Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának 50 kat. Hát persze, hogy nem emelték, de nem szállították le úgy, hogy méltányos, a termeléssel és fogyasztással arányban álló árakon jusson az a szegény dolgozó, nyomorgó tömeg a fűtőanyaghoz. Csattanó választ adott két szénbánya-város közönsége ezeknek a vállalatoknak a mentegetődzésére. Pécs törvényhatósági város, ahol hatalmas bányák vannak és Sopron városának a civitas fidelissimanak törvényhatósága. Sopronban tudniillik ott vannak a brennebergi magyar bányák — felírt a kormányhoz, az országgyűléshez az elviselhetetlen szénárak leszállítása iránt. (Egy hang a jobboldalon: Hol van a szénkormánybiztosf) T. Képviselőház! A szénkormánybiztos férfi a talpán, ő teljesíti a maga kötelességét, kiváló ember; az ő feladata, hivatása az, hogy a széntermelés folytonosságát biztosítsa és hogy ne álljon be a fűtőanyagban szükség. Ezeknek a feliratoknak azonban, amelyeket, ismétlem, két hatalmas bányavállalattal rendelkező törvényhatóság intézett az országgyűléshez, meg a kormányhoz, tudjuk, mi a sorsuk, hiszen a feliratok^ kiadatnak a kérvényi bizottságnak, a kérvényi bizottság lelkiismerettel teljesíti kötelességét és majdnem azt mondhatnám, hogy nem is tarisznyaszámra, hanem vagonszámra érkező kérvények tömkelegében ezek a sürgős, égető és megoldás után kiáltó kérvények is elvesznek. Az árelemző bizottságot is méltóztatott emlegetni. Már elemezi az árakat ez a bizottság, amelynek kiváló szakértő ^ emberei vannak Varsányi műegyetemi tanár úr elnökletével, dr. Krúdy Ferenc kiváló közgazdasági szakértő, független gondolkozású, keménykötésű magyar ember és úgy tudom, Kallós Bertalan államtitkár úr a tagjai. Amíg ez a bizottság végigmegy az Összes nagyvállalatok, a nagy ipari vállalatok árszámításain, addig kitavaszodik, ránk köszönt a nyár, az emberek pedig most télen fáznak, dideregnek, megbetegednek. Azonkívül ott van^ a kartelbizottság; ennek sincs jogában az árakat leszállítani. Igen örülök, hogy végre megalakult ez a bizottság és megkezdi működését. Csak kezdje meg minél előbb, dolgozzék éjjel-nappal és végre a magyar közvélemény igazságos felzúdulásának hatása alatt a kartellek jogosulatlan, törvénytelen, embertelen árdrágítását szüntesse meg. (Propper Sándor: Perényi már megnyugtatta a kartelleket, hogy nem kell félni!) En azonban a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézem szavaimat. A kereskedelemügyi miniszter úrnak az 5210/1931. számú, az egész minisztérium, nem az összminisztérium által kiadott rendelet (Gaal Gaston: Ha magyarosan akarja mondani: valamennyi miniszter nevében! — Propper Sándor: Jánossy, mint nyelvújító!) 2. §-a alkotmányos módot és lehetőséget ad arra, hogy az indokolatlan szénárakat letörje. Igénytelen felszólalásomra sem kérek választ a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól, akinek szíve és esze a helyén van, cselekedetet kérek és várok s meg vagyok győződve arról, hogy ezek a cselekedetek 24 óráig sem váratnak magukra. (Helyeslés és éljenzés jobb felől. — Buchinger Manó: Mikor lép ki az egységespártbóll?) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezi. Erődi-Harrach Tihamér képviselő úr, mint a mentelmi bizottság előadója kíván jelentést tenni. . . ., ülése 1932 február 17-én, szerdán. 27Ö Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a mentelmi bizottság jelentését beterjeszteni Farkas István országgyűlésig képviselő 9 rendbeli és Weltner Jakab országgyűlési képviselő 2 rendbeli mentelmi ügyében. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezeknek kinyomtatása, szétosztása és annak idején napirendretűzése iránt intézkedni. Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja, szétosztatja; azok napirendretűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Kelemen Kornél képviselő úr, mint a mentelmi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Kelemen Kornél előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a mentelmi bizottság jelentését beterjeszteni Farkas István országgyűlési képviselő úr 16 rendbeli, Esztergályos János országgyűlési képviselő 2 rendbeli és Lázár Miklós országgyűlési képviselő 2 rendbeli men

j telmi ügyében. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezeknek kinyomatása, szétosztása és annak idején napirendre tűzése iránt intézkedni. (Buchinger Manó: Megint mentelmi ügyek!) Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja, szétosztatja ; azoknak napirendretűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a társadalombiztosítási bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (Írom. 125, 131.) Szólásra következik az előadó úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Képviselőház! A társadalombiztosítás intézménye Magyarországon immár több mint 40 évi mattra tekinthet vissza. Az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetére való segélyezéséről szóló 1891 : XIV. te. megalkotásával hívta életre a törvényhozás a társadalombiztosítás intézményét, amely a magyar törvényhozás első szociálpolitikai alkotása volt és egyben alapja lett a társadalombiztosítás tovább^ kiépítésének. (Buchinger Manó: A munkások vetették meg az alapját, most pedig elrabolták az egészet a munkásoktól!) Nem akarom ennél a megállapításnál figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy hazánkban már ennek a törvénynek életbelépése, tehát 1891. április 14-ike előtt is láthatók bizonyos nyomai a társadalombiztosítás ügyének. Utalok e tekintetben az 1884 : XVII. tcikkben foglalt ipartörvény 142. és 143. §-aira, amelyek a betegsegélyző pénztárak alakíthatására módot nyújtottak, ezzel a lehetőséggel azonban az 1891. évi törvény életbelépéséig mindössze 28 ipartestület élt és létesített betegsegélyző pénztárt s magánegyesületi betegsegélyző pénztár is csak igen kis számban alakult. Megállhat tehát az a megállapítás, hogy a társadalombiztosítás intézményét az 1891. évi vonatkozó törvény létesítette. Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907 : XIX. te. egyrészről módosította az 1891 : XIV. tcikket. továbbfejlesztvén az ott lefektetett elveket, másrészről törvénybe iktatta az ipari munkások baleset esetére való biztosításának intézményét. Az 1891. évi törvény a németországi és az ausztriai biztosítási rendszeren épült fel, figyelembe véve azoknak a vidékeknek sűrűbb lakosságát és ipari foglalkozású lakosságának nagyobb tömegét. Minthogy azonban ez az intézmény idegen talajban sarjadt és az alapul 38*