Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-49
Az országgyűlés képviselőházának Í9. ülése 1932 február 16-án, kedden. 245' példaadó munkát végez Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, amely igazán dicséretreméltó buzgalommal igyekezik feltárni mindazt, amit Budapestről és környékéről gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, néprajzi és egyéb vonatkozásban fel lehet tá.rni. El«ősorban nélkülöznünk kell a gazdaságpolitikai statisztikát, a munkabérekre, általában a munkásuk, a dolgozók kereseti- és életviszonyaira vonatkozó statisztikát. Ma már minden államban, még a leghátramaradottabbakban is tudnák, hogy a gazdaságpolitikának egyik rendkívül fontos tényezője a munkásság, annak kereseti viszonyai és az. hogy annak fogyasztóereje, fogyasztóképessége, hogyan, miként hatnak vissza egy ország gazdaságára. Nálunk errevonatkozólag statisztika alig van és ami van, az is hiányos. így például a mi szorgalmazásunkra az előző kormány elrendelte az országos munkanélküli statisztika felvételét. Meg is indult az egész országban az errevonatkozó adatgyűjtés, a mezőgazdasági munkásságot azonban kihagyták ebből a statisztikából és ennek következtében csak nagyon nehezen lehet tiszta képet alkotni arról, hogy Magyarországon milyen arányú a munkanélküliség és az milyen foglalkozási ágakra terjed ki. Pedig mezőgazdasági válság idején élünk és így rendkívül fontosságú az, hogy a mezőgazdaság minden ágára vonatkozólag tiszta él világos statisztika álljon rendelkezésünkre. Itt van azután az egyházi birtokok kérdése. Nem én, a szociáldemokrata mondom, hanem haladó szellemű katholíkusok kívánják ma már — amint a lapjukban méltóztatik olvasni — az egvházi birtokok ügyének valamilyen rendezését. Az egyház magra is érzi, hogy az az állapot, amelyben birtokait illetőleg ma van. soká fenn nem tartható. Egyházi kézen nálunk 915 982 katasztrális hold van. Sehol a világon nem fogjuk tapaszatlni, hogy amikor a munkásnép fele még a nyári hónapokban is az éhenhalással küzd, tengődik, másik fele pedig éopen csak hogy meg tud élni, amikor a földéh ö ég sehol sem olyan nagy. mint Magyarországon, akkor holtkézen 915 982 katasztrális föld legyen. A közvéleményt érdekelné- tudni szeretné azt, hogy ezen a hatalmas birtokteriileten hány munkás, egyáltalában hány család él, ezeknek milyenek a kereseti viszonyai hogy például többet ne mondjak, az egri káptalan a maga 80-953 katasztrális holdjával hány orvosnak, hány mérnöknek, hány munkásembernek és egyáltalán kiknek ad megélhetési lehetőséget, milyenek ezeken a birtokokon a kereseti viszonyok, milyenek a lakásviszonyok és egyáltalában milyenek a megélhetési viszonyok. Erről semmiféle statisztikát nem látunk. Tudjuk azt, hogy nagy a földinség, tudjuk azt, hogy a munkásemberek egész lehetetlen áron vállalkoznak arra, hogy a földbirtokrendezés alkalmával kapott kis földjükből valamit kihozzanak. Itt van például ez a hatalmas nagy egyházi birtok és senki a világon nem tudja, hogy ezen hány embert tartanak el. Annak idején — legalább, ha a memóriám nem hagy cserben — úgy tanultuk az iskolában, .hogy az egyháznagyok azért kapták ezeket a birtokokat, hogy iskolákat tartsanak fenn azokon, azonkívül bandériumot szolgáltassanak az országnak, egyszóval kellő ellenszolgáltatás fejében kapták a birtokokat. (Kuna P. András: Meg is teszik!) Az idők folyamán az iskolák fenntartását rábízták az államra, ők, a gazdag egyházak adnak egyharmadot, az állam ad kétharmadot, parancsolni azonban az parancsol az iskolában, ki az egyharmadot adja. Az iskolafenntartást vagy az államra, vagy a községekre nagyon ügyesen áthárították. Bandériumtartásról már szó sincs. A katonaságot az egész ország népének kell fenntartania. Azonkívül, hogy szemináriumokat tartanak fenn, tudtommal nem valami sokat áldoznak (F. Szabó Géza: Ezeket a kötelezettségeket megváltották az abszolút korszakban!) olyan célokra, amelyek ' az ország előrehaladásával kapcsolatosak. Mégis érdekelne bennünket, hogy gazdaságpolitikai szempontból ez a rendszer fenntarthato-e, vagy sem. Ha már megvannak ezek a hatalmas papi birtokok és ezek rendeltetése az idők folyamán eltolódott, mert ma már nem kell azokat a szolgálmányokat teljesíteniük, amelyekért a birtokot kapták, érdekel minket legalább azt tudni, hogy mennyien élnek ezeken a birtokokon, milyenek ezeknek kereseti és megélhetési viszonyai"? Erre a Statisztikai Hivatalban semmiféle adatot találni nem lehet. Ugyanúgy érdekelne minket tudni, hogy a vallásalapítványi birtokok kezelése milyen, mennyien élnek ottan, milyen hasznot hajtanak ezek a, birtokok, egyáltalán milyen ott az egész rendszer? Erről sem tudunk semmit, csak egyet tudunk, hogy azok a szerencsétlen emberek, akik r a vallásalapítványi birtokokból haszonbérletet vettek maguknak, egymásután tönkremennek- Tudok eseteket a Dunántúlon, amikor haszonbérleti szerződést^ kötöttek a vallásalapítványi birtokok másfélmétermázsa búza-alapon. Meglehetősen sokan megszöktek már ezekről a birtokokról. r Nagyon^ fontos volna tudni éppen az agrárválság idején, hogy ezeknek a vallásalapítványi birtokoknak a kezelése milyen, mi történik ott, egyáltalán azokon hányan tudnak megélni. Ugyanígy vagyunk a hitbizományokkal is, amelyek mint már az egész világon idejét múlt korszak diluviális maradványai állnak előttünk és amelyek sok-sok ezer holdat, a statisztika kimutatása szerint 916.836 katasztrális holdat tesznek ki. Erre sem igen tudnak a világon példát mutatni, hogy 982,0000 katasztrális holdat kitevő holtkézi birtok mellett egy ilyen szegény országban, mint Magyarországon, még 916.836 katasztrális hold hitbizományi birtok van. Sok mindent r hallunk ezekről a hitbizományi birtokokról. A közelmúltban például hallottunk két ilyen grófról, akik alaposan tönkrementek, de nem a földbirtokreform tette őket tönkre, még az se tette őket tönkre, hogy a búzának alacsony az ára, hanem pji, hogy a dorbézolásban nem ismertek határt. Az egyik most Bécsben él magyarországi birtokaiból, amelyeket a hitelezők még nem vesznek el tőle, a másik pedig valahol a kastélyába zárkózott be. Amikor az adónyomás sehol Európában nem olyan nagy, mint Magyarországon, amikor a lakosság fele majdnem éhínséggel küzd, akkor mégis csak érdekelne minket, hogy ezeknek a hatalmas hitbizományoknak területén hány ember talál megélhetést. Mert ha kisbirtokokra, mondjuk középbirtokokra volna osztva ez a hatalmas terület, merem állítani, hogy ezen a területen sokezer emberrel több tudna megélni, meg tudna azon élni orvos, mérnök, tanító, tanár, egyszóval mindazok az intellektuális foglalkozásúak elhelyezést nyernének, akik itt a fővá:
