Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-49

Az országgyűlés képviselőházának £j dani. Kívánatos volna az is, hogy a Statisztikai Tanácsba főkép a munkavállalók részéről, vagyis a munkásság részéről bedexegált tagok véleménye e tekintetben figyelembevétessék, az a vélemény, amelyet a részietekre vonatkozólag ott felsoroltak, mert vannak itt egyes adatok, amelyek ma kevésbbé bírnak fontossággal s talán ezeknek a statisztikai adatoknak a gyűjtésénél lehetne megtakarításokat eszközölni, ha már az államnak nincs pénze újabb adatgyűjtésre, melyekkel pótolni lehet azt a hiányt, amelyet mi felemlítettünk. De újból hangsúlyozom, hogy rendkívüli fontossággal bír a gyorsaság, mert nincs értéke az olyan statisztikának, amely egy évvel később jelenik meg. Az teljesen felesleges és majdnem azt lehetne mondani, hiábavaló munka; tudományos szempontból talán még egy-két tudósnak az adatgyűjtés szempontjából jó lehet és majd utólag megállapíthatja, hogy abban az időben mik voltak a hibák és mit kellett volna csinálni, de a következtetések levonására, a tanulságra és a helyzet megítélésére csak olyan statisztika alkalmas, amely gyors, amely^ azonnal rendelkezésére bocsátja az adatokat. Kívánatos, hogy ezek az adatok inkább ne teljes részletességgel, ne a legnagyobb aprólékossággal feldolgozva jussanak kifejezésre, hanem előzetesen nyersen kerüljenek ki és a részletes feldolgozásra adassék idő a későbbi időpontban, ha annak lehetősége nincs meg azonnal. A külkereskedelem szempontjából^ kereskedelem érdekében nagy fontossággal bír az, hogy áttekintést kapjunk arról: mely országgal mily kereskedelmi összeköttetéseink vannak, hova szállítunk árut, honnan jön be a külföldről ide áru, hogyan, milyen módon kellene védekezni. Ezen csak úgy lehetne segíteni^ és csak úgy lehetne a leghelyesebb gazdaságpolitikát folytatni, ha az adatok nyomban rendelkezésre állnak. Ha azonban az adatok csak egy év múlva, vagy csak egy fél év múlva állnak rendelkezésre, akkor már teljesen hasznavehetetlenek. A tudományos kutatás szempontjából talán még valamelyes értékkel bírnak, de a gyakorlati életre ezek teljesen elvesztek. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Simon András. Simon András: T. Ház! Örömmel állapítom meg, hogy az előttem szóló t. képviselő úr t a legtárgyilagosabb hangot használta és tárgyilagos hangja tette lehetővé, hogy pártállásra való tekintet nélkül elismeréssel tudott adózni azoknak, akik a statisztikai adatok gyűjtésével és feldolgozásával felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek a köznek, az egyetemes érdekeknek. Annál élénkebb ellentétben állott az előtte felszólalt elvtársainak vagy azonos pártállású képviselőtársainak azzal a tendenciájával, hogy ebben a reális adatokkal és ;reális kérdésekkel foglalkozó matériában sem tudtak szabadulni a politikai elfogultságtól. Ëégen elmúlt pedig a múltnak az a két szellemesnek tartott megjegyzése, amelyek közül az egyik néhai jó Eötvös Károly részéről hangzott el, hogy: «a statisztika annak az esze, akinek egyébként nincs», avagy Wekerle Sándornak az a rendszere, amely szerint^ előre kiadta terveinek, koncepcióinak lényegét és csak utólag bízta meg a statisztikusokat azzal, hogy azt statisztikailag indokolják meg, mert az volt az álláspontja^ hogy «a statisztikával minden megindokolható». A múltban politizálónak ebbe a hibájába estek a t. túloldali felszólalók, amikor visszavisszatértek gróf Károlyi Imrének legutóbb megjelent könyvéhez, visszatértek ahhoz, hogy . ülése 1982 február 16-án, kedden. 