Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ben. ~Nem fogok addig nyugodni, amíg ezt , nem érem el, és elérem azáltal és elébevágok, hogy ide teszem le, amint mondottam, az Ösz­szes jelentéseket, jegyzőkönyveket és iromá­nyokat. (Rassay Károly: De csak másolatban!) Megvannak három példányban, közjegyzőileg hitelesítve és mind lefotografálva. (Peyer Ká­roly: A lakására tegyen jó lakatot, nehogy ki­lopják. — A klotűrlámpa kigyullad.) Kérek meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk! — Peyer Károly: Szép kis adatok, hogyan fogják szégyelni valamikor, hogy tag­jai voltak annak a pártnak!) Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Dréhr Imre: Szégyene ez a magyar parla­mentarizmusnak, igaza van Peyer képviselő­társamnak, szégyene az a magyar közéletnek, hogy nem adják meg annak a módját és lehe­tőségét, hogy valaki tisztázhassa magát a vele szemben felhozott vádak alól és hogy tisztáz­hassa annak az embernek emlékét, akit becsü­lettel • és^ hűséggel négy esztendőn keresztül szolgált és akiért hajlandó vagyok minden vá­dat viselni, minden tettéért odaállani, minden felvilágosítást megadni és a felelősséget is viselni. De, t. Képviselőház, lehetetlenég rá nem mutatnom arra, és lehetetlenség, hogy le­gyen magyar törvényozó. aki ezt ne látná, hogy ebben a,z ítéletben teljes elfogultság, tel­jes részrehaílás mutatkozik, aki nem látná azt, hogy szövetkeztek azzal az elítélttel, aki e 1 nem a hamis adatokat gyártotta és arra hivat­kozott, hogy az én utasításomra járt el. Azt elítélték sikkasztásért, közokirathamisításért, de azt mondták, hogy ennek ellenére mindaz, amit ellenem összeirkált, azokban a blokkok­ban, elfogadható és egyedüli bizonyíték velem szemben. Lehetséges itt elfogultságot meg nem állapítani*? Lehetséges ebben a kérdésben a részrehajlást, rosszakaratot és az eltussolást meg nem állapítani? Azt hiszem, nincs tör­vényhozó ebben a Házban, aki ne osztaná ebbeli nézetemet. De tovább megyek, t. Képviselőház! A mi­niszterelnök úr pártkérdéssé tette január 13-án az egységespártban azt, hogy engem ki kell adni a fegyelmi bizottságnak. (Andaházi Kasnya Béla: De nem lelkiismereti kérdéssé!) Meg is szavazták. A kisebbségi véleményt sem lehetett megindokolni. Tovább megyek. Ami­kor ez bekövetkezett, a miniszterelnök úr azt mondta, hogy rövidesen el fog tűnni a köz­életből ez a kérdés. Rövidesen lekerül a napi­rendről, mert rövidesen dönteni fog. (Buehin­ger Manó: Remélem, ő is rövidesen lekerül a napirendől!) Azután állapodott meg védőm­mel abban, hogy le fogja tárgyalni vele a kér­dést pontról-pontra. Ez pénteken történt, a leg­utóbbi pénteken. Ma kedd van. Szombaton be­teg lett a miniszterelnök úr és nem tudott tár­gyalni az én betegen fekvő védőmmel, de az igazságügyminiszterrel tudott tárgyalni szom­baton délután és vasárnap és meg tudták hozni ezt az ítéletet. T. Képviselőház! Az. hogy ezt ilyen sür­gősen, suba alatt, tanúim meghallgatása nél­kül, védőm meghallgatása nélkül merték elin­tézni, bizonyítja, hogy igenis ' volt rá valószí­nűleg okuk, hogy eltussolják és ne engedjék a parlament elé jönni ezt a kérdést. Nem enge­dik megszavazni a parlamenti vizsgálóbizott­ságot és nem fogiák engedni az ügyésznek, hogy olyan kérdésben vádat merjen emelni, amelyek nekik kényelmetlenek lehetnek. Befejezem azzal, hogy leszögezni kívánom KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. ülése 1932 február 23-án, kedden. 