Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Àz országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. 305 a legeihagyatottabb, a legszegényebb iparosok is egy minimális kisipari hiteihez juthassanak. Igaz ugyan, hogy ez nem bankszerű fedezet, de minthogy a méltányosság megkívánja azt, hogy bizonyos altruizmust vigyünk bele a kisipari hitelek nyújtásánál a dologba, éppen ezért kérem az államtitkár urat, talán módot tudna találni arra, hogy a legrászorultabb és legkisebb exisztenciák, akik csak ingófedezettel és csak egy becsületes múlttal, tisztességgel és ugyancsak két ilyen tisztességes kezessel is rendelkeznek, — mert hiszen az természetes, hogy kezeseket is kell nyujtaniok — ezek is tudjanak hitelhez jutni. (Helyeslés.) í Volna még egy harmadik kérésem is s ez pedig az Országos Társadalombiztosító Intézetnél elhelyezett összegekre vonatkozik. Méltóztatnak tudni, hogy az Oti-nak az öregségi alapja most nincs felhasználva. A törvény értelmében csak két év múlva kezdik a kifizetéseket s ma már egy nagyon jelentékeny tartalékalapot kezelnek. Az (Jti. törvény is előírja, hogy ennek az alapnak bizonyos felhasználásáról intézkedni kell. Én azt hiszem, hogy éppen a mai súlyos gazdasági időkben lehetne módot találni arra, hogy az Oti. öregségi alapjából kihasíttassék egy bizonyos összeg. En talán három millió pengőben (Kabók Lajos: Kihasítottak onnan már eleget!) nevezném meg azt, amit a kisiparosság hitelellátására fordítanánk. Ezt az összeget a munkásság és kisiparosság fizeti be. Tudtommal az Oti. igazgató' ága, illetve elnöksége részéről és a hiteltnyujtó szervezetek részéről már bizonyos tárgyalások is indultak meg. Az Oti. vezetőségében megvan a jóakarat abban az irányban, hogy egy bizonyos összeggel segítségre sietve, ezt az összeget befizetik a kisiparosok hitelellátására. Kérném a pénzügyminiszter urat, hogy ebben a tekintetben legyen segítségére a magyar kisiparosságnak. Általában a kisipari hitel nem hiábavaló áldozat, ez nem volna kidobott pénz, ha mindjárt nem is folyik vissza mind, mert sajnos, a mai nehéz viszonyok között tényleg nehezen jön vissza a kisipari hitel, ellenben egy biztos : jó befektetés, mert azokat az önálló exisztenciákat erősítenénk meg ezzel, akiket ma a rohanó súlyos gazdasági élet árja magával sodorna; ha mi most nem tudunk ezeknek az embereknek hónuk alá nyúlni, ha itt nem tudunk mi ezer és ezer iparosnak éppen az állam bölcsessége, az állam bizonyos áldozatkészsége révén a hónk alá nyúlni ,őket segíteni, ha nem tudjuk őket az elsodrás, az ár sodrásától visszatartani, megint csak a társadalom és maga az állam fogja ennek kárát látni, mert éppen a legértékesebb önálló exisztenciákat, polgári egyedeket teszi tönkre és oda fognak sodródni arra az oldalra, ahol a kétségbeesés, a követelés mindig nagyobb és nagyobb fokra hág. Én nagyon kérem a t. Házat és jelenlévő pénzügyminiszter úr képviselőjét, hogy az általam elmondottakat tegye megfontolás tárgyává és amennyire csak az államkassza lehetőséget nyújt erre, ezeket a kéréseket teljesíteni szíveskedjék. (Éljenzés és taps a középen.) Elnök: A pénzügyminiszter úr megbízásából a politikai államtitkár úr ad választ. Vargha Imre államtitkár: T. Ház! A pénzügyminiszter úr betegsége miatt én vagyok jogosítva arra, hogy Müller Antal igen t. képviselőtársunk interpellációjára a feleletet megadjam. Ö maga is előadta interpellációjában, hogy az állam a kisiparosok hiteligényeinek kielégítésére nagyobb összeggel, összesen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. 