Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

346 Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1932 február 18-án, csütörtökön. bíróság szakértelmében és annak szakértelmében sem, akit ezután osztanak be. A magyar bíró minden törvényt lelkiismeretesen megtanul, magáévá tesz és nem társada'mi rétegek szempontjai irányítják, hanem mindig az abszolút igazság, a bírói lelkiismeret. Én már a bizottsági tárgyalás alkalmával is felhoztam azt, hogy aggodalommal nézzük a perek számának növekedését, nekünk keresni kell az okot, hogy miből származik a perek számának ilyen rohamos emelkedése. Engem nem elégít ki az, hogy az igazságügy keretében ezeket a kérdéseket a bírói jogszolgáltatással el akarjuk intézni, nekem szociális érzésem azt diktá

1 ja, hogy azon kell dolgozni minden más tárca keretében is, hogy a betegségek száma csökkenjen. Már akkor felemlítettem azt, hogy talán hiba van a munkásbiztosítás szerkezetében, 'hogy a munkás nem találja meg a maga vélt igazát az ott fennálló szabályok és keretek között. Felhívjuk tehát a miniszter úr figyelmét, hogy

t a népjóléti miniszter úrnak kell gondoskodnia és adatokat szereznie arról, vájjon a hibáknak egy jó része nem ott van-e a megfelelő munkásbiztosítási törvény hiányosságában (Üpy van! tlgy van! a középen.) s ha abban találjuk meg, akkor revízió alá kell venni és a kormánynak olyan akciót indítani, amellyel az eljárást egyszerűsíteni, gyorsítani s ezzel a perek számát kevesbíteni akarja, hogy már az alsóbb fórumoknál, szervezeteknél, intézményeknél megtalálja ki-ki a maga igazságát. Revízió alá kell vennünk azt, hogy ezt az egyszerűsítési folyamatot másik területre is átvigyük. Erre nézve a népjóléti minisztériumhoz, annak vezetőjéhez s az intézmények vezetőihez fordulunk, hogy gyűjtsenek adatokat abban azirányban is: nem lehet-e itt az ügyeknek egy jó részét a munkások igazságkeresésének megfelelően elintézni? Ezen a területen azonban még nem állhatunk meg, hanem az okok kere«ésében egv lenessel tovább kell menni. A Ház a^ elmúlt héten osztotta ki az iparfelügyelők tevékenységéről szóló jelentéit, amely az 1928., 3929. es 1930. évekre vonatkozik. Ezeket a lapokat olvasva, megdöbbentően áll elénk, hogy ezek a perek, amelyek végeredményben e törvény hatáskörébe tartoznak, honnan keletkeznek ilyen nagy számban és ilyen nagy mértékben. Az iparfelügyelői jelentésnek több idevonatkozó részéből bátor leszek idézeteket felolvasni. am el vekkel be akarom bizonyítani, hogy az ok tulajdonképpen azokon a helyeken keresendő, ahol a munkás megsérül, beteg lesz, ahonnan elindul tulajdonképpen a per. Az iparfelünyelők csekély létszámukhoz kénest nagyszabású, nagy terjedelmű munkát végeznek el dicséretesen. Az elmúlt esztendőkben számukat nem szaporítottuk- hanem munkakörüket kiterjesztettük és tevékenységüknek sokkal tásrabb kört adtunk. Erről számol be ez az ioarfelügyelői jelentés, amelynek néhány vonatkozása szorosan e törvényjavaslat tárgyalásához tartozik, mert r megvilágítja ezeknek a pereknek nagy számát. A beszámoló 30. oldalán megdöbbentő az ipartelepek vizsgálata alkalmával talált szabálytalanságok nagy száma az ipari életben. (Zal) Elnök: Képviselő urak, csendet kérek! Tegyék a képviselő urak lehetővé a tárgyalást és ne zaíougjanak folyton. Kócsán Károly: A jelentés akképpen szól, hogy 1928-ban 12 745 ipartelep közül, amelyet mea-vizsgáltak, 7536 telepen találtak kifogásolni