127 azt, >hogy ha van akár itt a Képviselőházban, akár ebben az országban egyetlen egy becsü­letes magyar ember, aki állítani és bizonyí­tani tudja vagy meri azt, hogy két fillért adott nekem valahol az életben, ha van itt ember, képviselő, polgár vagy munkás ebben az or­szágban, aki meri vagy tudja azt állítani, hogy én bármilyen ügyből kifolyólag sápoltam, pa­namáztam, hogy az én kezemihez két fillér ta­pad, az adja ide az adatokat a Ház elé. vigyen engem a bíróság elé vagy az ügyészség: elé. (Báró Vay Miklós felé fordulva): Mit nevet a képviselő úr? {Zaj. — Bródy Ernő: Ki az, mu­tatkozzék be!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj.) őrizzék meg nyugodtságukat! Dréhr Imre: T. Képviselőház! Azzal feje­zem be felszólalásomat, hogy követelem, hogy azok, akik félrevezették a miniszterelnök urat és akiknek javaslata és referádája alapján ez az ítélet megszületett, amelyről nem t tudom, hogy igaz-e, mert csak a lapokban látom és hangsúlyozom, hogy ezt én nem kaptam meg, pusztuljanak a közéletből vagy én pusztulok a közéletből, ha bármit be tudnak bizonyítani. (Egy hang jobb felől: Legfőbb ideje. — Felki­áltások a szélsőbaloldalon: Ki azf) Hogy pusz­tuljanak azok, ak^k bizonyíték nélkül vádolni mernek? (Egy hang a jobboldalon: Nagyon merész!) Igaz? (Zaj.) Ezzel fejezem be felszólalásomat. Bejelen­tem és kérem a Ház szíves hozzájárulását ah­hoz, hogy adassék nekem mód és alkalom arra, hogyha megismertem az ítéletet, akkor minden egyes pontjára vonatkozólag itt adhassam meg a választ, letehessem a Ház asztalára az összes iratokat. Visszautasítok minden vádat, amely ma ítéleti formában látott "napvilágot, hazug­ság minden pontja, amit a bíróság nem tud bebizonyítani. (Zaj.) Elnök: Bejelentem a t. Háznak, hogy Far­kas Tibor képviselő úr a paesai vásáron meg­kísérelt adóvégrehaitási cselekmények tárgyá­ban sürgős interpelláció előterjesztésére kért tőlem engedélvt, amit a képviselő úrnak nem adtam meg. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbal oldalon: Meqadjuk! Megadjuk!) Minthogy a képviselő úr a házszabályok 135. §-ára való utalással kérte, hogy idevonat­kozó kérését a Ház elé terjesszem, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Farkas Tibor képviselő úrnak a sürgős interpelláció előterjesztésére az engedélvt megadni? (Igen! New!) Akik meg­adják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebhsécr. (Zaj és ellenmondótok a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék a most szavazó képviselő urakat meg­számlálni. Patacsi Dénes jegvző (megszámolja a szavaló képviselőket): Harminchat! Elnök: Most kérem az ellenpróbát. Méltóz­tassanak felállani azok, akik nem adiák meg az engedélyt. (MeatÖrténik. Zaj.) f Kérem a jegyző urpt, szíveskedjék a-képviselő urakat megszámlálni. Patacsi Dénes jegyző (megszámlálja a sza­vazó kénviselőket): Negyvennyolc! Elnök: Tehát a Ház az engedélyt nem adta meg. Következik az indítvány- és az interpellá­cióskönyv felolvasása. Az indítvány-könyvben újabb bejegyzés nincsen, így annak felolvasását mellőzöm. Most pedig kérem a jegyző urat, szíves­kedjék az interpellációs-könyvet felolvasni. • Patacsi Dénes jegyző: Az interpellációs­könyvben a következő interpellációk vannak be­59

Next

/
Thumbnails
Contents