Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

316 Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. sok a beruházások és a fejlődés terén megakadtak, hogy azután annál inkább nekilássanak és szabadon vágtassanak a beruházások és a szinte fantasztikus befektetések terén. Mind a magánember, mint az állam sokszor felesleges beruházásokat eszközölt. A régi konzervatív és tartózkodó polgár egyszerre felvilágosult és modern lett, készen kapta a kölcsönöket, sokszor maga az állam forszírozta, hogy a városok kölcsönöket vegyenek fel, mint ahogy ez a Speyerkölcsönnel történt (Jánossy Gábor: Nagy hiba volt! — Gaal Gaston: Bizonyos jutalékok ellenében!) s nem gondoltak akkor- 1922-ben, 1923ban és 1924-ben arra, hogy az akkori jövedelmek egyszer csak meg fognak csappanni, és nem gondolhattak arra, — minthogy az állam is úgy csinált — hogy^ egyszer el fog jönni majd az idő, amikor a városi jövedelmek úgy meg fognak csappanni, a város lakosságának keresőképessége úgy le fog csökkenni, hogy a városi háztartási kötelezettségeket nem fogják tudni teljesíteni. Minden város egy kis állam, t. Ház, azzal a különbséggel, hogy míg az állam kényszerhelyzetében nemcsak kiadásait tudja csökkenteni, hanem arra is van módja, hogy bevételeit emelhesse, addig a városok nem tudnak egyebet csinálni, csak a kiadásokat csökkenteni. mert bevételeiket emelni egyáltalán nem tudják, sőt maga az államhatalom rendszeresen hozzájárul ahhoz, hogy azok a bevételek, amelyek a városoknak még rendelkezésére állnak. a városok pénztárából kivándoroljanak. Lehetetlen állapotban vannak a városok: nem tudják tisztviselőiket fizetni, nem tudják a számlákat nemcsak hónapszámra, de évszámra sem kifizetni, a városok háztartását vezető pénzügyi emberek mindenféle manipulációkkal tudják csak elsején a szükséges összegeket kifizetni: hiszen nem titok előttünk, akik városokban r vagyunk képviselők, hogy mindenhez hozzányúlnak, amihez csak tudnak, hogy a városi háztartást fenntarthassák. Ugyanakkor pedig olyan törvényes és rendeleti intézkedések vannak, amelyek a városi háztartás ügyvitelét nagyon megnehezítik. Ezzel a néhány kérdéssel akarok foglakozni t. Ház és fel akarom hívni a kormányzat figyelmét arra, hogy ha egyáltalában van rá mód a városok helyzetén valamiképpen segítsen, s ezeket a segítéseket lehetőleg azonnal léptesse életbe. De egyúttal felhívom innen a magyar városok képviselőit is, hogy igyekezzenek egy plattformra jönni és mindezeket a kérdéseket megvitatva, a kormánnyal szemben követelőleg fellépni, hogy a városok háztartási egyensúlyát minden körülmények között feltétlenül biztosítsák. Az egyik fontos kérdés, amelvre rá akarok térni, a forgalmi adó kérdése Eltekintve attól, hogy a forgalmi adót én antiszociális adónak tartom, amelyet talán nem kellett volna életbeléptetni. — de halmar megvan, nem tudtunk tőle szabadulni — a városok kezelik a forgalmi adót és a forgalmiadójövedelemből 25% illeti a városokat. Tekintettel azonban arra, hogy a forgalom csökkent, és tekintettel arra, hogy a forgalmi adó egy részét fázisrendszerűvé alakították át, mégpedig a fa ,szén, hús, gyarmatáru, bőr és egvéb cikkek után és tekintettel arra, hogy a kézműiparosokat a forgalmi adó alól mentesítették, ez a forgalmiadóbevétel olyan kevésre csökkent, hogy most már nem fizeti ki a városoknak jóformán még a behajtást, a kezelést sem. A kezeléssel is úgy állunk, hogy nem a városok önkormányzatának a kérdése e forgalmi adó kezelése? ha nem