Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-52

392 Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1932 február 19-én, pénteken. csendőrségnek, mint hatósági közegnek az igazsággal homlokegyenest ellenkező r jelentései miatt, a csendőrség felettes hatóságához további eljárás végett átteszi. A másik eset saját praxisomból, biharmegyei kellemes napjaimból származik. A választások alkalmával Bihar vármegyében, mint a párt egyik tagja, megjelentem az ottani jelöltek támogatása végett. • Az egyik községben, ha nem csalódom, Zsadány községben — most már nem emlékszem egészen biztosan a névre, régebben volt — nem is volt arról szó, hogy beszéljünk, gyűlést sem jelentettünk be, ott egyszerűen az volt az útiprogramm, hogy az odavaló pártelnöknél leszünk ebéden és ebéd után átmegyünk egy másik községbe, ahol be volt jelentve a programmbeszédAutón mentünk, egy autón hárman; közel a falu széléhez lakott ez a pártelnök, egyenest behajtattunk az udvarába, bementünk a szobájába; délben értünk oda és nekifogtunk az ebédelésnek. (Kassay Károly: A tiltott ebédelesnek! —Derültség és zaj.) Ehédelés közben iaz egyik társam, aki a postára ment valami híradást adni, azzal jött vissza, hogy az ottani kirendelt csendőrörs vezetője, füle hallatára a berettyóújfalui csendőrparancsnokságnak telefonon a következő jelentést adta le: «Megérkeztek ide a faluba egy autóval és két hintóval Gaai Gaston és társai. A legnagyobb hűhóval kocsikázzak keresztül-kasul a íaiut és olyan izgalmat váltottak ki itt a népből, hogy megerősítést kérek». (Derültség és zaj.) En a szobában voltam benn, oda jelentették ezt nekem. (Zaj a bal- -és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Ilyen emberekre bízzák a magyar népet! — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A legnagyobb aljasság ez! — Nagy zaj!) Elnök: Bajcsy-Zsilinszky képviselő urat rendreutasítom! (vitéz Bajcsy-Zilinszky Endre: Igenis: piszkos, korrupt dolog!) Bajcsy-Zsilinszky képviselő urat másodszor is rendreutasítom! Gaal Gaston: Erre kimentem és az illető őrmestertől udvarias hangon megkérdeztem: őrmester úr, — vagy tiszthelyettes úr, erre már nem emlékszem — igaz-e az, hogy ön ezt a hamis jeUntést tette telefonon a felettes hatóságának'? — Erre azt mondta, hogy ő nem tartozik nekem felvilágosítást adni. (vitéz Keresztes-Fischer Miklós: Igaza volt! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Tovább nem is vitatkoztunk a törzsőrmester úrral. (Felkiáltások a jobboldalon: Igaza volt! — Malasits Géza: Ez rávall önre, mint volt főispánra! — Rassay Károly: De ha hamis jelentést tett, akkor talán még sincs igaza? — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gaal Gaston: Azt mondtam a tisztelt őrmester úrnak: önnek tényleg joga van megtagadni azt, hogy nekem erre feleljen, egyhez azonban nincs joga: hogy Ön a hivatalos jelentéseiben hazudjék és vegye tudomásul, hogy most egyenest megyek a postára, fel fogom hívni telefonon az ön felettes katonai hatóságát, a berettyóújfali csendőrőrnagyot és ott el fogom neki mondani, hogy amit ön a telefonba mondott, az az utolsó szóig szemenszedett hazugság. El is mentem, be is jelentettem. Az őrnagy úrtól azt a választ kaptam, bizonyos idő után, — úgy látszik, kérdezősködött — hogy hozzájuk ilyenfajta jelentés mostanáig nem érkezett. Erre azt mondtam az őrnagy úrnak: «Kérem, ha majd odaérkeznek, méltóztassék tudomásul venni s ezért én mint tanu jótállok, hogy ha a tiszthelyettes ezt jelentette, akkor szemenszedett hazugságot jelentett.» (Zaj a jobboldalon.) Hogy történt-e valami azóta ebben az ügyben, azt nem tudom. