Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-49
Az országgyűlés képviselőházának 49 háztulajdonosokat!) igazságtalan és egyoldalú volna. Az első tehát az, hogy a háztulajdonosok közterhet enyhítsük és azután a házbérek leszállításával (Kabók Lajos: Mi lesz a lakókkal?') a lakók mai súlyos helyzetén segíteni. (Esztergályos János: Gyűjtést indítsunk a háztulajdonosok részére?. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Esztergályos képviselő úr! Váry Albert: Nincs vita aziránt, hogy életünk drágaságán változtatni kell és életünk olcsósága felé kell törekednünk, (Peyer Károly: A választási kasszába menyit fizetett be a Háztulajdonosok Szövetsége?) ha lehet, kormányzati intézkedésekkel is. {Büchler József: Menynyit fizettek a választási kasszába?. — Peyer Károly: Mennyit fizettek a Műemlékek Alapjára?. — Zaj.) Ismételten hangoztatni kívánom, hogy azzal, ha mi a talán egy még jobb módban lévő társadalmi osztályt kiválasztunk és annak terhére és bőrére akarjuk megoldani a mi súlyos bajainkat, igazságos és kielégítő megoldást nem találunk. (Peyer Károly: A fővárosi házak egyharmadrésze külföldiek kezében van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Váry Albert: Egyébként minden tekintetben helyeslem mindazt, amit Weltner képviselőtársam mondott. Magam is azok közé tartozom, aki a mai nyomorúságos helyzetben a házbérek leszállítását indokoltnak látom. Ez a kérdés azonban nem olyan egyszerű, hogy egy indítvány alapján s teljesen egyoldalú 'szempontból, meg lehetne oldani, ezért a kormány által már kijelölt programmot kívánom a Ház által letárgyaltaim és ennek következtében az elnök -úr napirendi indítványát fogadom el. (Helyeslés a*jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik?. Takách Géza jegyző: Andaházi Kasnya Béla! Andaházi Kasnya Béla: T. Ház! (Dinich Ödön: Hol a kormány?) En nagyon jól tudom, hogy a miniszterelnök úr olyan rendkívül nehéz helyzetben vállalkozott a kormányzásra, hogy főleg olyan konkrét eredményeket várni vagy kívánni, amelyek azonnal javítanák a r gazdasági helyzetet, nem lehet. Ezért őszintén tartozom azzal a nyilatkozattal, hogy én meg vagyok győződve minden tekintetben a miniszterelnök úr jó szándékáról, meg vagyok győződve arról, hogy a miniszterelnök urat a legjobb elgondolás vezeti, (Kun Béla: Hol van? Ügy lát-zik. lemondott!) és amint kétségtelen, hogy földrajzi, gazdasági és politikai helyzetünknél _ fogva ennek az országnak a világkrízis kibontakozásán keresztül domináns szerepe nem lehet, ugyanúgy nem engedhető meg az sem, hogy az eseményekkel lépést ne tartsunk és messze mérföldekkel kullogjunk a tényleges történeti események után. De amikor ezeket a dolgokat — mint maga a miniszterelnök úr mondotta — egyik napról a másikra elintézni nem lehet, tiszteletteljes kérésem az volna a miniszterelnök úrhoz, hogy egy dolgot azonban még is oldjon meg, amit nem befolyásol a mai gazdasági krízis és ez, a politikai erkölcs megteremtése. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) A hercegprímás úr ő excellenciája, a «Korunk Szava» című lapban egy kitűnő cikket írt, amelyet,;, azt hiszem, minden képviselőtársam el fog fogadni. (Farkas István: En nem!) Ebben a cikkben rámutat arra, hogy ez a mai kor az erkölcs krízisét éli, ez a morális krízis az, amely szaturálja a politikát is ^minden vonatkozásban és a legszebb elgondolást, a legtökéletesebb programmot is , ülése 1932 február 16-án, kedden. 