a pénzügyminisztérium nevez ki oda tisztviselőket a forgalmi adó kezeléséhez és olyan tekintélyes és nagy fizetésekkel, hogy szinte már nem bírja el a város e forgalmi adó kezelésének költségeit és rövidesen el fog következni az az idő, hogy nem fog annyi pénzt beszedni, mint amennyibe a forgalmi adó kezelése kerül. Hozok példát is erre nézve, csak azt akarom itt még megjegyezni, hogy ha bejön a textilre az egy fázisrendszer, akkor az olyan városokban, ahol nincs ipar és nincs nagykereskedelem, a forgalmiadóbevétel^ teljesen meg fog szűnni. A pénzügyi kormányzat annakidején megígérte a városoknak,^ hogy kártalanítani fogja őket ezért az egyfázisú rendszerért és'a forgalom csökkenése folytán bekövetkezett forgalmiadóbevétel csökkentéséért, ezt azonban nem tette meg. (Zaj.) Itt van azonban a városoknak egy égető kérdése, a forgalmi adóval és a kereseti adóval kapcsolatban. Méltóztatnak nagyon jól emlékezni, hogy a Speyer-kölcsönt annak idején a forgalmi adó és a kereseti adó arányához képest folyósították a városoknak és most a forgalmi adó és a kereseti adó le van kötve, ezt be kell fizetnie a Magyar Nemzeti Bankba, ha nem elég ebből a két cikkből előálló^ bevétel az annuitás kifizetésére, a városi háztartásnak kell hozzájárulnia és ha ezt sem bírja, jön az állami felelősség. A helyzet úgy áll, hogy majdnem minden magyar városban, ahol nincs nagyobb gyáripar, a forgalmi adó és a kereseti adó ma már nem fedezi a Speyer-kölcsön annuitását. Csak egy példát hozok fel, Gyöngyös város példáját. De hozhatnám Eger városét és hozhatnám a többi városét is. Gyöngyös városában a következőképpen áll a helyzet. Gyöngyös forgalmiadókiadása, a személyi és dologi kiadás együttvéve 1925-ben 16.392 pengő 44 fillér volt, 1930-ban 36.714 pengő 74 fillér, tehát 20.000 pengővel növekedtek a dologi és személyi kiadások akkor, amikor a forgalmi adóból való bevétel jóformán majdnem a felére esett. Gyöngyös város Speyer-kölcsön annuitása 246.000 pengő. Erre 1925-ben forgalmi és kereseti adóban 173.654 pengő 99 fillér folyt be, 1930-ban már csak 99.360 pengő 41 fillér, tehát cirka 75.000 pengővel kevesebb, mint 1925-ben és ígv a város kénytelen a hiánvzó 146.640 pengő Speyerannuitást a sajátjából megoldani. A pénzügyi kormányzat városi ügyosztálya azt szokta mondani, hogy csak ott vannak ilyen hibák, ahol a Speyer-kölcsönt nem gazdaságos beruházásokra fordították. Ez állítás megeáfolásának Gvöngyös a fénves példáia, mert Gvöngyös a Speyer-kölcsön kétharmadát vízvezetékre, egyhf T-Tnad rés/ét pedig a villanyvilágítás átszervezésére fordította, tehát mindkettőt olvan beruházásokra fordították, amelyek feltétlenül hasznothaitók. De tekintettel arra, hogy a gyöngyösi vízi-nííből vízdnakat nem lehet behajtani, ezért 150.000 pe^fő hátralék van. Ezért hoztam fel Gvöngyös példa iát. Ugyanez a helyzet mindazokban a városokban, amelyek épületeket és csatornákat építettek a Speyer-kölcsönből. A forgalmi adó 1931 szeptember 1-én 2%-ról 3%-ra emeltetett fel. Itt volt egy 1%-os differencia. A forgalmi adó ke7eléséért a yárosok a beszedett forgalmi adó 25%-át kapják. Ennél az 1%-nál ki volt mondva, hogy ezt a 25%-ot a városok nem kapiák meg, országos alapba kell ezt a 25%-ot befizetni ^ a Magyar Nemzeti Bankhoz. Ennek az országos alapnak az volna a célja, hogy azokat a városokat, amelyeknél nincsen nagy összegű forgalmi adó bevétel, ebből érdem, vagy rászorultság szerint a beb'igyi, illetőleg a pénzügyi kormány kisegítse. Tudó-