat, töröljék el a kövezeti adót s töröljék mindazokat a terheket, amelyek a Budapestre felhozott élelmiszereket drágítják, kik szavaztak le bennünket ? Kozma úrék, az egységespárt városi kirendeltsége, és Wolff úrék, a kormánytámogató kereszténypárt városi kirendeltsége szavazta le a szociáldemokrata indítványt. Ezek az urak azután felállanak itt és beszélnek arról, hogy nagy teher van. Igazuk van, nagy teher van, nagy fogyasztási teher van, de ki tartja fenn ezt? A kormány! Elmondták itt a Házban, hogy egy hízott disznó felszállítása Boglárról Budapestre többe kerül, mint a személyvonat első osztályán való felutazás. Ki tartja fenn ezt, ha nem a kormány 1 ? Ki tartja fenn a községekben, a városházán, az államban? Az a kormány, amelyet a túloldal támogat! Es akkor felállanak itt a képviselők és elkezdenek beszélni, hogy^ meg kellene ezt szüntetni. Lépjenek ki a pártból és ne támogassák azt a kormányt! Mondják kormányuknak, hogy ne csináljon ilyen politikát! Ámde hiába, ezt így szokták az urak csinálni, mert mást nem tudnak csinálni. Ami baj van. a mezőgazdaság körül, az a kormányzat hibája. Nem furcsa-e például az is, hogy Schandl képviselőtársunk előbb elmondott beszédében hivatkozott arra, hogy nem szabad nekünk kínálkoznunk egy gazdasági vámunió, vagy egy nagyobb kooperáció érdekében, és azt mondotta, hogy politikai jóviszony nélkül nem is lehet ezt megcsinálni. Igaza van. De mit csinált ez a kormányzat 10 esztendeig? Teremtett-e ez a kormányzat jóviszonyt a szomszéd államokkal? , Hányszor kínálkozott volna alkalom, hogy . ülése 1932 február 24-én, szerdán, a magyar kormány a kisentente gyűrűjét feloldja, csak egy kicsit engedni kellett volua abból a — hogy úgy mondjam — kardcsörtető politikából, — nem szószerint értem — araelv kardcsörtető politika azt mondta: majd mi megmutatjuk, hogy mi kulturáltabb nemzet vagyunk, mi majd uralkodunk és legyűrjük a bennünket környező világot. Hiszen az volt a jelszó, hogy fütyülünk a művelt nyugatra: ez volt politikájuk alapja, Schandl Károly és Berki Gyula úr tapsolt ehhez és csinálták ezt a politikát, s ma pedig azt mondják, hogy politikai jóviszony nélkül nem lehet. Ma is itt van az akadály; állítom, hogy annak, hogy nincs politikai jóviszony és hogy nem tudják a kisentente gyűrűjét feloldani, akadálya a magyar poltikai viszonyokban rejlik. Hiszen az az antidemokrácia és az a feudális berendezkedés, amely itt van Magyarországon, és az az egyoldalú, rideg osztályuralom, amely spékelve van panamákkal és amelynek minden nap felfakadnak a fekélyei, nyilvánvalóan egyik oka annak, hogy nem lehet felolvasztani a kisentente gyűrűjét, mert nem olyan politikát csinálunk, amellyel a szomszédos államokat rá tudnók bírni arra, hogy másképpen bánjanak velünk, mint ahogy bánnak. Beszélt itt például Berki Gyula képviselőtársunk a belső fogyasztásról. El kell ismernem, hogy tíz esztendő óta, mióta itt vagyok a Házban, polgári részről talán most Berki Gyula képviselőtársunktól hallom először azt a felfogást, hogy nemcsak a külföldre való szállítás, az export a fontos a mezőgazdasági termények értékesítése szempontjából, hanem fontos magának a belső fogyasztásnak emelése is. Valóban nagyon fontos probléma ez és örülök, hogy végre a túloldalon is van egy ember, aki ezt szóváteszi és legalább egyszer elhangzott polgári részről ebben a Házban az, hogy fontos dolog a belső fogyasztás emelése. Nagyon örvendetes dolog, hogy felvetődik ez a probléma. Ezt eddig csak mi, szociáldemokraták hangoztattuk, rajtunk kívül ebben a Házban még senki nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, mert minden párt, akár ellenzéki, akár kormánypárt, mindig a vagyonból indult ki és sohasem számolt azzal a nagy ténnyel, hogy végre a nagy vagy on is, vagy hogy a földbirtoknál maradjak, ezek a 10.U00 holdak is csak néhány száz ember kezében vannak s hogy alig van kétezer ember ebben az országban, akinek személyisége a nagybirtokhoz fűződik; de ezek azután ráfeküsznek az országra és ennek a kis érdekkörnek szemüvegén keresztül csinálnak politikát és indulnak el az emberek, holott nagy tömeg van itt, amelynek fogyasztóképessége tényleg rendkívül fontos. Ma a helyzet az, hogy a húsfogyasztás Pesten és a vidéki városokban lecsökkent. A kenyérfogyasztás lecsökkent a városokban, sőt lecsökkent a falun is. Amikor bőségünk, feleslegünk van és panaszkodunk, hogy nem tudjuk terményeinket értékesíteni, akkor a magyar falun a nép ezreinek nincsen kenyere, zsírja, nem tudott disznót ölni, nincs miből főznie, nincs teje. Pedig a belső fogyasztás fontosabb mindennél, mert ez nemcsak azt jelentené, hogy a falun répa helyett húst és kenyeret tudnának enni, hogy a budapesti lakásokba egy kis hús is mehetne néha-néha kenyér és krumpli mellé, hanem így kétségtelenül sokkal több mezőgazdasági termény is fogyna el. Ámde így, amint ma vannak a viszonyok, a fogyasztás mindinkább szűkül és mindig soványabb és soványabb lesz a belső területen.