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy! — Malasits Géza: Előléptették! — vitéz Jti.eresztes-.fr iscner Miklós: Más is hazudhatott! — Malasits Géza: A főispán, mint szakértő! — Bessenyey Zénó: Ki hallotta a telefonbeszélgetést! — Is agy zaj. — Elnök csenget.) lessék az eljárást megindíttatni, majd odaállunk tanúnak mindnyájan, akik hallottuk, (Bessenyey Zénó: Lehet a tahiban meg egy hazug ember!) Nem falubeli ember volt, nekem társam volt. Tessék a vizsgálatot megindíttatni, majd tanúképpen tessék bennünket és a postamestert is kihallgatni. {Zaj. — Kassay Károly: Mindenesetre iurcsa, hogy nem merték megtorolni a sértést!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Peyer Károly: Azt mondta egy hatósági közegnek, hogy hazudik! Miért nem indították meg azt eljárást"í) Csendet kérek, Peyer képviselő úr. Gaal Gaston: T. Képviselőház! Amikor azt látjuk, hogy ezeknek az úgynevezett hivatalos jelentéseknek az igazságában hinni nem lehet (vitéz Keresztes-i ischer Miklós: Nem lehet áltaiánositani!) és amikor azt látjuk, hogy a miniszter urat is tegnap egyenesen félrevezették telefonon, mert egy más tényállást mondott el nekünk, mint amit később a kommüniké közölt, akkor ne méltóztassék rossznéven venni, ha már előre is bizalmatlansággal viseltetünk a vizsgálatnak esetleg olyan megtartása ellen, és az elkövetkező ítélkezésnek olyan alapon való meghozatala ellen, amely kizárólag ezeKxe a csendorjelentésekre hivatkozik. De mondott a miniszter úr ezenkívül mást is. (Halljuk! halljuk!) Azt mondotta, hogy lelketlen izgatás következménye volt a közönség felzúdulása. (Kelemen Kornél: Gyanú van rá!) Meg vagyok róla győződve, hogy a t. miniszter úrnak 100% -ig igaza volt, mert én a magamrészéről lelketlenebb izgatást elképzelni sem tudok, mint egy olyan ielvonulást, amely áll egy adótisztviseiőből, nyolc tehénből, amelyeket 5—10 pengővel felfogadott hajcsárok vezetnek, három csendőrből, akik ehhez a karhatalmat szolgáltatják és az utánuk szaladó síró asszonyokból és gyermekekből, akiknek utolsó tehenét, tejforrását hajtják ilyen módon adó alá. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) En ennél lelketlenebb izgatást a magamrészéről elképzelni nem tudok. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Soha nem hallott az én számból még senki sem itt, sem a faluban izgató kijelentéseket, sőt ha erősebb hangot használok, itt szoktam erősebbet használni. (Jánossy Gábor: Nagyon helyesen!) A falvakban mindig olyan higgadtsággal nyugalommal, mindig olyan csitítólag beszéltem, (Gr. Sigray Antal: Tanu vagyok rá!) hogy a t. túloldal szónokait hozzám képest nem tudom mihez hasonlítani. (Dinnyés Lajos: Forradalmárokhoz!) A falvakban soha nem volt még rá eset, hogy valakinek is azt mondottam volna, hogy adót pedig ne fizessen; mindig és mindenkinek azt mondottam és azt mondottuk, hogy amíg ezek az adótörvények fennállanak, kötelességtek ezeknek eleget tenni, pedig ezek miatt az adótörvények miatt léptem ki tíz év előtt a t. túloldal soraiból, hagytam ott azt a nagyon díszes elnöki széket és mentem ellenzékbe azért, amit megjövendöltem, hogy adótörvényeink ide fognak vezetni, ahová eljutottunk. (Gr. Sigray Antal: Sőt to-