Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-49

Az országgyűlés képviselőházának J>9. ülése 1932 február 16-án, kedden. 261 Érdekes! — Peyer Károly: Maga ezt álmodta az éjjel! Józan ember nem mondhat ilyent!) Elnök: Csendet kérek. Peyer képviselő urat rendreutasítom. (Peyer Károly: Ilyen hülyeséget csak nem lelhet itt elmondani!) Mégegyszer rendreutasítom. Simon András: Minden okos közbeszólásra válaszolok, erre tehát nem felelek. (Peyer Károly: Jól is teszi! Nem azért mondtam, hogy feleljen rá! Ilyen zöldséget ne mondjanak itt! — Elnök csenget.) A képviselő úr sértése nem ér fel hozzám. Minden sértést leszállítok arra a nívóra, ahonnan jön. (Zaj a bal- és a jobboldalon- — Kabók Lajos: Egészen lenn van a nívón ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk!) Simon András: A politikai szenvedelmek felkorbácsolása volt a célja egyes felszólalásoknak. Amidőn a mezőgazdaságon segíteni akart a kormányzat és amikor a főtermék árának katasztrofális esését akarta a boletta intézményével kipótolni, elhangzottak itt a statisztikai adatok nem ismerése folytán olyan felszólalások, hogy ez a koncepció, ez a tervezet csak a nagybirtok kategóriáján akart segíteni is nem a kiisexisztenciákon. Az, aki komolyan foglalkozott volna az idevonatkozó kérdésekkel és adatokkal, nem mondhatott volna ilyet, mert annak meg kellett volna állapítania, hogy átlagosan és kereken számítva, a búzaterületnek közel 72% -át kisgazdák mívelték meg és azon ők termeltek, hogy a rozsterületnek szintén körülbelül 72, az árpaterületnek 66, a zabterületnek 57%-át^ ők mívelték meg, a tengeri területnek 73%-át, a burgonyaterületnek pedig 75%-át. Kérdem, t. Képviselőház, nem lehetett volna-e itt objektív alapon, az adatok ismerete^ mellett — és nem politikai szenvedélyek keltése végett tartott szavalás mellett — azt mondani, (Ügy van! ügy van! jobb felől. — Kabók Lajos: Csak szavaljon tovább!) hogy a kisbirtokosoknak semmi köze nincs a búza árát megjavítani akaró boletta-rendszerhez akkor, amikor kimutatja és megállapítja a viszonyokat, a mezőgazdasági üzemeket úgyszólván tökéletesen ismerő egyén, egy kiváló tudós, hogy igenis a búzával bevetett terület 72%-a a kisbirtok kategóriájára esett. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezen adatok ismerete mellett komoly, szakszerűségre törekvő és szakszerű felvilágosítást adni akaró ember nem állíthatott volna olyan valótlanságokat s csak a politikai szenvedelmek felkeltésére alkalmas • tényállásokat, mint amelyek itt és az országban elhangzottak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Tabódy Tibor: Ügy van! Nagyon helyes! — Kabók Lajos: Jól meg van védve a nagybirtok! Szegény nagybirtok, ha ilyen védelemre szorul, jól néz ki! — Zaj. — Niamessny Mihály: így nem lehet hallgatni egy beszédet!) T. képviselőtársam, én itt nem vagyok sem a nagybirtoknak, sem az iparnak, sem a kereskedelemnek, sem külön a munkanélkülieknek, sem a mezőgazdasági munkásoknak a szószólója, védője. (Weltner Jakab: , Egyszóval senkinek!) A magyar alkotmány értelmében — ezt tudnia kell minden képviselőnek — minden képviselő az egész ország képviselője, az egyes kerületek szerint való választás csak a választás módja, (Weltner Jakab: De milyen módja! — Kabók Lajos: Puskával és szuronnyal! Ez a módja, ahogy idekerült!) mikor azonban ez a kiválasztás a kerületek szerint megtörtént, (Weltner Jakab; Csak • beszeljünk a módszerről!) a magyar alkotmány értelmében minden magyar képviselő az egész ország képviselője és az egyetemes érdekeknek szószólója. Ezt tudnia kell minden magyar képviselőnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) A nagybirtoknál részben a tulajdonos nagyobb műveltségénél fogva, részben az képzett gazdatisztjeinél fogva, de önerejéből és saját műveltségénél is sokkal inkább elhanyagolható területet találok én az állam, a köz részéről, a kormányzat részéről, mert hiszen ezek az említett tulajdonságoknál fogva önmagukról is gondoskodni tudnak. (Zaj a szélsőbaloldalon,) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ellenben épp az ötvenholdnyi kategórián alul eső kategóriák azok, akik igenis irányításra, felvilágosításra szorulnak és akik között a jelen nehéz adóssági viszonyok közepette a köz segítségére, a köz által konvertálandó és ha már máshoz nem juttathatók, olcsóbb adóssághoz juttatható elemeket találunk. Igenis a kisbirtokkategória tehát az, amelynek érdekeit nem az ő szempontjukból, de egyetemes nemzeti érdek szempontjából kell a kormányzatnak felkarolnia. Es itt nem hallgathatom el azt az észrevételemet, hogy a jelentésnek a mezőgazdasági statisztikára vonatkozó utolsó bekezdését . nem szívesen olvasom. Ez a bekezdés ugyanis azt mondja (olvassa): «Végül a mezőgazdasági statisztikának további lényeges egyszerűsítését jelenti, hogy az évek óta rendszeresen feltett üzemstatisztikai kérdések az új kérdőívről ós lajstromokról elhagyattak.» T. Ház! Tisztában vagyok azzal, hogy a kormány ezt nem meg nem értésből teszi, vagy nem a kisbirtokkategória lebecsülését vagy elhanyagolását vagy mellőzhetését, hanem a mai rettenetes pénzügyi viszonyok között mindenütt szem előtt tartandó takarékosságot kénytelen figyelembe és alapul venni, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy a 852.000 birtokosból, amely szám felöleli a birtokosokat a törpebirtokostól kezdve a legmagasabb kategóriáig, 827.000 a kis- és törpebirtokos. Tisztában vagyok azzal is, hogy több mint 90%-kai emelné az amúgyis elviselhetetlen költségeket ^ezen a téren, ha a törpe- és kisbirtokkategóriában a részletstctisztikát felvennők az állatokra, a terményekre, az állati termékekre nézve, mégis azt mondom, hogy a földbirtokreform is sokkal jobban sikerült volna, ha tisztában lettünk volna azokkal az élő- és holtfelszerelésekkel, vagy az élő- és holtfelszerelések beszerzésére való képességgel, a családi összetétellel, a műveltségi viszonyokkal, az egészségügyi viszonyokkal azoknál a törpebirtokhoz juttatott egyéneknél, akik közel egymillió katasztrális hold földhöz jutottak ilyen adatok hiányában. Mert ennek hiánya eredményezte azt, hogy e^ föjdhözjuttatottak hibáján kívül a termelés számára ezek a területek úgyszólván elvesztek. Kétségtelen dolog, hogy a földet termelési szempontból, de merem állítani, még szociális szempontból is helyesen csak annak lehet juttatni, akiről feltehető, hogy azt meg tudja mívelni, akár ismereteinél fogva, akár pedig vagyoni képességeinél fogva. Hiszen egy kisbirtokhoz, amelyen egészséges gazdálkodás folytatható, amely egy átlagos kis családnak" munkaalkalmat és megélhetést biztosít, ha nem rendelkezik már élő- és holtfelszereléssel, a legegyszerűbb élő- és holtfelszerelést, a legegyszerűbb lakóházat és a gazdasági épületeket