Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

318 Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. azok, amelyek közigazgatási célra szolgálnak, viszont azok az épületek, amelyekben a legénység* lakik, már nem katonai közigazgatást szolgálnak, ezeket az épületeket tehát megadóztatták. Ez csak 1927-ben kezdődik, 1928-ban például Szombathelyen és Kőszegen megadóztatták ezeket a laktanyaépületeket, míg más pénzügyigazgatóságoknak, pl. Budapest, Kecskemét és^ Miskolc pénzügyigazgatóságainak az volt az álláspontja, hogy a városok laktanyafenntartási kötelezettsége tulajdonképpen közjogi szolgáltatás és így ezek a régi adómentességbe beleesnek. E kétféle magyarázat folytán természetesen a pénzügyi kormány magáranézve a kedvezőbbet fogadta el és most egy csomó városban visszamenőleg öt esztendőre vetik ki ezeket a házadókat és kényszerítik a városokat, hogy ezeket megfizessék. így például Debrecennek fizetni kellene 178.180 pengőt, Pécsnek 25.000 pengőt, Győrnek 10.000 pengőt. Azt hiszem, hogy amikor a laktanyák használatát a honvédelmi tárcának meg kell fizetnie, ezt az adókövetelést természetesen a honvédelmi tárcára át fogja hárítani minden város, hiszen amikor a laktanyákat használatba átadták, a bérleti szerződésekben ezekre az adókra nem gondolhatott senki sem. mert ezek az adók még gondolatban sem léteztek. Az fog tehát történni, hogy a pénzügyi tárca a városoktól elviszi házadó címén, a honvédelmi tárca pedig^ a városoknak megfizeti házadótérítés címén ezt az összeget és így tulajdonképpen az egyik tárca a másik tárcának fogja megfizetni. T. Ház! r Előhozhatnék a városok adminisztrációjából és háztartásából nagyon sok ilyen tételt, amelyekre a városok feleletet várnak, mert hiszen kétségbeesett állapotban vannak, nem tudják a tisztviselőket fizetni. Amit Brogli t. képviselőtársam az előbb a községekről mondott, ugyanez a helyzet a városoknál is. Nagyon sok helyen nem 1-én, hanem csak 2-án, 5-én, sőt 10-én tudják kifizetni a tisztviselőket. A megyei városoknál rá akar#k térni egy kérdésre, amelyet szeretném, ha különösen a költségvetés összeállításánál vagy a racionalizálásánál figyelembe lehetne venni. A megyei városok és a kormány közé van még ékelve a vármegye. Nagyon örülök, hogy itt van a belügyminiszter úr, aki vármegyei ember volt és tudja, hogy mi történik a vármegyénél a városi határozatokkal. A vármegyei kisgyűlésbe bekerül 250 darab és a kisgyűlés ezzel egy óra alatt készen van. Legalább nálunk így van. A kisgyűlésbe kerül, hogy a bábának mennyi a fizetése, hogy az utcaseprőnek mennyi a '

t fizetése, hogy egy gémeskutat hogyan csinálnak -meg, szóval a nagyobb ügyek mellett ilyen bagatell kérdések is kerülnek a kisgyűlés elé. A városoknál a kistisztviselőktől az 1912 : LVIII. te. megkívánja a képesítést és a városokban az ügyek különböző bizottságok, jogügyi, pénzügyi, műszaki és> építkezési bizottságok retortáin mennek keresztül az állandó választmányhoz és a képviselőtestülethez, minden város képviselőtestülete jól megrágva, átgondolva hoz döntést valamely ügyben, amelyet előzetesen megtárgyalt a belügyi ós pénzügyi kormánnyal, mert ezek nélkül a városokban semmit sem lehet csinálni és amikor ezeket az ügyeket jól megtárgyalva keresztülviszik, akkor jönnek azok a vármegyéhez. A vármegyénél egy tisztviselő felülvizsgálja ezeket és jön a határozat. Tisztelettel azt kérem, hogy ha van rá mód, tessék kikapcsolni a megyei városok és a kormány közül a vármegyét. En azt hiszem, hogy ez a kikapcsolódás bizonyos költségmegtakarítást is jelentene és akkor, amikor ma már a vármegye is tisztán és kizárólag a kormány kezében van, mert hiszen a régi vármegye önkormányzata már régen elmúlt, — az én szerény nézetem szerint jól is van talán, hogy« elmúlt — mert egy modern államban bizonyos központi és erősebb igazgatás kívánatosabb, mint a decentralizált és széttagozott igazgatás, ami annak idején lehetséges volt; de ha elmúlt ez a régi vármegye, akkor múljék el egészen a városok és kormányzat között. Annak idején, amikor 1886-ban megcsinálták a közigazgatási törvényt, a r városoknak három szakaszt szenteltek. Ez a három szakasz intézte el annak idején a rendezett tanácsú városokat és a városok már teljesen kinőttek ebből a törvényből. Kívánatos volna, ha a városok részére egy új törvényt alkotnának, mely a városok közigazgatásáról, háztartásáról rendelkezik. (Mojzes János: A községi törvény is elavult!) 1912-ben, amikor eat beígérték, sőt az akkori belügyminisztert kötelezték is arra, hogy a városi törvényjavaslatot készíttesse el, ezt ki is adták, de ez a ^törvényjavaslat még a mai napig is csak készül. Tisztelettel kérem a jelenlevő belügyminiszter urat és az összkormányt : méltóztassék odahatni, hogy a városokról szóló törvény minél hamarabb idekerüljön a Ház elé. (Mojzes János: És a községi törvény is!) Elnök: A pénzügyi államtitkár úr kíván szólani. Vargha Imre államtitkár: T. Képviselőház! Petro Kálmán igen tisztelt képviselő úr első kérdése a forgalmi adóra vonatkozott. A t. képviselő úr előadta azt, hogy a városoknál a forgalmiadóbevétel különösen a fázisrendszer behozatala következtében oly nagy mértékben csökkent, hogy a legtöbb városban ma már a kezelési költségeket is alig fedezi és intézkedést kért abban a tekintetben, hogy a forgalmi adó megfelelő része a városok részére biztosíttassák. Erre a kérdésre azzal felelhetek, hogy a fázisrendeletek kapcsán intézkedés történt arra, hogy ott, ahol az egyfázisú adót beszedik, t

a beszedő város csak az alapadó negyedrészét, 25%-át tarthatja meg magának, mint forgalmi adó részesedést — ami természetes is — és a beszedett magasabb forgalmi adónak 25%-a egy közös alapba helyeztessék, amely alapból azután a városok és községek részeltessenek. Ennek a részeltetésnek módját illetőleg a terv annak idején az volt, hogy a városokat abban az arányban részesítsük belőle, amilyen arányban az illető fázisadó alá eso áruk bevételéből megelőző időkben a városok tényleg részesedtek volna, a többi rész pedig, ami községekre esik, a közös alapban annak a célnak szolgálatára állíttassák be, Ihogy az, arra rászoruló község-ek segélyeztessenek, abból a segítő alapból, amelybe a költségvetés más jövedelmet is beutal . Amikor a forgalmi adót egy százalékról három százalékra felemeltük, ugyanakkor intézkedés^ történt arra is, hegy a felemelt adó negyedrésze ne adassék ki annak a városnak, amely a forgalmi adót beszedi, hanem részben a községek, részben pedig a városok között rászorultságuk arányában osztassák ki. Most mind a két bevételi többlet ebbe az egy alapba fizettetik be s ebből az egy alapból fognak a városok megfelelően részesedni. Hogy ma még ebből az alapból kiutalás nem történt, az egészen természetes, mert hiszen a városok rá-