Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-50
Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 19S2 február 17-én. szerdán. 351 A harmadik hiba pedig abból állott elő, hogy az egyes községekben csak akkor adták ki a segélylisztet, amikor a munkát már elvégezte az illető, tehát nem úgy csinálták, hogy ebben a hónapban kiosztom a segélylisztet és majd ledolgoztatom vele, amikor munkaalkalom kínálkozik, hanem amennyi munkát tudott adni^ a község, annyi munkát adott. Azoknak azután kiadta a lisztet is, viszont akiknek nem tudott munkát adni, azoknak nem adott segélyt, nem adta ki^ a lisztet. Ennél az eljárásnál is azután durván érvényesült a protekció egyikmásik helyen, mert volt olyan eset, hogy valamelyik községben egy kisebb családú földmíves már hét napot dolgozott, tehát hétszer két kiló lisztnek megfelelő munkát végzett, míg ellenben esetleg egy nagyobb családú munkás semmit sem kapott, mert még nem került rá a sor. A harmadik igen durva hiba tehát a segélyezésben ez volt, és a negyedik hiba, a mi véleményünk szerint azután az Összes eddig elmondott hibáknál súlyosabb, s amire vonatkozóan azután kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy méltóztassék kivizsgálni, de nem egyoldalú jelentés alapján, hanem méltóztassék talán meghallgatni és elfogadni az általam bizonyítottakat, legalább is megnevezem és hajlandó vagyok a miniszter úrnak rendelkezésére bocsátani a bizonyítékot egész sereg községből, ahol azután ki kell hallgatni nemcsak a jegyző urat, vagy az illetékes csendőrt, aki a durva hibát elkövette, hanem az érdekelteket is, az eljárást szenvedő alanyait, a mezőgazdasági lakosságot is meghallgatni, azokat a lakosokat, akiket pártállásuknál fogva kizártak a segélyezésből. T. Képviselőház! Megengedem, hogy t. képviselőtársaim között sokan lesznek, akik talán, ha nem is mondják, de magukban kétségbevonják szavaimnak igazságát. Megengedem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr is ágy gondolkozik, hogy nagyítok, hogy ez az állításom talán abból a bizonyos diferenciából fakad, amely a községi jegyzők és a szocialisták között fennél 1 . Ha esetleg vannak az urak között, akik így gondolkodnak, megnyugtathatom, tévednek, való iaradat mondok, száz percentig igazat mordok. Hajlandó vagyok a Házon kívül is megismételni állításaimat, mint ahoery írásban beadtam Borsod vármegye főispánjának, ú^Vhop-y akár törvényes úton is helytállók állításaimért. A mu't hét folyamán Szeder Ferenc t. képviselőtársam! szintén a segélyezéssel foglalkozott és megemlítet+e Mezőkövesdet és a, mezőkövesdi kénviselő, Zsóry Lajos képviselőtársam azt a közebszólást tette Szeder t. képviselőtársam állítására, hogy hazug°ág. (Kabók Lajos: Finom parlamenti i'lem!) Én a mae-am részéről vem követem ennél az ügynél Zsóry t, képviselőtársamat, nem vágok vissza azzal, hoaryi nem Szeder hazudik, hanem ő hazudik, hanem azt mordom, hofy i^en különös mód^a állo+t elő a politika bevitelének ebbe az ügybe, sőt talán egyéb fogalmakat is lehetne arra ráhúzni arra, ami ott történt. Mezőkövesdnek igen vallásos főjegyzőié van, aki nanonta szoko+t gyónni mpnni, akit nw többször nem találtam hivatalában a dé 1 előtt folyamán, mert gyónni volt, templomban volt hivatalos időben is. Mearjeg-yzem. bo^ry vallási meggryőződé°ét nem 1 akarom befolyásolni, de menjen temnlomba hivatalos idő e'ött, vaery hivatalos idő után, vagy pedig vasár- és ürnenran Mégis furcsa, hojyy egy olyan nacv község főiepyziője a hivatalos időben mászkál hol ide, hol oda. Ez az úr, amikor a mezőkövesdi szociáldemokratapárt tagjai elmentek hozzá, hogy segélyt kérjenek, azt mondta, hogy szíveskedjenek a névsort beadni. Ez megtörtént. A párt elnöke összeírta a párthoz tartozó Ínségesek névsorát, beszolgáltatta a^jegyzőnek, a jegyző úrnak volt tehát minek a 1 apján kihagyni a szociáldemokrata ínségeseket, körülbelül 150 embert. