Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának 50 akcióképességükben megbénítva, nagyobb költségekkel sokkal kisebb eredményt érnének el a szociális megnyugvásnak pótolhatatlan kárára. Ha pedig a maguk egészében más minisztériumhoz kerülnének, úgy vagy a régi ügyágakat kellene elhanyagolni, vagy az egészségügy és szociális kérdések sínylenék meg, mert ezek elintézése teljes embert követelnek. Ezen felül a vers ailles i békeszerződés XIII. részében foglalt rendelkezése, a nemzetközi munkaügyek keresztülvitele ugyancsak követelőén lépnek fel a minisztérium fenntartása mellett. T. Ház! Ne mondják nekem, hogy a sajnálatos és általam is eléggé el nem ítélhető visszaélések felett én szemet akarnék hunyni. Nem, sőt a legszigorúbb megtorlást követelem, épp az egészségügy és a szociális szempontok érdekében, ahol a lélekkú faroknak semmi helyük nincsen. Másutt is fordultak elő visszaélések, de a honvédelmi minisztériumban Gömbös Gyula erős keze, a belügyminisztériumban pedig Keresztes-Fischer Ferenc erélye még a nyomát is kiirtotta azoknak % Ide is egy erős kéz kell, aki szociális megértéssel, de kérlelhetetlen szigorral rendet teremt. De, hogy igazán szociális ember ilyen visszaélést nem követ el, nyugodtan hivatkozhatom arra, hogy egyetlen orvos sincs érdekelve ezekben a szánalmas ügyekben. Nem lehet lebecsülni ezeket az eredményeket, nem lehet tehát sutba dobni a^ népjóléti minisztériumot már e miatt a közegészségügyi munka miatt sem, amelyet eddig a közegészségügy és a magyar nép érdekében kifejtett, ha nem tudunk helyette más, jobb megoldást találni. T. Ház! Hazánkban, mint láttuk, eddig kiváló munkát teljesített a népjóléti minisztérium azáltal, hogy a közegészségügyi munka feltételeit: a jólképzett személyzetet és a munkához szükséges intézmények felállítását biztosította. Munkája közben azonban állandóan nehézségekkel küzdött azáltal, hogy nem voltak meg az alsóbb fokú szervei. A törvényhatóságokra van nálunk bízva a közegészségügyi munka végrehajtása, ezeknek pedig a belügyminisztérium a felügyeleti hatóságuk. így érthető, hogy a népjóléti minisztérium közegészségügyi szakemberei által kigondolt tervek nem mindig valósulhattak meg abban a formájukban, ahogy a szakszerűség ezt kívánta volna. Ha nem lehet a közegészségügyet államosítani, úgy nem marad más hátra, mint az, hogy a népjóléti minisztériumnak a közegészségügyi osztályai menjenek át a belügyminisztériumba. Katasztrofális lenne azonban a közegészségügyre, hogyha azt egyszerűen a belügyminisztérium meglévő XI. osztálya mellé, mint egy XII. osztályt osztanák be. Ilyen módon nem lehetne biztosítani a közegészségügyi munka elvégzésében okvetlenül szükséges két condotio sine qua non-t: a szakszerűséget a vezetésben és az elaszticitást. A közegészségügyi munka nem tűri meg a hivatali' bürokratikus lassúságot. Nem tűri a fórumok sokaságát, az osztályok közti aktatárgyalásokat, a hatóságokkal le- és feliratok útján való érintkezést. Gyors elhatározásra, gyors intézkedésre van szükség. Ezért egyes külföldi államok, egyes vonatkozásokban nem miniszteriális osztályokra, hanem megfelelő hatáskörrel biró, szakszerű vezetés alatt álló országos egészségügyi hivatalra bízták a közegészségügyi munka irányítását. Nézetem szerint, ha a népjóléti és munkaügyi minisztéülése 1932 február 17-én, szerdán. 295 rium nem tartható fenn, úgy e helyett a közegészségügyi munka fejlődését biztosíthatjuk a belügyminiszter hatásköre alá tartozó Országos Egészségügyi Hivatal felállításával. Ennek a hivatalnak azonban legyen meg a bürokratizmustól mentes elasztieitása, legyen biztosítva a vezetésben a szakszerűség és bírjon megfelelő impériummal intézkedéseinek keresztülvitelére. A társadalombiztosítás is, nézetem szerint, sokkal jobb helyen lenne ebben az egészségügyi hivatalban, mint esetleg a kereskedelemügyi minisztériumban. A szakszerű irányítás itt biztosítva lenne. Az egészségügyi hivatal elnöke mellett működő Országos Közegészségi Tanács, amely hazánk legjobb szakembereiből áll, biztosítaná a szakszerűség legmagasabb fokát. A népjóléti minisztérium megszüntetése, vagy meg nem szüntetése nem lehet csak politikai vagy gazdasági kérdés. Az ország polgárainak egészségügyi kérdését nem áldozhatjuk fel semmiféle szempontnak, itt csak a célszerűség kérdését kereshetjük. Ha megszűnik a népjóléti minisztérium, sok megtakarítás nem érhető el, akárhová osztják be a közegészségügyet. De ha a népjóléti minisztérium • megszüntetése után visszadobjuk a közegészségügyi munkát a belügyminisztériumba, a nélkül, hogy a munkának imént említett feltételeit biztosíthatnók, úgy biztosan számíthatunk arra, hogy Európa államai között a polgárai egészségéért folyó küzdelemben a legutolsó helyre fogunk lecsúszni. Hogy az egészségügyi és szociális élet munkásainak mi a meggyőződése, mutatja, hogy a Magyar ^ Országos Orvosszövetség elnöki tanácsa kérte a népjóléti minisztériumnak a mai szervezetében való meghagyását és határozata nemcsak a működő 8000 magyar orvos meggyőződését fejezi ki, hanem ngyanez a véleménye a munkások százezreinek is. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a Magyar Országos Orvosszövetség országgyűlési és 'törvényhatósági bizottsági orvosok szakosztályának 1932* évi február hó 4-én megtartott közgyűlése is, amelynek kívánsága folytán terjesztettem, éppen elő ezt az interpellációmat. Mély tisztelettel kérem tehát a nagyméltóságú miniszterelnök urat, méltóztassék a viszszaélések könyörtelen megtorlása után, a népjóléti minisztériumban szükséges szervezeti változtatásokat keresztülvinni. Azt az ügy-, ágat, (menekült-ügy) amelyik talán inkább való a belügyminisztériumba, annak átadni, ellenben az egészségügyre és gyermekvédelemre vonatkozó, más minisztériumokban levő ügyeket ide visszahozva, azt kibővíteni és élére megfelelő szakembereket állítani, illetve az egyes ágazatok élére orvosokat kinevezni s a köz érdekében való további működését biztosítani méltóztassék. Meg vagyok arról győződve, hogy ha mérlegre teszik a népjóléti minisztériumot, mint a szociális, egészségügyi feladatok megoldásának igazán arra való centrumát, bizonyos átszervezésekkel és módosításokkal, az ebben a kérdésben döntésre hivatottak annak fennmaradása, sőt a jobb idők bekövetkeztével, annak fejlesztése mellett foglalnak állást. Végtelen megnyugvásomra szolgálna az, ba a miniszterelnök úr olyan megnyugtató kijelentéseket tenne, hogy a népjóléti és munkaügyi minisztérium fennmaradásához ragaszkodik, de annak átszervezését kívánatosnak tartja; az ott hibákat, visszaéléseket elkövetőket kérlelhetetlen szigorral eltávo-