259 a nagybirtok kategóriáiból is tendenciózusan a nagybirtokot szembeállítsák a kisbirtokkal, s kiemelték az egyházi birtokokat. (Kabók Lajos: Nagyon helyesen!) En elfogulatlanul szólhatok mint református ember ehhez a kérdéshez; senki sem .mondhatja azt, senki sem gyanúsíthat engem azzal, hogy hazabeszélek, hogy elfogult lennék ezen a téren. Éppen a t. túloldal egyik prominens és kiválóan elfogult emberének adataival kívánom megcáfolni a felhozottakat, a konzekvenciákat és kívánok rámutatni arra, hogy nem a tárgyilagosság vezette azokat, akik ezzel a kérdéssel leginkább foglalkoztak, hanem ellenkezőleg merő politikai ellenszenvüknek adtak kifejezést, a gyűlöletet és ellentétet szították ezen a téren írásban vagy szóval elfoglalt álláspontjukban. En olvastam a gróf Károlyi Imre könyvére megjelent válaszkönyvet, elolvastam belőle Györki Imre képviselő úr válaszát és érdekesnek tartottam, hogy amikor összeadtam az általa kimutatott egyházi birtokok területét és amikor figyelembe vettem mindazokat a mezőgazdasági törpebirtokosokat vagy földnélküli vagyontalan elemeket és hozzávettem azt az 50 ezer köztisztviselőt is, akiket a bürokráciából ki akar választani és birtokossá akar tenni földbirtokreform révén, természetesen kij zárólag az egyházi birtokon végrehajtandó földbirtokreform révén, akkor azt kell megállapítanom Györki Imre adatai alapján, hogy ennek a Györki Imre szerint két millió holdnak a földhözjuttatandók között való szétosztása, az egyházi javakon megejtendő földbirtokreform azt eredményezné, hogy 365 négyszögöl területű szántóföld jutna minden egyes embernek. Kérdezem tisztelettel mindenkitől, aki csak egy kicsit is tisztában van azzal, hogy milyen birtokon lehet okszerűen gazdálkodni: milyen birtok biztosítja legalább annak az egy személynek megélhetését, aki a birtokon folytatja munkálkodását. Kérdem, hogy akár az az 50 ezer tisztviselő, akár pedig vele együtt a többi földhöz juttatandó kétmillió földnélküli ember 365 négyszögöl egyházi birtokon megtalálná-e a maga munkaalkalmát és megélhetését? (Létay Ernő: Házhelynek elég volna! — Pintér László: Es a forgótőke!) Györki képviselő úr még csak nem is házhelyről beszélt; ellenkezőleg, azt az egyet elismeri, hogy a földbirtokreformnak félig-meddig csak egyetlen-egy része sikerült és ez a házhelyhez történt juttatás, legfeljebb ezt tartja lezártnak vagy lezárhatónak, de nem tartja lezárhatónak a földbirtokreformot: hol? Az egyházi javaknál. Érdekes, hogy az a gróf Károlyi Imre, aki maga is nagybirtokos, vagy legalábbis nagybirtokos volt, a szocialista Györki Imrével együtt csak az egyházi javakon ütközik meg, csak az egyházi javakat tartja földreform útján feloszthatóknak és juttatandóknak, de nincs egyetlen-egy szava sem a többi nagybirtok-kategóriák ellen. (Kóródi Katona János: A hadseregszállítók birtokát nem akarják felosztatni!) Megfeledkezik egyben a pénzügyekkel is sikerrel vagy siker nélkül foglalkozott gróf Károlyi Imre és a neki extázissal hódoló Györki Imre szocialista képviselő is azokról a bankokról, amelyeknek kamatpolitikája juttatta elsősorban az eladósodáshoz és a tönk szélére a nagy-, közép- és kisbirtokokat. (Weltner Jakab: Nem feledkezik meg! — Kóródi Katona János: Mai összeköttetései mellett?) En nem csak egyszer olvastam el, én valósággal megtanultam ezt a válasziratot, mert kíváncsi voltam, hogy vájjon azok, akik örökösen programmot sürgetnek, örökösen 36*