267 megöli keresztülvitelében a heterák és a rajta keresni akarók száma. (Farkas Elemér: Az egész világon így van!) Sajnos, ha ez így van, annál inkább egyet kell értenünk és ennek kiküszöbölésén kell dolgoznunk. (Propper Sándor: Hol a kormány? Tényleg lemondott?) Mert nézzük, uraim, mi történt az elmúlt tíz esztendő alatt. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Inkább ne nézzük!) Az elmúlt tíz esztendő alatt, nem állítom, hogy nem történtek jó dolgok, (Farkas Istvá: Panamák történtek!) nem állítom, hogy itt nem történtek üdvös intézkedések, (Farkas István: En állítom, hogy nem!) én nem vagyok Tart pour l'art ellenzéki, én mindig örülök annak, ha valamit megszavazhatok, én örülök minden olyannak, amiről elismerhetem, hogy az ország érdekében való. (Fáy István: Miért lépett be hozzánk? Nem hívta senki! — Kun Béla: Azután megborzadt a rendszertől, azért lépett ki! -Zaj.) Amikor láttam azt, hogy a legszebb elgondolás hogyan valósult meg a kivitelben, akkor nem maradhattam ott, úgy éreztem, hogy nagyobb szolgálatot teszek, ha a kritika terére lépek és úgy segítem elő a helyes építkezést, mint ha ott csendes hallgatással elősegítem az egyéni érdekek boldogulását. (Büchler József: Az emésztést!) Nézzük meg 1 programmszerűen, hogy mi történt a legutóbbi tíz év alatt? Megindult a földreform. Tessék megnézni: kitől, hogy vettek el földet és tessék megnézni, hogy amikor a földbérletekhez hozzájárulást, engedélyt kellett kérni, mi történt ezen a téren. Hiszen köztudomású, a városban beszélnek róla, hogy vannak ügyvéd-képviselők, akik vagyonokat szereztek a földbérletek átírása engedélyezésének kijárásával. (Pakots József. Nagyon érdekes! — Egy hang jobbfelöl: Például?) Itt van például a numerus clausus. Kisült, hogy a numerus clausus nem érint mindenkit, mert voltak olyanok, akik anyagi ellenszolgáltatás ellenében át tudták hidalni ezeket a nehézségeket. (Pakots József: Ez is^yolt?) Ittvan a kisipari hitel kérdése, amelyről most ^részletesen idő hiányában nem szólhatok, azért majd külön még idejövök a t. Ház elé evvel a kérdéssel. A kisipari hitel egyedül és kizárólag a nagybankok érdekeit szolgálta. (Kun Béla: "Ügy van!) Az állam, mint érdekelt, kénytelen volt eladni a gyufamonopóliumot, (Kun Béla: Hol van a gyufapénz? — Zaj a baloldalon.) másnap már a városban terjedt a hír és beszéltek róla, hogy vannak egyes egyének, akik az államnak erre a tranzakciójára nem fizettek rá. (Kun Béla: Enyhe kifejezés! Talán kerestek raita? — Esztergályos János: Kerestek? — Kun Béla: Hol a gyufapénz, amelyet még fel nem használtak? — Esztergályos János: Hol a pénz? —- Zaj a baloldalon. — Elnök csenget. — Kun Béla: A gazdabajokat miért nem enyhítik? — Fáy István (Andaházi Kasnya Béla felé): Mindezt ön már tudta júliusban is! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassanak a szónokot figyelemmel meghallgatni. Andaházi Kasnya Béla: Itt van azután a légiforgalmi hivatal felállítása. (Kun Béla: Hol van a gynfapénz? Papíron megvan! — Pakots József: Halljuk a légiforgalmi hivatalt! — Zaj.) Felállítják a légiforgalmi hivatalt, amelyet úgy-e itt nem kell az uraknak bővebben vázolnom, nem kell vázolnom, hogy ez tulajdonképpen micsoda. (Kun Béla: Az^ egész egységespártot légiforgalmivá kellene átalakítani! — Derültség a bal- és a s^élsobaloldalon. •— Simon András: Ezt ne Kun Béla mondja. Széllel bélelt. — Zaj.) Ebből előbb-utóbb botrány 37*