Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. 313 ügyi államtitkár úr nyilatkozatának különösen utolsó része biztató jel. (Ügy van! Ügy van!) Még most is, tehát ezen elhangzott nyilatko­zatra építve, mindent el fogok követni, hogy mindazokat az r érdekeltségeket, amelyeket ezeknél a tárgyalásoknál a kormánnyal szem­ben képviseltem, visszatartsam attól, hogy üzemeiket beszüntessék. Viszont a pénzügyi államtitkár úrra hárítom a felelősséget abban a tekintetben, hogy ezek a tárgyalások immár hosszú időre húzódjanak el. Ez a káros mi­niszteri rendelkezés ugyanis december végén adatott ki, azóta már rengeteg idő telt el és alig lehet már lélekzetet tartani ezekben a vállalatokban, s mire a »segítség megjön, ak­korára ki fog múlni a beteg. Nagyon kérem tehát az igen t. pénzügyi államtitkár urat, hogy mindazokkal a tervekkel, amelyeket em­líteni méltóztatott, méltóztassék sietni, mert különben hiábavaló lesz a segítség. Ami az államtitkár úrnak azt a kijelentését illeti, hogy a rendelkezés kiadása óta csak 4 fillérrel drágult a benzinkutakban levő benzin ára, kijelentem, hogy ez tényleg így van Az államtitkár úrnak ebben igaza van, ámde az összes közhasználatú gépjáróművállalatok más forrásokból .szerzik be az üzemanyagot, nem pedig az utcán levő kutakból, s így az utcán levő kutaknál meghatározott ár nem mérvadó abban a tekintetben, hogy a kormány a maga álláspontját kialakítsa s a maga terveit vala­mire építse. A benzinkutaknál mutatkozó árak ' meg ne tévesszék az igen t. pénzügyi kormányt, mert az nem mérvadó, hanem tény az, s erre konkrét példákkal szolgáltunk a legutolsó an­két alkalmával is — hogy igenis kereken 10 fil­lérrel drágább most az üzemanyag, mint kará­csonykor, illetve karácsony és újév között volt. Ami az államtitkár úrnak azt a kijelentését illeti, hogy árellenőrző bizottságokkal fogja az árakat vizsgáltatni, én egy közelebbfekvő meg­oldást ajánlok. A közhasználatú gépjárómű­vállalatok elfogadják bírónak az igen t. keres­kedelemügyi miniszter urat, elfogadják magukra nézve teljesen a kereskedelemügyi miniszter úr döntését, mert tudják, biztosan tudják, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban már meg­vannak a konkrét adatok arra vonatkozólag, hogy a közhasználatú gépjáróművállalatok egyetlen pengő újabb közterhet nem bírnak el. Arról is biztos tudomásunk van, hogy a keres­kedelemügyi miniszter úr nagyon tartalmas, alapos és gondosan felépített átiratot küldött a pénzügyminiszter úrhoz, amelyben kétségbe­vonhatatlan adatokkal igazolta azt, hogy a ka­rácsony és újév között kiadott pénzügyminisz­teri rendelkezés után a közhasználatú gépjáró­művállalatok itt újabb terheket vállaikon elvi­selni nem tudnak, En tehát az árellenőrző bizottságok hossza­dalmas vizsgálata helyett azt mondom, hogy megnyugszik mindenki a kereskedelemügyi mi­ni^térium által összeállított adatokban. A ke­reskedelemügyi miniszter úr megírta és átírt a pénzügyminiszter úrnak, hogy mi a helyzet, kérem tehát, méltóztassék egyszerűen akcep­tálni & kereskedelemügyi miniszter úr állás­pontját és akkor a kérdés el van intézve. Min­den más esetben a közhasználatú gépjárómű­vállalatok fokozatosan meg fognak szűnni. Es itt érdekes szimptoma, — és erre különösen fel­hívom a parlament figyelmét — hogy a járatok beszüntetésében első volt az államhoz legköze­lebb álló Mavart, amely marin be c züntette azon járatait, amelyeknél deficittel dolgozott.