Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Àz országgyűlés képviselőházának ÚÖ. szolgáltatása tárgyában felmerült vitában anj nak a megállapítására, hogy a munkavállaló bizonyos meghatározott időpontban keersőképtelen-e, a m. kir. minisztérium az Országos Társadalombiztosító Intézet budapesti kerületi pénztáránál s a szükséghez képest a nagyobb vidéki központokban fennálló kerületi pénztáraknál is rendelettel orvosszakértői döntőbizottsági eljárást szervezhet.» Ez maga még nem baj, ebben semmi veszedelem nincsen. De azt mondja tovább (tovább olvass'a): «A döntőbizottság megállapítása a bírói eljárás során is kötelező abban a kérdésben, hogy a munkavállaló bizonyos meghatározott időpontban keresőképtelen volt-e.» Ez prejudikálás, ez a bíróság számára kötelezővé teszi egy más fórum döntését, illuzóriussá teszi az egész szociális bíráskodást, úgyhogy kérnem kell a miniszter urat és az előadó urat, hogy beszéljék meg ezt a dolgot^ és ha már fenntartják is ezt a javaslatot, legalább ezt az egyet, ne hagyják benne és ne tegyék fiktívvé a szociális bíráskodást. Ne állítsák kész helyzet elé a bíróságokat, ne gátolják őket a mérlegelésben, hiszen az ülnöki rendszer amúgy is csonka lesz, a szakértelem amúgy is hiányozni fog, a szociális szellem amúgy is tompulni fog, valószínűleg teljesen el fog veszni. Ha mármost ott áll ez a prejudikáló lehetőség, ez az intézmény, amely a bíróság előtt jár el és szögez le álláspontokat és állapotokat, akkor az egész szociális bíráskodás, ez az egész törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik is, teljesen illuzórius lesz. Ezek azok a szempontok, amelyek bennünket arra késztettek, hogy az imént felolvasott kisebbségi véleményt beterjesszük. Mi teljesen jóhiszeműen, a szociális gondolattól vezérelve, az ügyek történetének, az ügyek menetének teljes ismeretében merjük kérni az igazságügyminiszter úrtól azt, hogy ezt az antiszociális lépést ne tegye meg, vegye vissza ezt a javasLatot és ha szükségét látja a szociális bíráskodás reformjának, jöjjön ide egy korszerű, valóban szociális reformmal- (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! Minthogy a tegnapi ülésünkön tett bejelentésnek megfelelően már most az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát megszakítom és. előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirend 1., 2., 3. és 4. pontja. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Akkor ezt határozatként mondom ki. Andaházi Kasnya Béla képviselő úr a házszabályok 143. §-a alapján személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért és kapott felszólalásra engedélyt. A képviselő urat illeti a szó Andaházi Kasnya Béla: T. Képviselőház! (Halljuk!) A tegnapi nap folyamán, a napirendi vita keretében . pár dolgot voltam kénytelen a t. Ház színe elé hozni. Ennek folyamán az igen t. többségi párt több tagjától szemrehányást kaptam, sőt nyilt közbeszólás formájában azzal vádoltak meg, hogy olyan dolgokat állítok, amelyeket bizonyítani nem tudok, szóval egész felszólalásomnak más alapja nincs, mint a gyanúsítás. (Báró Vay Miklós: így is volt!) Miután a képviselő úr azt mondja, hogy ez így is volt, én kényszerítve érzem magam, egyrészt saját reputációm érdekében, de másrészt tartozom a Képviselőháznak és magának ülése 19ÈÎ február 17-én, szerdán. 2S7 a képviselői tekintélynek is azzal, hogy az itt szóbanforgó dolgot idehozzam. En ugyanis tegnap kénytelen voltam megjegyezni azt, hogy igen gyakran találkozunk o^yan esettel, amikor különösen az ügyvédképviselő olyan dolgokat intéz és jár ki, amelyek a képviselői tisztességgel, — bocsánat, hogy ezt a szót merem használni — össze nem egyeztethetők. Ennek igazolására méltóztassék megengedni, hogy egy konkrét dolgot hozzak a t. Ház színe elé. (Halljuk! Haltjuk!) A Magyar Bankegyesület, ame±y a Kern Gyulamagánház és sors jegybizományos cégből alakult át részvénytársasággá, a háború alatt és főveg az inflációs időkben kizárólag tőzsde- és bankszerű spekulációkkal foglalkozott, de a valuta stabilizálása után kifejezetten és mondhatnám, egyedül a s or s jegyeiárusítás legváltozatosabb visszaéléseiben specializálta^ magát (Zaj.) Azért mondom így, hogy visszaélésekben specializálta magát, mert a Pénzintézeti Központ revizora ezt hivatalosan több esetben meg is állapította. Méltóztassék megengedni, hogy csak mellesleg megjegyezzem, hogy amikor speciálisan az osztáiy sors játék esetét emútem itt fel egy részvénytársasággal, illetve egy banküzlettel kapcsolatban, íelhozzam azt is, hogy éppen képviselőtársaim jegyezték meg, hogy például a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák, akik nem tudnak semmiféle regálé-joghoz jutni, nem tudnak semmiféle ellátásban vagy támogatásban részesülni, hogy megszerezzék nekik azt a lehetőséget, hogy legalább 10—15—20 vagy 25 sorsjegyet tudjanak eladni, mert ez magában véve is életlehetőséget biztosít nekik, mert ez megélhetési bázis lenne legalább rövid időre. Mindezek ellenére ez eddig még sohasem volt keresztülvihető azért, mert a bankok és az ilyen részvénytársaságok érdeke érvényesült. Hogy miért, arra rögtön bátor leszek rámutatni. Meg kell jegyeznem, miután képviselőtársaim közül nem mindenki tudja ezt, hogy a sorsjegyeiárusításnál az eladó 20% jutalékban részesül. Bár ez már magában véve is óriási bázist, óriási üzleti lehetőséget nyújt, a tulajdonképpen üzlet a lazán megcsinált sorsjegy szabályztát miatt áll elő és itt igen kis lelkiismeretlenséggel óriási vagyont lehet szerezni. Ez a bizonyos Magyar Bankegyesület ezt szorgalmasan művelte és igen szépen fruktifikálta is. A tulajdonképpeni kereseti lehetőség a következő^ Ezek a bankok, amelyek sorsjegyeiárusítással foglalkoznak, lehetőleg olyan felet választanak ki is or s jegy vételre, aki nem képes a sorsjátéknak mind az öt osztályában a jegyet megvenni, mert méltóztatnak tudni, hogy egy játék öt osztályból áll, tehát átlagban 24 pengőjével az ötödik osztályban már 120 pengőt reprezentál egy ilyen jegy. Ha tehát a fél az első osztály húzása előtt még nem képes megvenni a^ sorsjegyet, akkor minden további osztálynál már a megelőzőt is meg kell fizetni, tehát az Ötödiknél 120 pengőt kell fizetni a kis vevőnek, míg az eladó az államnak ezért csak 24 pengőt fizet. Ez azt jelenti, hogy ha mindig változtat és például minden osztályban a sorsjegyet másnak adja el, akkor 360 pengőt keres, míg az államnak csak 96 pengőt ad ebből. így tehát olyan jelentős, r 264 pengős haszna van, amit nem találok egészen indokoltnak. Van azonban még egy súlyosabb visszaélési lehetőség is. A szabályzat ugyanis kimondja, hogy a nyertes sorsjegyeknek azok a tulajdonosai, akik három hónap eltelte előtt nem jelentik be igényüket, ezt az igényt elvesztik, de nem az ál-