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni beszédét. Reisinger Ferenc: Igen, tudom, láttam. Azonnal befejezem. T. Képviselőház! Ez mégis csak azt hiszem, nagyon enyhe... (Létay Ernő: Egyenesen szocialista propaganda lenne, ha igaz lenne!) T. képviselő úr, állandóan erről panaszkodom, — a földmívelésügyi miniszter úrnak van módjában szavaim igazságát ellenőrizni — ne agitáljanak nekünk a községi jegyzők, elvégezzük mi azt a munkát. Már utálom azt a kényelmes helyzetet, amelyet a községi jegyzők biztosítanak nekem. Állandóan azt mondják, ha segélyért mennek hozzájuk: «Nincs, eredjetek Reisingerhez, eredjetek ahhoz a részeges ácslegényhez», — a község lakosai pedig eljönnek hozzám. Azt méltóztatnak gondolni, hogy ezt a helyzetet aztán nem használom^ ki és azokat, akiknek ügyét részben el is intézem, mert az elől az igazság elől nem lehet kitérni, ha egyszer jogos a panasza, ha a jegvző zavarta is hozzám, és ha szocialista is, el kell intézni, — el is intézem, de közben megszervezem, közben olyan községi emberekből csinálok szocialistát, akik eddig azt se tudták, hogy mi fán terem a szocializmus. Én ezekben a községekben megalakítom a pártszervezetet. Igenis, magam tiltakozom ez ellen a munka ellen. A községi jegyzők azt mondták, kaptak a szocialisták 15 millió oengőt. Ennyire dagadt már a jegvzői koponyákban az a 15.000 pengő, amit a munkásszövetségek kanták Budapesten, amiből természetszerűleg Miskolcra va«?y más városra egy fillér sem jutott. A jegyzők mégis azt mondják, hogy menjetek Reisingerhez, kanták a szocialisták 15 millió pengőt és kérjetek tőle pénzt. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Reisinger Ferenc: Rögtön befejezem. Eljönnek azok a szegény emberek, én pedig elintézem az ügyüket és^ egyúttal megalakítom a szociáldemokrata pártszervezetet Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Reisinger Ferenc: T. Ház! A jegyző úr nem mondott igazat, mert hiszen nem kaptunk 15 millió pengőt, ellenkezőleg egy vasat sem kaptunk. Mondom, elintézem az öfyüket, és egyúttal megalakítom a szociáldemokrata pártszervezetet. Méltóztassanak belátni, jól mondta Létay Ernő t. képviselő úr, hogy tisztára nekünk csinálnak propagandát, csakhogy ezt a szomorú propagandát mi nem kívánjuk Nincs rá szükségünk. Valahogy más eszközökkel szeretnénk propagandát csinálni. Azt szeretném, ha szabad lenne az egyesülési és gyülekezési jog, a mozgási szabadság és a beszéd ebben az országban. A mezőgazdasági lakosságot az urak megmentenék a koldulástól és az éhenhalástól, mert az a magyar paraszt, aki nem koldustípus, kénytelen ma üres tarisznyával a városokban mászkálni és a mindennapi kenyeret vagy egy kis krunmlit a tarisznyába rakva hazavinni. Bármennyire hihetetlen, de igaz az, hogy ma ezrével vannak ilyenek, és van Borsod vármegyében olyan mezőgazdasági munkás és kisgazda, akinek az asztalán 45*