Éppen ma délelőtt Borbély felsőházi tag a miatt emelt panaszt egyik miniszter úr előtt, hogy a Mavart. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. IV. szüntetett be járatokat. íme tehát, az államhoz legközelebb álló autobuszvállalat volt az első, amelyen csattant a karácsony és újév között kiadott rendelkezés, ő volt az első, amely csök­kentette járatainak számát. De ugyanezt fogja a többi mind sorra tenni, és akkor ezért felelős egyedül és kizárólag a pénzügyminiszter úr lesz, aki ridegen, nem pedig magasabb szem­szögből kezeli ezt a kérdést. Az államtitkár úr válaszát az előbb emlí­tettek folytán természetszerűleg köszönettel tu­domásul veszem. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az államtitkár úrnak a pénzügyminiszter úr ne­vében adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Brogli József képviselő úr in­terpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Ké­rem az interpelláció szövegének felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpel­láció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Miután az ország legtöbb vármegyéjében a községi jegyzők és alkalmazottak hónapok óta nem kapták meg a fizetéseiket, azt kérdem a pénzügyminiszter úrtól, hogy van-e tudomása arról, hogy a legszégyenletesebb körülmények között a falusi lakosság könyörületéből nyúj­tott hitelekből és kölcsönökből tengetik az életüket a községi jegyzők és alkalmazottak, tanuló gyermekeiket a városokból; internátu­sokból kénytelenek hazavitetni azért, mert az fiilátási díjat megfizetni nem tudják? Minő intézkedéssel óhajtja a pénzügymi­niszter úr biztosítani azt, hogy nevezett községi tisztviselők elmaradt fizetéseiket azonnal, a jö­vőben pedig rendesen megkaphassák? — Brogli József, s. k., országgyűlési képviselő.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Brogli József: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Jánossy Gábor: Ez közérdekű dolog!) Amikor a haza minden egyes polgárától ál­dozatokat kíván, amikor a súlyos gazdasági vi­szonyok a ha/a polgárságát arra késztetik, hogy rendes életmódját lecsökkentse, hogy igényei egy nagy^ részét leadja, akkor elképzelhető és nagyon kívánatos volna az, hogy az az általá­nos tudat töltse el minden egyes honfinak a lel­két, hogy ez a sors legalább közös. Ez a tudat, az a tudat, hogy én sem szenvedek jobban, mint a másik, (Jánossy Gábor: Igaza van!) erőt ad nekem a küzdelemre és megnyugtatólag hat. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Amikor az államkassza egyensú­lyának helyrehozatala céljából a tisztviselői kar kenyeréből lehasítottak egy darabot, ez a tiszt­viselői kar bár nehezen, de megnyugvással fo­gadta ezt, mert a haza így kívánta. Ki gondolt volna azonban arra, hogy lesz ennek a tisztvi­selői karnak esy olyan osztálya, amely kivétel lesz? Ki gondolt volna arra, hogy lesz egy olyan osztály, amely a kétségbeesés szélére sodorta­tik? (Ügy van! Ügy van!) A magyar jegyzői karnak legnagyobb része, vagy tizenhárom vármegyében a jegyzők és községi alkalmazot­tadé« hozzáteszem mindjárt, hogy a felekezeti tanítók és orvosok is, már hónapok óta nem kapták meg fizetésüket. (Felkiáltások: Elég szomorú!) Ezek a községben lévő szatócsüzlet­nek a hiteléből, szégyenletes kölcsönökből ten­getik életüket. (Egy hang a balodalón: Ha kap­nak kölcsönt!) Igen, ha kapnak kölcsönt, t. kép­viselőtársam. Gyermekeiket már nem tudják taníttatni, hazahozzák a városokból, mert nem 43

Next

/
Thumbnails
Contents