Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. tartok itt szükségesnek bevenni, amely csak azt célozza, hogy olyanokat is kinevezhessen az igazságügyminiszter a bírósághoz orvosszakértőknek, akik munkásbiztosítói gyakorlattal rendelkeznek. Gondolok egyrészt azokra, akik már ezidőszerint is ott vannak, másrészt gondolok arra, hogy a bíróságnak esetleg egyszer alkalma lesz a Társadalombiztosító Intézetnél bevált gyakorlott orvosokat alkalmazni ide orvosszakértőknek, akik tehát sokkal nagyobb praxissal rendelkeznek már az ügyek elbírálásában, mint azok, akiknek akár törvényszéki orvosi képesítésük, akár pedig szakorvosi minősítésük van. Tisztán csak a, szakszerűség és az ügyek jobb elbírálása szempontjából tartottam szükségesnek ezt a módosítást, amelynek elfogadását kérem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Senki feljegyezve nincs! Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Kérem a szöveg változatlan elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 26. <§> eredeti szövege meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A szakaszhoz Propper Sándor és Györki Imre képviselő urak egy pótlást adtak be, amelyet a Ház határozata alá bocsátok. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e ezt a pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a pótlást elutasította. Következik a 27. §. Patacsi Dénes jegyző (olvassa a 27—28. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül változatlanul elfogad. Olvassa a 29. §-t): Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! A javaslatnak ez a szakasza, alapvető kérdést rendez, tudniillik a perköltségek kérdését, hiszen a pereskedés költségmentessége a szociális bíráskodás terén alapvető kérdés. Az 1907 : XIX. te, amely a munkásbiztosítási választott^ bíráskodást első ízben hozta létre ilyen formában, teljesen és feltétlenül költségmentessé tette a biztosított részére a bíráskodást, úgyhogy a biztosítottnak semmiféle anyagi kockázata nem volt akkor, amidőn jogkeresés céljából a munkásbiztosítási bíróságot, akár köz veti PU kereset formájában, akár fellebbezés formájában felkereste. A szociális bíráskodás feltétlen kelléke az, hoffy a bíráskodás maga a biztosított számára költségmentes legyen, és pedig feltétlenül költségmentes. Méltóztassék elképzelni egy jogkereső biztosított helyzetét, akit az intézmény nem elégít ki, vagy aM az intézménynél nem érvényesítheti jogait, es ezért peres útra kényszerül. Ha ebben a peres eljárásban őt költségek fenyegetik, esetleg kénytelen elállni a pereskedéstől, noha számára ez életkérdés. Igenis, tudom, hogy mire méltóztatik utalni, de az illető mégis ki van^ téve annak, hogy a bíróság kimondja, hogy méltánylást érdemlő ok nélkül pereskedett, ebben az esetben pedig a bíróság megróhatna perköltségekkel, ez pedig feltétlenül és határozottan antiszociális intézkedés volna a törvényhozás részéről. Hiszen számolni kell azzal, hogy a bíróságok ilyen méltánylást érdemlő okot nem látnak fennforogni bizonyos esetekben és ekkor megróják perköltKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. IV. ülése 1932 február 19-én, pénteken. 375 seggel az illetőt, akit most már kétszeres baj sújt: először az, hogy nem kapja meg az ő jogos járandóságát, — legalább ő azt gondolta, hogy jogos járandósága van — másodszor pedig az, hogy még a perköltségekben is marasztalják. T. Képviselőház! Mi már a bizottságban is és a plénum ban is az általános tárgyalások során hadakoztunk ez ellen az intézkedés ellen. Sajnos, ez a mi aggodalmunk a túloldalon nem talált méltánylást, illetőleg a mi törekvésünk nem érvényesült, a miniszter úr nem ejtette el a szakaszt. Most már legalább addig menjünk el, hogy amennyire csak lehetséges, biztosítsuk a jogkereső biztosítottakat arról, hogy ok nélkül nem fogják őket perköltségek; ben marasztalni. Ezt a szerintem _ elsőrendű szociális célt és gondolatot szolgálja az a javaslatunk, hogy a 2. bekezdés utolsó sorában az eddigi szöveg meghagyása mellett annak pótlásául vegyük be a rosszhiszeműséget. Ezek szerint így szólana a bekezdés. (Olvassa): «A biztosítottat az intézet elleni perében pervesztesség esetében is csak akkor kell perköltségben marasztalni, ha a bíróság úgy találja, hogy méltánylást érdemlő ok nélkül» — eddig a bizottsági szöveg, most jönne a pótlás — «rosszhiszeműen járt el.» Adjuk a bíróság kezébe azt a lehetőséget, hogy csak a legvégső szükség esetén, valóban rosszhiszeműség konstatálása esetén legyen kénytelen azt a szerencsétlen jogkereső felet perköltségben marasztalni. Ezt célozza a mi indítványunk, ez a mi szerény felfogásunk szerint megfelel a szociális gondolatnak, valamennyire biztosítja a jogkereső felet a perköltségek kiszabása ellen, és valami kis biztosíték van ebben arra nézve, hogy a bíróság majd csak a legvégső szükség esetén és valóban csak akkor fogja a felet perköltségben marasztalni, ha rosszhiszeműséget állapít meg. Ezt célozza az indítványunk, és ezért kérem annak elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nemi!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Azt hiszem, valamennyien teljesen egyetértünk abban, hogy ezekben a perekben egyáltalában nem óhajtok alaptalan és indokolatlan perköltségekkel terhelni azokat, akik jóhiszeműen és a maguk részéről teljesen elfogadható okokból indítanak pert a társadalombiztosítási ügykörből származó igényeik iránt. De én azt hiszem, hogy t- képviselőtársam indítványára nincs is szükség, mert hiszen ennek a törvényjavaslatnak 29. §-EL éppen kivételt statuál a perköltség viselésére vonatkozó általános szabályok alól, amikor azt mondja 2. bekezdésében, hogy (olvassa): «A biztosítottat az intézet elleni perében pervesztesség esetében is csak akkor kell perköltségben marasztalni, ha a bíróság úgy találja, hogy méltánylást érdemlő ok nélkül pereskedett». Azt hiszem, ennél enyhébben lehetetlen kifejezni ezt, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Farkas Gyula: Ez több, mint a rosszhiszeműség!) úgyhogy t. képviselőtársam módosítása kevesebbet mond, mint ami a, törvényjavaslatnak ebben a szövegében máris benne van. Ezért tisztelettel kérem az indítvány elve52