valót, vagyis 51*1%-ban olyan hiányokat tapasztaltak, amelyekből kellemetlen következmények származtak. A tapasztalt szabálytalanságok száma 23 926 volt s a szabálytalanságok a következő területen voltak tapasztalhatók. H'7% iparrendészeti szabálytalanság, 43*6% balesetvédelmi szabálytalanság volt, 18*8% iparegészségügyi szabályokba ütközött. Az elsőtől eltekintve a másik két szabálytalanságnak következménye az, hogy a munkás vagy egészségében vagy testi épségében romlik meg. A következő esztendőben az ipar felügy el ők ugyancsak megvizsgáltak az előbbiekhez képest nagyobbszámú telepet, tudniillik 15,027 ipartelepet és 8536 telepen találtak kifogásolnivalót. A helyzet pár százalékos differenciával javult. A taiált szabálytalanságok közül ismételten 9% iparrendés-eti, 48% balesetvédelmi és 16*9% iparegészségügyi szabályokba ütköző szabálytalanság volt A harmadik évnek az adatai 1930-ról szólnak, ahol szintén ilyen nagymérvű százalékok szerepelnek. 1930-ban 15 379 ipartelep közül az iparfelügyelők még mindig 8668 telepen találtak kifogásolnivalót. Itt ugyanazokra a tételekre vonatkozólag a szabálytalanságok száma körülbelül megfelel annak, ami volt az elmúlt két esztendőben. A jelentés később jelzi, hogy miből származnak ezeik a szabálytalanságok. A talált szabálytalanságok nagyrésze a balesetvédelmi szabálytalanságokra esett, mégnedisr a színkorongok, a hajtószíjak és kötelek, valamint a fogaskerekek be nem kerítése, el nem burkolása körül tapasztalt szabálytalanságokra. Ezeknek a szabálytalanságoknak következménve-mint betegség- vagy baleset a Társadalombiztosító Intézethez kerül elbírálás végett és onnan jut, mint per, a bíróság elé. Ha ennek a három évnek ezeket a nagv számait egymás mellé rakom, akkor arra következtetésre jutok, hogy itt a bejelentett szabálytalanságok vasry nem kannak orvoslást;, vagy pedig a kihágások büntetési összege olyan csekély, hogy az illptő munkaadók nem tartják szükségesnek az előbbi években kifoeúsolt szabálytalanságokat reparálni, márpedig szociális szempontból óriási jelentőségű, hogv a szabálytalanul felszerelt vagy leszerelt gé^ek ott le«elkednek a munkások egé=zségére, akik azután elveszítik egészségüket, vagy pedig a baleset következtében munkakéoesséaüket^ egy egész életre Ennek következményeképpen anyagi terhek sújtják a Társadalombiztosító Intézetet, amelynek a munkások számára juttatható szolgáltatása a balesetek ilyen számszerű növekedése következtében természetesen mindig kevesebb lesz. Az iparfelügyelők jelentésének még pár idevonatkozó részét vagyok bátor bemutatni» amply a mai szociális, élettel is-pn szoros kapcsolatban van. Az iparrendészeti felügyeleten kívül hivatkozik az iparfelügyelők jelentése arra a szomorú tényre, hogy^ a munkaadók. H vállalkozók nagyrésze a gépi bprendezéssel óriási mértékben növeli a munkanélküliek számát. Egy iparágra vonatkozóia,s igen élesen mondja meg a véleményét a jelentés

; hivatkozva az építőiparban tapasztalt túlhajtott konkurrenciára és azt mondja, hoery alacsony összegekért vállalnak építkezéseket és hogv a nyereséget behozzák, az építkezésnél igyekeznek minél olcsóbban és egyszerűbben, de az egészségre nézve sokszor kifogásolható módon építkezni, így az állványok felállításánál és egyéb anyagoknál megtakarításokat elérni. A ije'entés kiemeli, hogy az 1929-es állapottal szemben azért van olyan nagyfokú m unkanélküliségnövekedés, mert motorokat állítanak