12 millió pengővel sietett a kisiparosság megsegítésére, amely 12 milliónak egy része, hét millió pengő, olyan módon adatott több pénzintézetnek, hogy ezek a pénzintézetek ezt a hét millió pengőt mintegy biztosíték alapként kezelve, ennek több, mint háromszorosát, ebben az esetben 23 millió pengőt a kisipar hitelszükségleteinek kielégítésére fordítsanak. Etekintetben még a gazdasági helyzet leromlása előtt három pénzintézettel megegyezés is jött létre, ezeknek a megegyezéseknek alapján ezek az intézetek az általuk vállalt 23 millió pengőből körülbelül 6*5 millió pengőt folyósítottak is, ezenkívü a Községi Takarékpénztár 5 milliót, a P. K. pedig külön 5 millió pengőt, Összesen tehát 16 5 millió pengőt kisipari hitelekre_ folyósítottak. Egészen bizonyo.s, hogy a kisiparosoknak ez a megsegítése a harmincmillió ke rétén belül ki is elégíttethetett volna, ha időközben a gazdasági helyzet meg nem változik és a bankzárlat el nem rendeltetik. A bankzárlat elrendelése, de különösen azután a pénzintézetekből a betétek kiszivárgása következtében, másrészt pedig, mert a pénzintézetek külföldi hitelforrásai is teljesen kiapadtak, a bankok, amelyek ezt a kötelezettséget magukra vállalták, az újabb időben nem tudtak vállalt kötelezettségeiknek teljes mértékben eleget tenni. A pénzügyminiszternek nem most, hanem már ezelőtt hetekkel megindult tárgyalásai során azonban remény van arra, hogy a még hátralévő összegek folyósítása is megfelelő biztosítékok mellett be fog következni és a pénzügyminiszter nevében kijelenthetem, hogy ő a maga részéről a legnagyobb megértéssel igyekszik ezen a téren a kisiparosság helyzetét javítani, mert — azt hiszem, ebben nem lehet kétség — a mai kormányrendszer a kisiparosságnak nem gyengítését, hanem a lehető legteljesebb mértékben való megerősödését és virágzását kívánja biztosítani és elérni. (Helyeslés a középen.) f Müller Antal t. képviselőtársam másik kí.vánsága az volt, hogy ezeknek a hiteleknek határidejét 5 esztendőre emeljük fel. Ebben a kérdésben ma részletes és biztos

( feleletet adni nem tudok; a folyamatban levő tárgyalásoknak éppen ez is lnyeges része, hogy a kölcsönök, amelyek ezután fognak folyósíttatni, milyen határidőre adassanak. Azt hiszem, hogy e tekintetben is kielégítő megoldást fogunk találni. A magam részéről is az a véleményem, hogy a később folyósítandó kölcsönöknél körülbelül másfélesztendős hitelezési idő nem lesz elegendő. Panaszolta Müller Antal t. képviselőtársam, hogy főleg a vidéki iparosok hitelszükségletének kielégítése ütközik különösebb nehézségekbe s ezeknek a nehézségeknek kiküszöbölése céljából a vidéki ipartestületek bevonását ajánlotta. Azt az álláspontját és felfogását, hogy az ipartestületek esetleg mint véleményező testületek segíthetik az Ioksz-ot, az;t^ a szervet, amely vidéki hitelek kielégítésével foglalkozik, én is magamévá teszem. Kénytelen vagyok azonban kijelenteni, hogy az államhatalom ebbe bele nem avatkozhatik. Elvégre az a szövetkezet, amely ezt a munkát magára vállalta, kell^ hogy a maga felelőssége mellett a maga által választott módokon igyekezzék a szükségleteket kielégíteni és ha az • állam itt valamiféle szabályokat akarna reákényszeríteni, ezáltal tulajdonképMár pedig nemcsak a Népszövetség felé és a pen az állam a felelősséget vállalná magára. 42